pozsonyikatolikusok - A rapid template development framework

Minden évben elérkezik karácsony ünnepe. Dátuma mindig ugyanaz. Megünneplése kapcsán rendszerint ugyanazok a díszek kerülnek elő a magas polc tetején tornyosuló, talán a múlt év óta beporosodott dobozokból. Ugyanazok a családi hagyományok, évről évre ugyanazok a remélhetőleg még élő, régi idők óta őrzött karácsonyi népszokások elevenednek fel… S mégis, minden karácsony más és más. Bár ugyanazt ünnepeljük, ugyanannak a születésén kéne örvendezünk, általában minden évben ugyanazokkal a személyekkel átélve az ünnepi pillanatokat, mégis minden karácsony valamiben egyedi. Egyedisége talán leginkább az ünneplő személy, család, közösség, nép, világ időszerű állapotától, az embert vagy szeretteit, esetleg szűkebb vagy éppen szélesebb környezetét érintő eseményektől, uralkodó hangulatoktól függ. Mást jelent átélni egy karácsony egyediségét annak köszönhetően, hogy egy kisgyermek születése örvendezteti meg a család apraja s nagyját, s az új családtag érkezése módosítja a már megszokottat, s mást jelent karácsony egyediségét megtapasztalni például a gyász fájó időszakában, amikor az elvesztett személy hiánya, a reá való emlékezés, vagy éppen a vele töltött karácsonyok felidézése tölti meg a pirosbetűs napokat sajátos érzésekkel. Befolyásolja az ünneplést, hogy a családban nyugalom vagy veszekedés van, hogy a közösségben összetartás vagy épp széthúzás uralkodik, hogy a hatást gyakorló kis- vagy nagyvilág a béke vagy pedig a háború időszakát éli.

Rohan az idő – halljuk emberektől mintegy felsóhajtva, vagy épp mi magunk döbbenünk rá, szinte csodálkozva az idő gyors múlásán. Nemrég volt karácsony, s már megint eltelt egy újabb év, ismét elérkezett Jézus születésének ünnepe. Aki a nyári hónapok élményeit párhuzamba hozta Fekete István közismert Tüskevár c. regényének történéseivel, a nyári táj, a vakáció nyújtotta szabadság, a napsütéses forróságba nyilalló nyári zápor és hasonló évszak-jellemzők hangulatával, az most, elenyésző hosszúságúnak tűnő szünet után már a Téli berek c. regényt olvasva elevenítheti fel Tutajos és Bütyök, na meg Matula bácsi vidéki kalandjait, s az ezúttal téli ruházatba öltöztetett természet szépségét felfedezők és élvezők nyomába szegődve örülhet saját életének aktuális évszakában a mindennapi lehetőségeknek. Merthogy van azokból bőven, s épp a túl nagy rohanás forgatagában nem szabad, hogy azok észrevételére képtelenek legyünk. Gondolhatunk itt az egyes évszakok, ünnepek, ünnepkörök, de a hétköznapok találkozásokkal, lelki értékekkel, művelődéssel, kikapcsolódással, lelki elmélyülésre és növekedésre lehetőséget nyújtó helyzeteivel átszőtt alkalmaira is.

Egy születésnap ünneplése. Ha szeretnénk akár csak nagyvonalakban is lelki szemeink elé idézni azt, hogy hogyan is ünnepeli valaki a saját születésnapját, vagy hogyan ünnepelnek valakit születésnapja alkalmából más emberek, fontos tényező annak meghatározása, hogy hány éves a szóban forgó ünnepelt. Mert hiszen képzeljük csak el a rokonságban született kisgyermek első születésnapját, amikor a szülők és nagyszülők örvendező figyelemmel kísérik a cseperedő gyermeket, a játék mellé csomagolt, gyors kinövésre ítélt ruhácskát ajándékozva, vagy pedig azt a bizonyos tizennyolcadik születésnapot, amit a fiatal, újdonsült felnőtt baráti körben ünnepelve fontos mérföldkőnek, új felelősség, de talán még inkább új engedmények és lehetőségek nyitányaként él meg. Aztán feleleveníthetők a kerek születésnapok: a munkahelyi kollégákkal is megünnepelt ötvenesek, hatvanasok, vagy épp a már szinte friss nyugdíjasnak számító további jubilánsok ünnepei. De kerüljenek említésre a kerek nyolcvanadik, kilencvenedik vagy további születésnapok megünneplései is, amelyeknek igazi idillje talán abban rejlik, hogy mint amikor a terebélyesedő fa egyre szélesebbre nyúló ágai a forró nyárban kellemes árnyékot nyújtanak, az idős embert körülölelő nagy család, a gyerekek, unokák, dédunokák, a családfa szerteágazó lombozatának tagjai ilyenkor kicsit megállnak, talán eltűnődnek, talán hálát adnak, köszönetet mondva ünneplik a „fa törzsét”, amelyhez odatelepedve a hűs árnyék a maga csendességében, egyszerűségében is élvezhető. A tárgyi ajándékoknál sokkal értékesebb idő, odafigyelés, látogatás talán sok idős embernél bizony azt az óhajt szüli, bárcsak évente többször lenne hasonló alkalom… E néhány példából is látjuk, hogy az ember életútja során más és más módon ünnepeli születése évfordulóit vagy épp ünnepel együtt másokkal. Az ünnepelt vagy annak köszöntői bár ugyanazok a személyek maradnak, mégis változnak, nőnek, alakulnak. S ennek függvényében módosul a születésnap ünneplése is.

Tej- és gluténmentes, szója- és pálmaolajmentes vagy éppen cukormentes szaloncukor is kapható már a széles kínálatú üzletekben. Az adventi, egyes helyeken műanyagmentes vásárokon alkoholmentes puncsot is árulnak. A karácsonyi receptek közt keresgélve ma már akár liszt- és tojásmentes, sőt, úgynevezett mindenmentes mézeskalács tippek sorozatából is lehet kedvünkre válogatni. Az internet böngészőjének a „hulladékmentes karácsony” kifejezés sem idegen. S még sorolhatnánk, mi mindentől lehet egy étel, egy termék, egy kezdeményezés vagy esemény mentes. Egészségügyi okból, elvből, elővigyázatosságból, odafigyelésből vagy éppen divatból kifolyólag egyre gyakrabban találkozunk az említett, vagy ezekhez hasonló „mentes”-kifejezésekkel, életmóddal. De vajon mi az, amitől az életünk, amitől a karácsonyunk nem szabad, hogy mentes legyen? Még ha sajnos gyakran már közhelynek is számít a „szeretet ünnepe” kifejezés – talán mert a konzumvilág kínálata és nyomása miatt más, eléggé negatív tapasztalataink is vannak az üzletekben túl korán kezdődő „karácsonnyal” kapcsolatban –, az igazi karácsonynak és tágabb értelemben az életünknek – ünnepnapoknak, az ünnepre készülés időszakának, de hétköznapjainknak sem – nem szabad, hogy szeretetmentesek legyenek. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy közénk jött a Szeretet. Ajándékká lett értünk a Szeretet, a megváltó Szeretet. Ez tény. Nem csupán érzelem, nem pusztán idillikus legenda. Világunkat és benne minket is érintő valóság. „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet” – olvassuk a Szentírásban.

A koszorú megáldására a templomban kerül sor a vasárnapi szentmisék keretében advent kezdetén. Otthon e koszorú mellett összegyűlhet a család. Akár szombatonként este, akár vasárnap az ebédkor vagy szintén este, s közösen végezhetik a gyertyagyújtás szertartását. Az alábbi menet is segítségül szolgálhat, ám bizonyos részek kihagyhatók belőle, illetve más részekkel is kiegészíthető. S nem utolsó sorban javasolt, hogy a család hétköznapokon is találjon egy kis időt a koszorú mellett összegyűlve a közös imára, éneklésre, szentírási részek olvasására.