A visszatérő, mégis egyedi ünnep
Minden évben elérkezik karácsony ünnepe. Dátuma mindig ugyanaz. Megünneplése kapcsán rendszerint ugyanazok a díszek kerülnek elő a magas polc tetején tornyosuló, talán a múlt év óta beporosodott dobozokból. Ugyanazok a családi hagyományok, évről évre ugyanazok a remélhetőleg még élő, régi idők óta őrzött karácsonyi népszokások elevenednek fel… S mégis, minden karácsony más és más. Bár ugyanazt ünnepeljük, ugyanannak a születésén kéne örvendezünk, általában minden évben ugyanazokkal a személyekkel átélve az ünnepi pillanatokat, mégis minden karácsony valamiben egyedi. Egyedisége talán leginkább az ünneplő személy, család, közösség, nép, világ időszerű állapotától, az embert vagy szeretteit, esetleg szűkebb vagy éppen szélesebb környezetét érintő eseményektől, uralkodó hangulatoktól függ. Mást jelent átélni egy karácsony egyediségét annak köszönhetően, hogy egy kisgyermek születése örvendezteti meg a család apraja s nagyját, s az új családtag érkezése módosítja a már megszokottat, s mást jelent karácsony egyediségét megtapasztalni például a gyász fájó időszakában, amikor az elvesztett személy hiánya, a reá való emlékezés, vagy éppen a vele töltött karácsonyok felidézése tölti meg a pirosbetűs napokat sajátos érzésekkel. Befolyásolja az ünneplést, hogy a családban nyugalom vagy veszekedés van, hogy a közösségben összetartás vagy épp széthúzás uralkodik, hogy a hatást gyakorló kis- vagy nagyvilág a béke vagy pedig a háború időszakát éli.