Miserend - frissítve!

Kérjük, éljenek a magyar szentmisék lehetőségével Pozsonyban, hogy a Szentlélek ajándékaival eltelve olyan élő közösséget alkossunk, melynek igazi erőforrása az Eucharisztia, és a tagok további találkozásait is megszentelő, legfontosabb találkozási helye az Úr oltára körüli eucharisztikus ünneplés. Köszönjük!

Mikor találkozhatunk a héten? Találkozzunk...

A ferences templomban hétfőn, a szent őrzőangyalok ünnepén (okt. 2.) reggel nyolckor lesz szentmise.

Szerdán, Assisi Szent Ferenc ünnepén, mely ferences templomunkban különösképpen is jelentős nap, este hatkor lesz magyar szentmise.

Csütörtökön szintén este hatkor kezdődik majd a magyar szentmise, előtte fél hattól pedig csendes szentségimádásra hívjuk a kedves híveket, Szent Fausztina nővér emléknapján.

Pénteken, október hónap elsőpéntekjén – a szlovák ferences testvérek kérésére, mivel este koncertet szerveznek a templomban – kivételesen reggel nyolckor lesz a magyar szentmise.

Szombaton, a Rózsafüzér Királynéja-napján nem lesz magyar szentmise a ferenceseknél, ugyanis ezen a napon kerül megtartásra a hagyományos máriavölgyi magyar búcsú. Oda várjuk a kedves testvéreket. A részletes program a Remény hetilap hátoldalán olvasható. Cserkészeink vezetésével gyalogosan is el lehet zarándokolni a búcsúra. Aki teheti, ajánlja fel ezt az áldozatot is, akár egy konkrét fontos imaszándékáért! Az indulás 6:45-kor lesz a „Patrónka” buszmegállótól.

Vasárnap, október 8-án Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepén a szokásos magyar miserend lesz érvényben: a ferences templomban délelőtt kilenckor, a Virágvölgyi templomban este hatkor lesznek magyar szentmisék. A délelőtti szentmise előtt 8:30-tól az októberi rózsafüzér kerül imádkozásra.

Az elsőpéntekes hét folyamán a köznapi szentmisék előtt lehet gyónni (csütörtökön is – ha lesznek, akik őrzik a kihelyezett Oltáriszentséget a templomban).

Az októberi szentmisék szándékai a ferences templomban:

10.1. VAS

9:00 RT társulatok / Élő Amália

10.16. H

8:00 Élő Éva

10.2. H

8:00 Élő Jonatán

10.18. SZ

18:00 + Ilona, Jolán és Ferenc

10.4. SZ

18:00 + Mihály, Julianna és László

10.19. CS

--- Ligetfalun lesz a magyar mise

10.5. CS

18:00 Jézus Szíve Családok tagjai

10.20. P

18:00 + Zoltán és Emma

10.6. P

8:00!Papi, szerzetesi hivatásokért

10.21. SZO

--- Máriavölgyben lesz misénk

10.7. SZO

--- Máriavölgyi búcsú

10.22. VAS

9:00 +Mária, Lajos és Csilla

10.8. VAS

9:00 Élő Zdenka

10.23. H

8:00 Szándékra

10.9. H

8:00 Élő Éva

10.25. SZ

18:00 Oto gyógyulásáért

10.11. SZ

18:00 + Árpád és szülők

10.26. CS

18:00 + Kornél és az Imre csal.elh.

10.12. CS

18:00 + György

10.27. P

18:00 Élő Anna és családja

10.13. P

18:00 Segítő Szűz tiszteletére

10.28. SZO

8:00 Szándékra

10.14. SZO

8:00 Ferences Világi Rend tagjai

10.29. VAS

9:00 + Eleonóra és szülei

10.15. VAS

9:00 + János , Mária és János

10.30. H

8:00 + Ilona és Gyula szülők

Novemberre és decemberre még vannak szabad helyek, lehet miseszándékokat előjegyeztetni a sekrestyében.

Október 14-én délelőtt 9-kor kezdődik a Szabadegyetem a jezsuita templom melletti épületben. Nagyon javasolt fiataloknak, középkorúaknak, időseknek is. Külön is buzdítjuk a volt és leendő elsőáldozók és bérmálkozók szüleit, a bibliakörösöket a rendszeres részvételre (6x egy évben).

Dr. Csókay András október 19-i tanúságtétele Pozsonyligetfalun, a Mamatey utcai szaléziaknál kerül megszervezésre. Az előadás után szentmisére is sor kerül majd, ugyanabban az épületben.

Október 21-én „100 férfi imádkozza a rózsafüzért” – reggel gyalog mennénk Pozsonyból Máriavölgybe. Részletek a közeljövőben. A 11 órai szentmisére már nem csak a férfiak hivatalosak a kegyhelyre.

A Lux Televízió októberben 21-én (szombaton) 16 órakor sugároz majd élőben magyar szentmisét.

A 2023/2024-es pasztorális évünkről:

A Szentlelket segítségül hívva – a Veni Sancte-misénken és a bérmálás alkalmával is – ezt a pasztorális évet is szeretnénk a Jóisten dicsőségére, Szűz Mária gyermekeiként, halhatatlan lelkünkre, a közösségépítésre és hiteles keresztény élettel történő missziós szolgálatunkra odafigyelve átélni. A pasztorális évünk során elkezdődik a Szentszék által meghirdetett „Imádság Éve” (2024), mely előkészületet jelent a 2025-ös jubileumi évre (mottója: „A remény zarándokai”). Ehhez fogunk csatlakozni, addig viszont javasolt megélni a MEGHALLGATÁS időszakát. Sok tagból álló közösség vagyunk, sok kis csoport is működik közösségünkben. Talán sok jó dolgot észre sem veszünk egymással kapcsolatban, talán vannak dolgok, amiket szívünk szerint másként szeretnénk… Ezért: HALLGASSUK MEG EGYMÁST! Ez lesz a következő hetek, hónapok kitűzött feladata.

Néhány téma, amikkel kezdhetnénk, s amikről majd összegyűlve is alkalmunk lesz egymást meghallgatni: a liturgikus zene közösségünkben / pályázatok / a fogadalmakkal elköteleződöttek lelkisége és feladataik az egyházi közösségben / az „Újraépítve” c. könyv alkalmazása nálunk / fiatal házaspárok kísérése / a Közösségi Ház továbbfejlesztése,… Mindegyik témában jó meghallgatni egymást, egymás véleményét, ötleteit, javaslatait, felkínált segítségét,… S mindezt tisztelettel, őszinte érdeklődéssel, az imába is beleszőve. Nyissuk ki tehát a fülünket és persze a szívünket is, és hallgassunk szeretettel, hallgassunk meg embereket, régóta ismerteket és újakat is a közösségünkben. A jó cselekvés előtt fontos ez a meghallgatás is. Mi így is készüljünk a jubileumi esztendőre!

Közösségünk minden egyes tagjának, családjának, kiscsoportjának áldott új pasztorális évet kívánok! Hallgassuk meg egymást, kisebb-nagyobb körökben, szükség szerint akár négyszemközt, s hogy ez mind hatékonyabb lehessen, imádkozzuk rendszeresen (és terjesszük) a közösségünkért megfogalmazott fohászt és az Úrral való egység imáját is. Szeretettel és papi áldásommal, Ta.

* * *

Jelentkezési lap kérhető a 2023/24-es tanév végére tervezett magyar elsőáldozására.

Szentmise-szándékok írathatók be a polgári év végéig terjedő időszakra.

Kérjük a Közösségi Házban találkozó csoportokat, hogy az új tanévben tervezett rendszeres időpontjaikat mihamarabb jelezzék Varga Máriánál.

Október 1-én Ilo Emmanuel afrikai származású, Magyarországon missziós munkát végző szalézi atya mutat be újmisét a külső felújításra váró ferences templomunkban.

A máriavölgyi magyar búcsú idén október 7-én lesz megtartva, részletek a Remény hátoldalán.

Október 14-én indul a teológiai magyar Szabadegyetem újabb évfolyama a szomszédos jezsuita egyetemen.

Október 19-én Dr. Csókay András idegsebész tanúságtevő estjére kerül sor Pozsonyban.

Október 21-re szerveződik a „100 férfi imádkozza a rózsafüzért” elnevezésű imahadjáratunk.

Előzetesen jelezzük, hogy a Kék-templomban a Szent Erzsébet tiszteletére tartott magyar szentmisére idén november 18-án (szombaton) 18 órai kezdettel kerül majd sor.

Kérjük, rendszeresen imádkozzanak a közösségünkért, Isten áldásáért, a Szűzanya oltalmáért!

***

Napi fohász a közösségért

Uram, áldd meg közösségünket,
minden tagját, minden családját,
a kicsiket és a nagyokat, a fiatalokat és az időseket,
az egészségeseket és a betegeket, a gondokkal küzdőket!

Add, hogy boldogan éljük keresztény hivatásunkat!
Adj újabb jó családokat, támassz új papi hivatásokat!

Elhunyt hozzátartozóinknak és közösségünk minden megholtjának pedig adj örök boldogságot a mennyben!

Add, hogy a már megünnepelt Eucharisztikus Kongresszus egész hívő közösségünk, fővárosaink, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.

***

Imádkozzuk lehetőség szerint naponta az Úrral való egység imáját is:

Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon.

Kezünk együtt gyűjtsön.
Szívünk együtt dobbanjon.
Bensőnk együtt érezzen.
Elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
Szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Ajkunk együtt könyörögjön
az Örök Atyához irgalomért. Ámen.

(Imprimatur  Nro. 494-4/2009 Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariæ, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis)

Bővebben: Miserend - frissítve!

Szent István király ünneplése Pozsonyban (2023)

A Magyar Kuríron megjelent, fényképgalériával gazdagított beszámoló IDE kattintva olvasható

IDE kattintva pedig a Ma7-en leközölt hírösszefoglalót találja az ünnepről

Még több kép a közösség Facebook-oldalán tekinthető meg - a fotókat Süle Ágnes Katalin készítette

* * *

Homília Szent István király ünnepe alkalmából
2023. augusztus 19-én
a pozsonyi koronázódómban

„Ó, Szent István, dicsértessél,
menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma,
mint országunk oszlopa!”

Kedves ünneplő testvérek,

a Szent István király tiszteletére született középkori moldvai csángó eredetű ének kezdő soraival köszöntök mindenkit, itt, nálunk ma. Menny és föld ünnepel, hiszen egy szentmise keretében is dicsérjük a szent királyt – jó szívvel, nem idegen szívvel –, s minden szentmise, így ez az ünnepi is, valóban a menny és a föld találkozása: lehajol hozzánk maga az Isten. De vele együtt a hozzá hűséges és nála célba ért apostol-király is ránk tekint, sőt, Istennek köszönhetően még közben is tud járni értünk nála. Ezért lehet szívből fakadóan imádkoznunk a már idézett moldvai csángó ének refrénjét:

Bővebben: Szent István király ünneplése Pozsonyban (2023)

Felelősek vagyunk „búzaszemnyi” döntéseinkért!

Vidékünkön zajlik az aratás. Hozzátartozik a nyárhoz. Régóta. Persze, az egyes korokban más és más módokon, mára már modernizálódott formában, de ugyanazzal a céllal. Az aratás mindig nagy szerepet játszott a magyar nép életében. A XVI-XVII. században még a katonák is hazamentek, mert a gabonát idejében be kellett takarítani. Aratáskor „ősi szokás szerint még a törvénylátás is szünetelt, sőt még a rabokat is kibocsátották, hogy kenyeret szerezhessenek maguknak télire” – olvasható egy régi feljegyzésben.

Bővebben: Felelősek vagyunk „búzaszemnyi” döntéseinkért!

Két évvel ezelőtt érkezett közösségünkbe a Magyar Arany Érdemkereszt

Nagykövetségi közlemény - kattintson IDE

A Vatican News tudósítása IDE kattintva olvasható, valamint ITT hallgatható vissza

Szemtől szemben - ITT nézhető vissza

Beszélgetés a Kossuth Rádióban - íme, ITT az archívum

Riport a Magyar7-ben - ITT olvasható

+ 1 később készült beszélgetés 2022-ből - ITT hallgatható meg

* * *

A REMÉNY c. katolikus hetilapban megjelent beszélgetés. Albán József atya, a lap főszerkesztő-helyettese kérdezte Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkipásztort. Íme az interjú:

Ha mondjuk, öt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hasonló kitüntetést kapsz nemsokára, mit szóltál volna?

Meglepődtem volna, mint ahogy meglepődtem idén nyáron is, mikor tudomást szereztem arról, hogy magyar állami kitüntetésben részesülök. Nem számítottam ilyesfajta elismerésre, s nem is vártam, hiszen úgy vélem, csupán a hivatásbeli kötelességemet teljesítem azzal a papi szolgálattal, melyre meghívást kaptam, s amit 2008 júniusától felszentelt papként örömmel végzek. De ha már ily elismerően felfigyeltek a pozsonyi magyar katolikus közösség életére, egyben nagy hálát is érzek ezért a kitüntetésért, amit azonban nem szeretnék csak úgy magamnak kisajátítani. A kitüntetés átvételétől kezdve hangsúlyozom, hogy köszönet illeti azokat a helyi munkatársaimat, segítőimet is – templomi közösségünkön belül és azon kívül is –, akikre lehet számítani, és szeretném, ha ők is sajátjuknak éreznék ezt a kitüntetést. 

Milyen a magyar hívek helyzete a Pozsonyi Főegyházmegyében?

Elsősorban a somorjai esperesi kerület áll túlnyomórészt magyar plébániákból – ezek közé tartozik a főegyházmegye egyik kedvelt búcsújáróhelye, Bacsfa-Szentantal is –, illetve a szenci esperesi kerületben vannak magyar- vagy vegyes plébániák. Ezenkívül a pozsonypüspöki plébánia területén élnek nagy számban magyar hívek, Pozsony belvárosában pedig a város különböző részeiben élő magyarok, az itt dolgozók vagy itt tanulók találkoznak rendszeresen a magyar szentmiséken, illetve kapcsolódnak be más módon is a közösségi életbe. Számos közösségi összejövetelnek a három évvel ezelőtt megnyitott Közösségi Házunk ad otthont. A járványhelyzet előtt több akadémiai éven keresztül magyar nyelvű teológiai szabadegyetem működött Pozsonyban, illetve évente több alkalommal itt került megrendezésre a magyar hitoktatók rendszeres találkozója és tanulmányi napja is. Nem csak pozsonyiaknak hirdettük meg annak idején a hosszútávú jegyesoktatás majd pedig házasság-erősítő sorozat alkalmait, melyek vezetésében egy kecskeméti házaspár volt hosszú hónapokon át a segítőnk. S még sorolhatnánk a különféle hasznos kezdeményezéseket, amiket az egyházmegye különféle helyein szerveztünk, szervezünk a magyar paptestvérekkel, ki-ki a saját szolgálati helyén betöltve hivatását, saját körülményeink és képességeink függvényében. Persze, vannak hiányosságok is, amiket jó lenne pótolni, s területek, amikre nagyobb hangsúlyt kéne fektetni. Bízunk benne, hogy lépésről-lépésre, Isten segítségével majd ez is alakul. Addig is használjuk ki a lehető legjobban a kínálkozó alkalmakat lelki életünk gazdagítására. A magyar hívek lelki igényeit lelkiismeretesen szolgáló minden paptestvéremet köszönet illeti, s a szóban forgó magyar elismerés őket is érinti, hiszen egy célt szolgálva tesszük a dolgunkat.

Mit tartasz a munkádban prioritásnak?

A papi önazonosságom megélését, a papi szolgálatot Isten dicsőítésére és az Isten által valamilyen módon rámbízottak javára, főként halhatatlan lelkük javára. A liturgikus ünneplések és szentségkiszolgáltatások mellett fontosnak érzem a közösségépítést a templom falain kívül is. Szívesen látogatom a családokat, vagyok velük örömeikben például egy keresztelő, elsőáldozás, bérmálkozás, esküvő, születésnap vagy házassági évforduló alkalmával, vagy egy klasszikus vasárnapi ünnepnapon, egy gyalogtúrán, zarándoklaton vagy épp a közösségi sítúrán, de ugyanúgy közel szeretnék lenni a betegségben, gyászban vagy más szomorúságban keresztet hordozókhoz is. A járványhelyzetben különös intenzitással ezen fizikai találkozások mellett egyfajta szélesebb körű lelki család is kialakult, akikkel mondhatnám, az ima hullámhosszain találkoztunk. Értük is felelősséget érezve tekintettem fontos szolgálatnak a rádió- és televízió által közvetített szentmisék rendszeres celebrálását, az újságokban megjelenő gondolatok megfogalmazását, a világháló kínálta lehetőségek felhasználásával megszervezett imaalkalmakat. Szívesen megemlítem, hogy nagyon lelkesen készültünk és éltük át a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Visszakanyarodva a kérdéshez, prioritásom tehát ez az Istennel megélt papi élet, melyben fontos helye van a szolgálatnak, mindannak, amiket itt felsoroltam, a Forrás pedig maga Jézus Krisztus, az életem Kenyere.

Miként látod az elmúlt időszakot, s milyen tanulságot vonnál le?

Bármilyen keretek és szabályok közt éljünk is, az Istennel való személyes kapcsolatunkat, legbensőbb viszonyunkat semmilyen külső körülmény nem szakíthatja meg. A koronavírus-járvány sem. Jó azonban feltenni magunknak a kérdést, mennyire élő, mély, személyes az én konkrét kapcsolatom az Istennel? Igazi, mindent kibíró kapcsolat ez, vagy csak látszat, megszokásból vélt, részünkről ingoványra épülő valami, amiért bizony áldozatot hozni már nehezünkre esik? A tanulság számomra az – s ezt nem csak a járványidőszakra értem –, hogy minél valódibb egy ember kapcsolata az Úrral, annál inkább sugározza Őt. Még a nehézségekben is, s ami egyáltalán nem könnyű, még igazságtalanságok közepette is. Mondhatnánk, az Istennel való személyes kapcsolat egyfajta tartást ad az embernek. Elismeréssel tekintek azokra, akik az Úrból élve emberségesen élték át az elmúlt időszakot, és sugározzák életükkel, hogy Kihez is tartoznak. Elszomorít azonban azok közömbössége és felszínessége, akik nem tesznek azért, hogy Istennel valóban élő kapcsolatuk legyen. Ezen belül említhető meg például az, hogy most, mikor összejöhetünk a templomban szentmisére, szentségimádásra, a rózsafüzér imádkozására, hányan nem vállalnak a „kötelező minimumon” túl semmiféle áldozatot. Istenhez azonban nem csak a bajban kéne fordulnunk, nem csak elvárásokkal kéne lennünk Egyháza felé, hanem szívesen és hűségésen vele kéne járnunk a mindennapok útját, az áldozatvállalást is beleértve.

Mik a rövid- illetve hosszútávú terveid?

Szeretném, ha együtt és egymásért imádkozó közösségként keresnénk és követnénk az Isten akaratát. Ha a közösség tagjai éreznék, hogy számíthatnak egymásra. Ez rövid- és hosszútávú vágyam, s egyben tervem is, hiszen ez egy mindig időszerű közös munka Istennel az egész közösség részéről. Szeretném, ha tovább folytatódna az az eucharisztikus élet, amit a négyévesre húzódott előkészület és maga az eucharisztikus kongresszus ünneplése megerősített. Ezalatt értem a szentmiséken való gyakori részvételt, lehetőség szerint szentáldozáshoz való járulással együtt, a rendszeres szentségimádások folytatását – köztük a csütörtökökre bevezetett csendes adorációkat –, a katekéziseket az Oltáriszentségről. Ahogy négy éven át komolyan vettük a készület idejét, most hasonló lelkesedéssel szeretnénk feldolgozni mindazt, amit a kongresszus által kaptunk. Szeretnénk visszatérni a tanításhoz, az ötletekhez, a lelki élményhez, amit a budapesti hét gazdagon kínált. Úgy vélem, ez szintén évekre szóló lehetőség és kihívás. Továbbá az Amoris laetitia-családév keretén belül gyakrabban előtérbe kerül a család a mi közösségünkben is. Sok értékes segédanyagot kínálunk a házaspároknak kapcsolatuk ápolása érdekében, a szülőknek a keresztény neveléshez, minden hónap második vasárnapján a családokért ajánlom fel a délelőtti magyar szentmisénket. Rövidtávú tervem, azaz ennek a pasztorális évnek alapgondolata egy újra-evangelizációja a helyi közösségnek. Most ősszel vágunk bele ebbe a kalandba, egy magyarországi egyházmegyében jól működő evangelizációs csoport segítségével. Szeretnénk, ha az evangéliumi tanítás minden korosztály, az emberek, családok, kisközösségek életében mind jobban felismerhető lenne. Ha hiteles, meggyőződésből keresztény hívekként élnénk példát mások elé is. S ez egyben hosszútávú terv is, hiszen ez egy többlépéses folyamat. Ehhez szeretnénk a kedves Olvasók támogató imáit is szívből kérni, s egyben köszönjük is azokat.

 

Bővebben: Két évvel ezelőtt érkezett közösségünkbe a Magyar Arany Érdemkereszt

Budapesti pápalátogatás 2023

Figyelmükbe ajánlom az alábbi interjút,
amiben örömünkről írok,
amivel Budapestre készülünk:
IDE kattintva olvashatják

* * *

Hasznos információk egy helyen - ITT

* * *

A Szentatya ezeket mondta április 23-án, vasárnap a Regina Caeli imádság alkalmával:

"Pénteken három napra Budapestre, Magyarországra utazom, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való 2021-es utazásom kiegészítéseként. Ez alkalom lesz arra, hogy újra magamhoz öleljek egy számomra oly kedves egyházat és népet. Egyúttal Európa közepére is utazás lesz, mely felett továbbra is a háború fagyos szelei fújnak, miközben rengeteg ember elköltözése sürgős humanitárius kérdéseket tűz napirendre. Most azonban hozzátok fordulok szeretettel, magyar testvéreim és nővéreim, várva, hogy zarándokként, mindenki barátjaként és testvéreként meglátogassalak benneteket, és hogy találkozzam többek között az állami vezetőkkel, a püspökökkel, a papokkal és a megszentelt személyekkel, a fiatalokkal, az egyetemi hallgatókkal és a szegényekkel. Tudom, nagy szorgalommal készítitek elő érkezésemet: szívből köszönöm nektek. És mindenkit kérek, hogy imáival kísérjen engem ezen az úton."

INFORMÁCIÓK A PÁPALÁTOGATÁSRA INDULÓ POZSONYI CSOPORT TAGJAI SZÁMÁRA:

Kedves Jelentkezők!

Nagyon örülünk, hogy megtelt az autóbusz, szépen összeállt a Pozsonyból induló zarándokcsoport!

Néhány hasznos információt szeretnék megosztani.

Bővebben: Budapesti pápalátogatás 2023

Alkategóriák

1. oldal / 24