Szülői „továbbképzés“ Pozsonyban Dyekiss Virág ötleteivel
Kedves Szülők, Pegdagógusok, Család-barát Érdeklődők!
Kedves Szülők, Pegdagógusok, Család-barát Érdeklődők!
Március 6-án, csütörtökön koradélután megtisztelő látogatást tett a pozsonyi ferences templomban – a magyar hívek rendszeres találkozási helyén – Szijjártó Péter miniszter úr.
Egy korábbi, 2022-ben tett adventi látogatásáról IDE kattintva olvashatnak.
A közösség lelkipásztora ugyanebben a hónapban Magyarország Köztársasági Elnökével is találkozott - íme, a bejegyzés.
Ferences templom:
Március 25. Kedd |
17:30 |
Megtérésért és gyermekáldásért |
Március 26. Szerda |
18:00 |
+ Marián |
Március 27. Csütörtök |
18:00 |
Bódi Mária Magdolna közbenjárásáért |
Március 28. Péntek |
18:00 |
+ Kupkovics Sándor |
Március 29. Szombat |
8:00 |
+ Barta Zsuzsanna |
xxx |
ÓRA-ÁTÁLLÍTÁS !!! |
xxx |
Március 30. Vasárnap |
9:00 |
A Palágyi család elhunyt tagjai |
Virágvölgyi templom:
Vasárnaponként este 18:00 órakor vannak magyar szentmisék.
Miletič-utcai szalézi templom:
Március 22-én (szombaton) délelőtt 9:00 órai kezdettel lesz magyar szentmise a kateketikai találkozó keretében. A főcelebráns és szónok Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök lesz.
* * *
Szerdán a pozsonyi Kálvárián lesz ismét keresztúti ájtatosság magyarul. A csoport a Sokolská megállóról indul hajnali 6-kor, a közös ima a Mély-úti Mária-barlangnál fejeződik be.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén is lesz magyar szentmise a ferences templomban. Ez az ünnep, Urunk születésének hírüladása a templom búcsúja is. A magyar nyelvű ünnepi szentmise 17:30-kor kezdődik. Ennek keretében lesz alkalom a fogadalomtételre, akik szeretnének bekapcsolódni a kilenc hónapos lelki adoptálásba (www.lelkiadoptalas.hu).
Kedves Hívek! A következő napokban szabadságon leszek. A magyar papok aktuális száma miatt nem egyszerű a helyettesítést megoldani. A közeljövőben egy újabb magyar lelkiatya távozik egyházmegyénkből, egy másik hamarosan nyugdíjba vonul 75. életéve és egészségi állapota miatt. Utánpótlás pedig egyhamar nincs kilátásban, hiszen a szemináriumi képzés hét évfolyamában (hat egyetemi + közben egy gyakorlati év) nincs egyetlen magyar, vagy magyarul tudó kispap sem. A több egyházközséget ellátó paptársaim nem tudnak mindennap minden templomukban szentmisét celebrálni, egyre nagyobb szükség van az aktív és elkötelezett, valamint a feladataikra képzett laikus testvérek segítségére is… Mi következik mindezekből?
Imával és szeretettel, Ta.
Regisztráljon az április 5-i programra ITT még ma!
* * *
Gyűjtés
Száznegyvennégy nagycsaládot – köztük magyar családokat is – segítenek rendszeresen a füleki ferencesek. A böjti lemondásunk és a másokra figyelő adakozásunk jegyében kapcsolódhatunk be Pozsonyban is a ferencesek kezdeményezésébe. A „kilós-gyűjtésre” (egy kiló tartósélelmiszer vagy tisztálkodási szerek) március 9-től vasárnaponként a pozsonyi ferences templomban celebrált szentmisék után kerül sor. Köszönjük szépen az önkéntesen ajándékozni kívánó testvérek nagylelkűségét!
Tanulmányi nap a szülők számára
Dyekiss Virág (betegsége miatt elmaradt) előadásai az édesanyák és édesapák számára – külön is kérjük a fiatal szülők, a volt- és leendő elsőáldozók szüleinek és a gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak a részvételét – április 5-én (szombaton) kerülnek megtartásra a pozsonyi magyar nagykövetség épületében. Honlapunkon keresztül már tudnak regisztrálni.
Aktívabb bekapcsolódás a liturgiába
Kérjük a pontos – lehetőleg a liturgikus cselekmények kezdete előtti – megérkezésüket, lélekben is! Kérjük továbbá a kedves híveket – amennyiben továbbra is szeretnénk orgonás szentmiséket templomainkban –, hogy használják a saját- vagy a templomban kölcsönözhető imakönyveket, illetve a péntekenként kiosztott keresztúti éneklapokat a liturgikus énekekbe és válaszokba való aktívabb és hallható bekapcsolódásra. A felolvasók szíveskedjenek áttanulmányozni, mikor kell elindulniuk a szószékhez. A szentáldozáshoz járuláskor tartsák meg a kettes oszlopot, végig(!), miközben egyszer az egyik, majd utána a másik oszlopban álló személy vegye magához méltó módon az Úr Szent Testét. Elsősorban iskolás fiúk, valamint fiatal felnőtt férfiak csatlakozását várjuk a ministránsokhoz, köznapi szolgálatokra is. Ezek is lehetnek az idei nagyböjt kihívásai…
Támogatás
Személyi jövedelemadójuk 2%-át szívesen fogadja a Szent Kinga Egyesület, mely az Élő Víz hetilap és az Élő Kenyér havilap terjesztésével járó kiadásokat is fedezi. Nyomtatvány a Remény újságok mellől vihető.
Keresztutak
Nagyböjti időbeosztásukban örülnénk, ha helyet kapnának a közös keresztúti ájtatosságok is. Szerdánként hajnali hatkor a pozsonyi Kálvárián, péntekenként este fél hattól pedig a ferences templomban imádkozzuk majd együtt magyarul az imát.
Szentmisék az elhunytakért
A közeljövőben bevezetésre kerül az a gyászmise / évfordulós szentmise, amit havonta egy alkalommal azokért az elhunytakért fogunk felajánlani, akik az előző hónapban hunytak el, illetve, akiknek az adott hónapban emlékezünk haláluk első évfordulójára. Mindegyik személy emlékére egy külön mécses is meggyújtásra kerül majd az értük felajánlott köznapi szentmisén. A hozzátartozók részvétele, az örökkévalóságba költözött konkrét személyek még élő ismerőseinek meghívása is része lesz ennek a lelki programnak.
Tervezett programok
Május 1-én egynapos zarándoklatot tartunk Lőcsére és Szepeskáptalanra. Mindkét helyen jubileumi búcsú elnyerésére kijelölt templomot keresünk fel. Munkaszüneti nap lévén a fiatalok, teljes családok részvételére is számítunk majd. Már lehet jelentkezni Kulacsík Anikónál.
Szíves figyelmükbe ajánljuk a Közösség nyári kirándulásának / zarándoklatának időpontját: 2025. július 14-18. (hétfőtől péntekig). A lengyelországi kegyhelyeket felkereső körútra a közeljövőben lehet majd jelentkezni. Az idei utat többhetes lelki felkészülés fogja megelőzni, hogy valóban „a remény zarándokai”-ként vehessünk részt, a Szentév mottója szerint.
A vakáció idején fiatal felnőttek egyhetes önkéntes munkát vállalhatnak a kárpátaljai Szent Mihály Gyermekotthonban. Az időpont és a feladatok egyeztetésére a későbbiekben kerül sor közösségünkben.
Amennyiben lehetséges lesz, a nyáron egy hétre ellátogatnak hozzánk a gyerekek, valamint egy hetet nálunk töltenek majd székely és csángó magyar vendégek is. Kisebb-nagyobb adományok felajánlásával, elszállásolással, munkával, imával is hozzá lehet majd járulni. Egyelőre gondolkozzanak rajta, s azon, kiket tudnak még támogatás ügyében megszólítani.
Háttérima és tapintatos egymásrafigyelés
Kérjük, imádkozzanak naponta közösségünkért. Továbbá, próbáljanak figyelmesek lenni egymás nehézségeire, s arra, hol van szükség segítségre. Tegyük a jót, jól! Ki-ki ott, ahol és ahogyan tud. Vigyázzunk a szavainkra, arra, hogyan szólunk másokhoz és másokról… A szépet és jót is lássuk meg, tudjunk megköszönni, megdicsérni, bátorítani, Istenhez közelebb vinni…
* * *
Mindkettő a Jubileumi Szentév jegyében, mindkettő tisztelgés Bódi Mária Magdolna életszentsége előtt.
Lehetőség van részt venni a Veszprémben tartandó boldoggá avatáson - Sillo Ivettnél lehet az autóbuszra jelentkezni;
illetve lehetőség nyílik a Pozsonyból Máriavölgybe gyalogosan megtételre kerülő zarándoklatba bekapcsolódni, s a kegyhelyen celebrált szentmisén részt venni, mely hálaadó szentmise lesz az új magyar (hivatalosan is) BOLDOGért! A gyalogos útra készülők Gál Jankának jelezhetik részvételi szándékukat.
Így vagy úgy - kinek melyik megoldhatóbb, illetve mire indítja lelke igénye - tegyen azért, hogy ez a tavaszi szombat a húsvéti örömben átélt ZARÁNDOKNAP legyen számára!
Szeretettel buzdítjuk a kedves híveket, az ifjúságot és a fiatal családokat különösen is, hogy ajándékozzák meg magukat szép lelki élménnyel!
Köszönet az alábbi két plakát elkészítőjének, Gál Jankának és Sillo Ivettnek, s ugyanúgy a szervezési munkájukat is köszönjük!
„Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből” – olvassuk Mindszenty József bíboros egyik 1946-os körlevelében. Kedves zarándokok, kedves Mária-tisztelő hívek, az idei máriavölgyi magyar búcsún együtt imádkozó testvérek! Közel nyolc évtized elteltével is elismételhetők e szavak, kifejezhető e vágy, mivel ma is időszerűek.
* * *
Az elmélkedés IDE kattintva visszahallgatható.
* * *
Lángtenger. Ima, hit, engesztelés. Egy olyan átimádkozott helyen, hittel felkeresett helyen, engesztelők által bejárt helyen elmélkedhetünk ma erről – Máriavölgy / Mariathal / Marianka búcsújáróhelyén –, ahol saját szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, az ő ideikben élt hívő és kereső emberek talán életükben egyszer, talán sokszor, rendszeresen megfordultak, amiről a – szerintem legtöbb családi hagyatékban megtalálható – innen vitt kis emléktárgyak, szentképek, képeslapok is tanúskodnak. Egy olyan szent helyen vagyunk ma is együtt, ahol a legenda szerint már első szent királyunk idején remeték éltek; ahol a feljegyzések szerint már a XIII. század elején csodák történtek; ahová Nagy Lajos király 1377-ben a magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjait, pálosokat telepített; ahová huszonötezer-fős tömegben a pozsonyi és környékbeli magyarokkal 1939-ben Isten Szolgája, Gróf Esterházy János, későbbi mártír is elzarándokolt; s ahol a különböző évtizedekből származó hálatáblák is kőbe vésett igazságként jelzik: voltak és vannak ima-meghallgatások. Most mi is ebben a reményben gyűltünk itt össze.
Nagykövetségi közlemény - kattintson IDE
A Vatican News tudósítása IDE kattintva olvasható, valamint ITT hallgatható vissza
Szemtől szemben - ITT nézhető vissza
Beszélgetés a Kossuth Rádióban - íme, ITT az archívum
Riport a Magyar7-ben - ITT olvasható
+ 1 később készült beszélgetés 2022-ből - ITT hallgatható meg
* * *
A REMÉNY c. katolikus hetilapban megjelent beszélgetés. Albán József atya, a lap főszerkesztő-helyettese kérdezte Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkipásztort. Íme az interjú:
Ha mondjuk, öt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hasonló kitüntetést kapsz nemsokára, mit szóltál volna?
Meglepődtem volna, mint ahogy meglepődtem idén nyáron is, mikor tudomást szereztem arról, hogy magyar állami kitüntetésben részesülök. Nem számítottam ilyesfajta elismerésre, s nem is vártam, hiszen úgy vélem, csupán a hivatásbeli kötelességemet teljesítem azzal a papi szolgálattal, melyre meghívást kaptam, s amit 2008 júniusától felszentelt papként örömmel végzek. De ha már ily elismerően felfigyeltek a pozsonyi magyar katolikus közösség életére, egyben nagy hálát is érzek ezért a kitüntetésért, amit azonban nem szeretnék csak úgy magamnak kisajátítani. A kitüntetés átvételétől kezdve hangsúlyozom, hogy köszönet illeti azokat a helyi munkatársaimat, segítőimet is – templomi közösségünkön belül és azon kívül is –, akikre lehet számítani, és szeretném, ha ők is sajátjuknak éreznék ezt a kitüntetést.
Milyen a magyar hívek helyzete a Pozsonyi Főegyházmegyében?
Elsősorban a somorjai esperesi kerület áll túlnyomórészt magyar plébániákból – ezek közé tartozik a főegyházmegye egyik kedvelt búcsújáróhelye, Bacsfa-Szentantal is –, illetve a szenci esperesi kerületben vannak magyar- vagy vegyes plébániák. Ezenkívül a pozsonypüspöki plébánia területén élnek nagy számban magyar hívek, Pozsony belvárosában pedig a város különböző részeiben élő magyarok, az itt dolgozók vagy itt tanulók találkoznak rendszeresen a magyar szentmiséken, illetve kapcsolódnak be más módon is a közösségi életbe. Számos közösségi összejövetelnek a három évvel ezelőtt megnyitott Közösségi Házunk ad otthont. A járványhelyzet előtt több akadémiai éven keresztül magyar nyelvű teológiai szabadegyetem működött Pozsonyban, illetve évente több alkalommal itt került megrendezésre a magyar hitoktatók rendszeres találkozója és tanulmányi napja is. Nem csak pozsonyiaknak hirdettük meg annak idején a hosszútávú jegyesoktatás majd pedig házasság-erősítő sorozat alkalmait, melyek vezetésében egy kecskeméti házaspár volt hosszú hónapokon át a segítőnk. S még sorolhatnánk a különféle hasznos kezdeményezéseket, amiket az egyházmegye különféle helyein szerveztünk, szervezünk a magyar paptestvérekkel, ki-ki a saját szolgálati helyén betöltve hivatását, saját körülményeink és képességeink függvényében. Persze, vannak hiányosságok is, amiket jó lenne pótolni, s területek, amikre nagyobb hangsúlyt kéne fektetni. Bízunk benne, hogy lépésről-lépésre, Isten segítségével majd ez is alakul. Addig is használjuk ki a lehető legjobban a kínálkozó alkalmakat lelki életünk gazdagítására. A magyar hívek lelki igényeit lelkiismeretesen szolgáló minden paptestvéremet köszönet illeti, s a szóban forgó magyar elismerés őket is érinti, hiszen egy célt szolgálva tesszük a dolgunkat.
Mit tartasz a munkádban prioritásnak?
A papi önazonosságom megélését, a papi szolgálatot Isten dicsőítésére és az Isten által valamilyen módon rámbízottak javára, főként halhatatlan lelkük javára. A liturgikus ünneplések és szentségkiszolgáltatások mellett fontosnak érzem a közösségépítést a templom falain kívül is. Szívesen látogatom a családokat, vagyok velük örömeikben például egy keresztelő, elsőáldozás, bérmálkozás, esküvő, születésnap vagy házassági évforduló alkalmával, vagy egy klasszikus vasárnapi ünnepnapon, egy gyalogtúrán, zarándoklaton vagy épp a közösségi sítúrán, de ugyanúgy közel szeretnék lenni a betegségben, gyászban vagy más szomorúságban keresztet hordozókhoz is. A járványhelyzetben különös intenzitással ezen fizikai találkozások mellett egyfajta szélesebb körű lelki család is kialakult, akikkel mondhatnám, az ima hullámhosszain találkoztunk. Értük is felelősséget érezve tekintettem fontos szolgálatnak a rádió- és televízió által közvetített szentmisék rendszeres celebrálását, az újságokban megjelenő gondolatok megfogalmazását, a világháló kínálta lehetőségek felhasználásával megszervezett imaalkalmakat. Szívesen megemlítem, hogy nagyon lelkesen készültünk és éltük át a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Visszakanyarodva a kérdéshez, prioritásom tehát ez az Istennel megélt papi élet, melyben fontos helye van a szolgálatnak, mindannak, amiket itt felsoroltam, a Forrás pedig maga Jézus Krisztus, az életem Kenyere.
Miként látod az elmúlt időszakot, s milyen tanulságot vonnál le?
Bármilyen keretek és szabályok közt éljünk is, az Istennel való személyes kapcsolatunkat, legbensőbb viszonyunkat semmilyen külső körülmény nem szakíthatja meg. A koronavírus-járvány sem. Jó azonban feltenni magunknak a kérdést, mennyire élő, mély, személyes az én konkrét kapcsolatom az Istennel? Igazi, mindent kibíró kapcsolat ez, vagy csak látszat, megszokásból vélt, részünkről ingoványra épülő valami, amiért bizony áldozatot hozni már nehezünkre esik? A tanulság számomra az – s ezt nem csak a járványidőszakra értem –, hogy minél valódibb egy ember kapcsolata az Úrral, annál inkább sugározza Őt. Még a nehézségekben is, s ami egyáltalán nem könnyű, még igazságtalanságok közepette is. Mondhatnánk, az Istennel való személyes kapcsolat egyfajta tartást ad az embernek. Elismeréssel tekintek azokra, akik az Úrból élve emberségesen élték át az elmúlt időszakot, és sugározzák életükkel, hogy Kihez is tartoznak. Elszomorít azonban azok közömbössége és felszínessége, akik nem tesznek azért, hogy Istennel valóban élő kapcsolatuk legyen. Ezen belül említhető meg például az, hogy most, mikor összejöhetünk a templomban szentmisére, szentségimádásra, a rózsafüzér imádkozására, hányan nem vállalnak a „kötelező minimumon” túl semmiféle áldozatot. Istenhez azonban nem csak a bajban kéne fordulnunk, nem csak elvárásokkal kéne lennünk Egyháza felé, hanem szívesen és hűségésen vele kéne járnunk a mindennapok útját, az áldozatvállalást is beleértve.
Mik a rövid- illetve hosszútávú terveid?
Szeretném, ha együtt és egymásért imádkozó közösségként keresnénk és követnénk az Isten akaratát. Ha a közösség tagjai éreznék, hogy számíthatnak egymásra. Ez rövid- és hosszútávú vágyam, s egyben tervem is, hiszen ez egy mindig időszerű közös munka Istennel az egész közösség részéről. Szeretném, ha tovább folytatódna az az eucharisztikus élet, amit a négyévesre húzódott előkészület és maga az eucharisztikus kongresszus ünneplése megerősített. Ezalatt értem a szentmiséken való gyakori részvételt, lehetőség szerint szentáldozáshoz való járulással együtt, a rendszeres szentségimádások folytatását – köztük a csütörtökökre bevezetett csendes adorációkat –, a katekéziseket az Oltáriszentségről. Ahogy négy éven át komolyan vettük a készület idejét, most hasonló lelkesedéssel szeretnénk feldolgozni mindazt, amit a kongresszus által kaptunk. Szeretnénk visszatérni a tanításhoz, az ötletekhez, a lelki élményhez, amit a budapesti hét gazdagon kínált. Úgy vélem, ez szintén évekre szóló lehetőség és kihívás. Továbbá az Amoris laetitia-családév keretén belül gyakrabban előtérbe kerül a család a mi közösségünkben is. Sok értékes segédanyagot kínálunk a házaspároknak kapcsolatuk ápolása érdekében, a szülőknek a keresztény neveléshez, minden hónap második vasárnapján a családokért ajánlom fel a délelőtti magyar szentmisénket. Rövidtávú tervem, azaz ennek a pasztorális évnek alapgondolata egy újra-evangelizációja a helyi közösségnek. Most ősszel vágunk bele ebbe a kalandba, egy magyarországi egyházmegyében jól működő evangelizációs csoport segítségével. Szeretnénk, ha az evangéliumi tanítás minden korosztály, az emberek, családok, kisközösségek életében mind jobban felismerhető lenne. Ha hiteles, meggyőződésből keresztény hívekként élnénk példát mások elé is. S ez egyben hosszútávú terv is, hiszen ez egy többlépéses folyamat. Ehhez szeretnénk a kedves Olvasók támogató imáit is szívből kérni, s egyben köszönjük is azokat.
1. oldal / 25