A Remény katolikus hetilap főszerkesztő-helyettese, Albán József atya a közelmúltban több lelkiatyát is megkérdezett arról, hogyan élték át az elmúlt időszakot, hogyan vélekednek a koviddal megjelölt hónapokról, milyen tapasztalataik vannak. Az alábbiakban Molnár Tamás, pozsonyi magyar lelkipásztor válaszait olvashatják. A beszélgetés nyomtatott formában a Remény hasábjain jelent meg.
Hozott-e valami változást az életedben a járvány?
A szokásos léptékű mindenkori változáson túl én személy szerint nem éltem meg radikális változásokat az elmúlt időszakban. Hivatásomból fakadóan az elmúlt hónapok sem voltak munkanélküliek, ha valamelyest más módon is, szolgálni tudtam Istent és a halhatatlan lelkű emberek igényeit. Egyszer sem voltam karanténban, így rendszeresen megtarthattam a rádió, televízió és közösségi háló által élőben sugárzott szentmiséket, szükség szerint kiszolgáltathattam a szentségeket, beleértve a kovidos betegek kórházi ellátását is, és az érseki hivatalban és egyházi bíróságon végzett munkát is megszakítás nélkül tudtam végezni. Mindezen szükséges találkozásokon túl a telefonhívások és üzenetek által, valamint a sokakkal kialakított lelki imaközösség miatt egyáltalán nem éreztem magam egyedül és magányosnak sem. Saját helyi közösségemen túl felelősségteljesen igyekeztem szolgálni azt a szélesebb körű közösséget, akikhez a tömegkommunikációs eszközökön keresztül szólhattam, akiknek Isten Igéjét ebben a helyzetben is irányadóként nyújthattam. Érdekes élmény volt például a legszigorúbb napok szinte teljesen üres fővárosi utcáin egy rádiós szentmisére sétálni…
