pozsonyikatolikusok - A rapid template development framework

Az igazságosságról

Quid est veritas? Mi az igazság? – teszi fel a kérdést Pilátus. Sokszor talán bennünk is felmerül ez az idézett kérdés. Természetünknél fogva vágyódunk az igazságra. Igazságérzetünk nem egy elhallgattatandó nehezítője, hanem éppen segítője kell, hogy legyen az életünknek. Gondoljunk csak vissza gyermekkorunkra, amikor a mesék világába élve magunkat sok esetben a jó és gonosz párviadalát látva szinte éreztük, hogy a jónak kell győznie. A megelégedettség öröme töltött el minket, amikor egy-egy mese jól végződött, vagyis a jó a gonosz fölé kerekedett, másszóval az igazság győzött. Az „igazságos Mátyásról” szóló népmesékben szinte vártuk, hogyan jár el a furfangos, sokszor álruhába öltöző király alattvalóival szemben: mindenkinek igazságosan megadva azt, ami neki jár. Ez a belénk oltott és a neveléssel gondozott igazságérzet a gyermekkor elmúltával is tovább kell, hogy kísérje az életünket. Ennek köszönhetően, ha lelkiismeretünk helyesen formált, belső késztetéssel az igazság választását helyeseljük döntéseinkben magunkkal és másokkal szemben is. De ugyanúgy elvárjuk az igazságosságot embertársainktól, a társadalomtól, az Egyháztól. Mert éppen igazságérzetünk megsértése, az igazságtalanság megtapasztalása tud sokszor fájó sebet okozni.

A sarkalatos erényekről

Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld – ismétlődik a gondolat Mécs László papköltő sokat idézett versében. Sokszor életünk keménységébe sem árt valami olyasmit oltani, ami által szebbé válik a világunk. Ha viselkedésünkbe erényeket oltunk, megszépíthetjük a magunk és környezetünk életét. Például azoknak a fontos emberi erényeknek a segítségével, amelyek köré a többi erény csoportosul: a négy sarkalatos erényről van, amelyeket kardinális erényeknek is hívunk, s amelyekről külön-külön sorozatunk következő részeiben olvashatunk majd.

A Szent Fausztina nővér által tolmácsolt Isteni Irgalmasság üzenete már számos néphez eljutott. Akkor döbbentem rá igazán erre, amikor egyik indiai évfolyamtársamnál megláttam egy könyvet, bár az ő írásuk számomra megfejthetetlen, a kép a borítón annál ismerősebb volt: az Irgalmas Jézust ábrázolta. Majd paptársam elmondta, náluk is elterjedt és nagyon fontos imádság az irgalmasság rózsafüzére. Az irgalmasság ünnepe jó alkalom arra, hogy ismét elgondolkodjunk Isten csodálatos tulajdonsága, irgalmas szeretete fölött és még inkább odafigyelve rá, hagyjuk, hogy átjárja személyes életünket. Segítsenek ebben Szentatyánk és elődeinek alább idézett gondolatai is.

Fontos az alapos felkészülés a házasság szentségének kiszolgáltatására – többek között ez a gondolat fogalmazódott meg a Pozsonyi Főegyházmegye érseke, Stanislav Zvolenský által írt pásztorlevélben, amely nagyböjt első vasárnapján került felolvasásra a főegyházmegye templomaiban. A főpásztor kiemelte, milyen fontos szerepet töltenek be a szülők és a család abban, hogy a gyermekekből, fiatalokból egyszer jó férjek és feleségek, édesapák és édesanyák legyenek. Mindehhez a plébániai közösségek segítségével is szeretne hozzájárulni, mégpedig oly módon is, hogy ez év szeptemberétől bővített házasság előtti felkészítésben részesülnek majd a főegyházmegye területén házasságra készülő fiatalok.

A szeretetről

János, Pál, Ágoston, Tamás – négy név, és máris az 1200-as évek végénél járunk – miközben gondolataik segítségével könnyebben megismerkedhetünk a harmadik isteni erény, a szeretet nélkülözhetetlenségével. „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad“ (1Jn 4, 16) – olvashatjuk a szeretett tanítvány levelében. Pál apostol közismert szeretethimnusza végén rámutat a szeretet elsődlegességére, miközben isteni sugallatra megfogalmazza, hogy utunk során „megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet“ (1Kor 13, 13). Szent Ágoston egyik művében olvasható: „Ha látod a szeretetet, látod a Háromságot“ (De Trinitate), miközben minden erényt a szeretetre vezet vissza, mondván, hogy az erény nem más, mint rendezett szeretet. Ennek fényében érthetjük meg jobban sokat idézett mondatát is: „Szeress, és tégy amit akarsz!“ A teológia és filozófia kiemelkedő alakja, Aquinói Szent Tamás szerint a szeretet a többi erény gyökere, minden cselekvés normája, a lelki élet forrása. Elősegíti a parancsolatok megtartását, véd a bajokban, a boldogsághoz vezet. A természetfeletti szeretet valójában Istentől kapott ajándék marad, s lehetővé teszi számunkra önmagunk megtagadását, valamint a kereszt elfogadását (vö. Opuscula theologica).