Elmélkedés a máriavölgyi magyar búcsún (2024)
„Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből” – olvassuk Mindszenty József bíboros egyik 1946-os körlevelében. Kedves zarándokok, kedves Mária-tisztelő hívek, az idei máriavölgyi magyar búcsún együtt imádkozó testvérek! Közel nyolc évtized elteltével is elismételhetők e szavak, kifejezhető e vágy, mivel ma is időszerűek.
* * *
Az elmélkedés IDE kattintva visszahallgatható.
* * *
Lángtenger. Ima, hit, engesztelés. Egy olyan átimádkozott helyen, hittel felkeresett helyen, engesztelők által bejárt helyen elmélkedhetünk ma erről – Máriavölgy / Mariathal / Marianka búcsújáróhelyén –, ahol saját szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, az ő ideikben élt hívő és kereső emberek talán életükben egyszer, talán sokszor, rendszeresen megfordultak, amiről a – szerintem legtöbb családi hagyatékban megtalálható – innen vitt kis emléktárgyak, szentképek, képeslapok is tanúskodnak. Egy olyan szent helyen vagyunk ma is együtt, ahol a legenda szerint már első szent királyunk idején remeték éltek; ahol a feljegyzések szerint már a XIII. század elején csodák történtek; ahová Nagy Lajos király 1377-ben a magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjait, pálosokat telepített; ahová huszonötezer-fős tömegben a pozsonyi és környékbeli magyarokkal 1939-ben Isten Szolgája, Gróf Esterházy János, későbbi mártír is elzarándokolt; s ahol a különböző évtizedekből származó hálatáblák is kőbe vésett igazságként jelzik: voltak és vannak ima-meghallgatások. Most mi is ebben a reményben gyűltünk itt össze.
