pozsonyikatolikusok - A rapid template development framework

Már hetekkel karácsony ünnepe előtt, sőt, sok esetben az adventi időszak kezdete előtt is utcák, üzletek, házak, vásárok csillognak-villognak, bevásárlóközpontok és webáruházak kínálnak átláthatatlan mennyiségű árut, ontják az ajándék-tippeket, harsogják, kinek mire, mi mindenre lenne szüksége, mit érdekes megvennie, mivel kéne valakit meglepnie. Szinte minden beszerezhető, minden keresett dolgot meg lehet találni a színes kínálatban, sőt, „akkor már érdemes hozzá valami mást is venni” – kínálja a jól hangzó akció, s még folytathatnák a legtöbbünk által jól ismert november végi és decemberi helyzetjelentést. Mindez könnyen hatást gyakorolhat ránk, mindez könnyen kifáraszthat minket, hiszen nem olyan egyszerű csak úgy kikerülni ezt a fajta zajt, ezt a fajta nyomást, ezt a fajta csillogást. Pedig érezzük, hogy igazából nem is erre vágyunk. Ettől valami többre, nemesebbre, valami mélyebbre. 

Minden évben elérkezik karácsony ünnepe. Dátuma mindig ugyanaz. Megünneplése kapcsán rendszerint ugyanazok a díszek kerülnek elő a magas polc tetején tornyosuló, talán a múlt év óta beporosodott dobozokból. Ugyanazok a családi hagyományok, évről évre ugyanazok a remélhetőleg még élő, régi idők óta őrzött karácsonyi népszokások elevenednek fel… S mégis, minden karácsony más és más. Bár ugyanazt ünnepeljük, ugyanannak a születésén kéne örvendezünk, általában minden évben ugyanazokkal a személyekkel átélve az ünnepi pillanatokat, mégis minden karácsony valamiben egyedi. Egyedisége talán leginkább az ünneplő személy, család, közösség, nép, világ időszerű állapotától, az embert vagy szeretteit, esetleg szűkebb vagy éppen szélesebb környezetét érintő eseményektől, uralkodó hangulatoktól függ. Mást jelent átélni egy karácsony egyediségét annak köszönhetően, hogy egy kisgyermek születése örvendezteti meg a család apraja s nagyját, s az új családtag érkezése módosítja a már megszokottat, s mást jelent karácsony egyediségét megtapasztalni például a gyász fájó időszakában, amikor az elvesztett személy hiánya, a reá való emlékezés, vagy éppen a vele töltött karácsonyok felidézése tölti meg a pirosbetűs napokat sajátos érzésekkel. Befolyásolja az ünneplést, hogy a családban nyugalom vagy veszekedés van, hogy a közösségben összetartás vagy épp széthúzás uralkodik, hogy a hatást gyakorló kis- vagy nagyvilág a béke vagy pedig a háború időszakát éli.

Rohan az idő – halljuk emberektől mintegy felsóhajtva, vagy épp mi magunk döbbenünk rá, szinte csodálkozva az idő gyors múlásán. Nemrég volt karácsony, s már megint eltelt egy újabb év, ismét elérkezett Jézus születésének ünnepe. Aki a nyári hónapok élményeit párhuzamba hozta Fekete István közismert Tüskevár c. regényének történéseivel, a nyári táj, a vakáció nyújtotta szabadság, a napsütéses forróságba nyilalló nyári zápor és hasonló évszak-jellemzők hangulatával, az most, elenyésző hosszúságúnak tűnő szünet után már a Téli berek c. regényt olvasva elevenítheti fel Tutajos és Bütyök, na meg Matula bácsi vidéki kalandjait, s az ezúttal téli ruházatba öltöztetett természet szépségét felfedezők és élvezők nyomába szegődve örülhet saját életének aktuális évszakában a mindennapi lehetőségeknek. Merthogy van azokból bőven, s épp a túl nagy rohanás forgatagában nem szabad, hogy azok észrevételére képtelenek legyünk. Gondolhatunk itt az egyes évszakok, ünnepek, ünnepkörök, de a hétköznapok találkozásokkal, lelki értékekkel, művelődéssel, kikapcsolódással, lelki elmélyülésre és növekedésre lehetőséget nyújtó helyzeteivel átszőtt alkalmaira is.

Egy születésnap ünneplése. Ha szeretnénk akár csak nagyvonalakban is lelki szemeink elé idézni azt, hogy hogyan is ünnepeli valaki a saját születésnapját, vagy hogyan ünnepelnek valakit születésnapja alkalmából más emberek, fontos tényező annak meghatározása, hogy hány éves a szóban forgó ünnepelt. Mert hiszen képzeljük csak el a rokonságban született kisgyermek első születésnapját, amikor a szülők és nagyszülők örvendező figyelemmel kísérik a cseperedő gyermeket, a játék mellé csomagolt, gyors kinövésre ítélt ruhácskát ajándékozva, vagy pedig azt a bizonyos tizennyolcadik születésnapot, amit a fiatal, újdonsült felnőtt baráti körben ünnepelve fontos mérföldkőnek, új felelősség, de talán még inkább új engedmények és lehetőségek nyitányaként él meg. Aztán feleleveníthetők a kerek születésnapok: a munkahelyi kollégákkal is megünnepelt ötvenesek, hatvanasok, vagy épp a már szinte friss nyugdíjasnak számító további jubilánsok ünnepei. De kerüljenek említésre a kerek nyolcvanadik, kilencvenedik vagy további születésnapok megünneplései is, amelyeknek igazi idillje talán abban rejlik, hogy mint amikor a terebélyesedő fa egyre szélesebbre nyúló ágai a forró nyárban kellemes árnyékot nyújtanak, az idős embert körülölelő nagy család, a gyerekek, unokák, dédunokák, a családfa szerteágazó lombozatának tagjai ilyenkor kicsit megállnak, talán eltűnődnek, talán hálát adnak, köszönetet mondva ünneplik a „fa törzsét”, amelyhez odatelepedve a hűs árnyék a maga csendességében, egyszerűségében is élvezhető. A tárgyi ajándékoknál sokkal értékesebb idő, odafigyelés, látogatás talán sok idős embernél bizony azt az óhajt szüli, bárcsak évente többször lenne hasonló alkalom… E néhány példából is látjuk, hogy az ember életútja során más és más módon ünnepeli születése évfordulóit vagy épp ünnepel együtt másokkal. Az ünnepelt vagy annak köszöntői bár ugyanazok a személyek maradnak, mégis változnak, nőnek, alakulnak. S ennek függvényében módosul a születésnap ünneplése is.