Tej- és gluténmentes, szója- és pálmaolajmentes vagy éppen cukormentes szaloncukor is kapható már a széles kínálatú üzletekben. Az adventi, egyes helyeken műanyagmentes vásárokon alkoholmentes puncsot is árulnak. A karácsonyi receptek közt keresgélve ma már akár liszt- és tojásmentes, sőt, úgynevezett mindenmentes mézeskalács tippek sorozatából is lehet kedvünkre válogatni. Az internet böngészőjének a „hulladékmentes karácsony” kifejezés sem idegen. S még sorolhatnánk, mi mindentől lehet egy étel, egy termék, egy kezdeményezés vagy esemény mentes. Egészségügyi okból, elvből, elővigyázatosságból, odafigyelésből vagy éppen divatból kifolyólag egyre gyakrabban találkozunk az említett, vagy ezekhez hasonló „mentes”-kifejezésekkel, életmóddal. De vajon mi az, amitől az életünk, amitől a karácsonyunk nem szabad, hogy mentes legyen? Még ha sajnos gyakran már közhelynek is számít a „szeretet ünnepe” kifejezés – talán mert a konzumvilág kínálata és nyomása miatt más, eléggé negatív tapasztalataink is vannak az üzletekben túl korán kezdődő „karácsonnyal” kapcsolatban –, az igazi karácsonynak és tágabb értelemben az életünknek – ünnepnapoknak, az ünnepre készülés időszakának, de hétköznapjainknak sem – nem szabad, hogy szeretetmentesek legyenek. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy közénk jött a Szeretet. Ajándékká lett értünk a Szeretet, a megváltó Szeretet. Ez tény. Nem csupán érzelem, nem pusztán idillikus legenda. Világunkat és benne minket is érintő valóság. „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet” – olvassuk a Szentírásban.

Szeretetmentes karácsony?! Újdonság, újkori modern jelenség csupán? Az idei adventben is szívesen lapozgatva a Világpósta elnevezésű egykori havilap decemberi számait, az 1932-es év Krisztus-várásának időszakában az egyik cikkben az alábbi bekezdésre is felfigyeltem: „…vannak emberek, akik elzárkóznak a karácsony boldogsága elől, akiknél a szeretet ünnepe nyomtalanul surran tova, akik nem emelik fel szemüket egy pillanatra sem az élet sötét éjszakáján botorkáltukban a fénylő és a földi vándornak utat mutató betlehemi csillagra. Vannak. Sajnos. Bárcsak ne zavarnák meg ezek az emberek a karácsonyi nagy eseményekből örömet merítő embertársaik békés boldogságát.” Tehát régen is voltak, akik nem hagyták magukat karácsony igazi üzenetével megérinteni. S ahogy a múlt századi iromány megállapítja, mi is megismételhetjük a jelenben: vannak. Sajnos. Lényegében visszatérhetünk egészen az első karácsonyig: akkor is voltak. S Jézus mégis megszületett, közénk jött, véghezvitte a megváltás művét, a szeretet példáját élte elénk. Ezekből a nagy eseményekből akarjunk örömet meríteni mi is.

Ha szeretettel fogjuk a Születésnapost ünnepelni, ha nap mint nap tudjuk Tőle kérni: „Uram, add, hogy szerethessek…”, ha azon leszünk, hogy életünk ne csak nyomokban tartalmazhasson szeretetet, hanem az minden napunk szerves része legyen, embertársainkat is hozzá segítjük a békés boldogsághoz. Olyan belső boldogsághoz, ami nem gondmentességet, nem feladatmentességet jelent, s talán olykor a megpróbáltatások hullámai is összecsapnak fejünk felett, mégsem érezzük magunkat nem szeretettnek, mert a Szeretet soha nem hagy cserben. Ha megváltásunkért emberi létezést vállalt, mindenhatóságában nem futamodott meg a keresztút borzalmaitól sem, vajon csak úgy megfeledkezne rólunk?! S egyben alkalmat ad, hogy mi is szerethessünk. Lehet úgy tekinteni a mindenkori jelen egyes állapotaira, hogy azt Isten engedi meg, hogy legyen, s ebben a konkrét helyzetben én is, aki Istennek köszönhetően létezem, gyakorolhatom a szeretet parancsát. Így boldogabb lesz az életem. Meg másoké is. Könnyebben látom meg életem értelmét. Könnyebben tudok helytállni egy nehézségben, több lelki erővel. Olykor a szeretet csodáit megtapasztalva. Azoknak örülve. Akár én tapasztaltam meg valami ajándékszerűt, akár eszköz lehettem a szeretet-csodában. A jelenkori mentálhigiéné is hangsúlyozza, hogy a szeretetlenség, harag, gyűlölet és bosszú elengedése a testi-lelki egészség érdekében nélkülözhetetlen. De ne csupán szeretetlenségtől mentesek, hanem szeretettel teltek akarjunk lenni. Hiszen a szeretetből minél többet osztunk, annál több marad, annál inkább kamatozik.

Minden kedves Olvasónak boldog találkozást kívánok a Szeretettel, szeretetben gazdag karácsonyt és új esztendőt, mások szeretetmentes napjaiba is juttatva belőle, ünnepi és köznapi csomagolásban egyaránt!

Molnár Tamás atya írása a Vasárnap 2019-es karácsonyi ünnepi számában jelent meg

(képek: net)