pozsonyikatolikusok - A rapid template development framework

A szeretetről

János, Pál, Ágoston, Tamás – négy név, és máris az 1200-as évek végénél járunk – miközben gondolataik segítségével könnyebben megismerkedhetünk a harmadik isteni erény, a szeretet nélkülözhetetlenségével. „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad“ (1Jn 4, 16) – olvashatjuk a szeretett tanítvány levelében. Pál apostol közismert szeretethimnusza végén rámutat a szeretet elsődlegességére, miközben isteni sugallatra megfogalmazza, hogy utunk során „megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet“ (1Kor 13, 13). Szent Ágoston egyik művében olvasható: „Ha látod a szeretetet, látod a Háromságot“ (De Trinitate), miközben minden erényt a szeretetre vezet vissza, mondván, hogy az erény nem más, mint rendezett szeretet. Ennek fényében érthetjük meg jobban sokat idézett mondatát is: „Szeress, és tégy amit akarsz!“ A teológia és filozófia kiemelkedő alakja, Aquinói Szent Tamás szerint a szeretet a többi erény gyökere, minden cselekvés normája, a lelki élet forrása. Elősegíti a parancsolatok megtartását, véd a bajokban, a boldogsághoz vezet. A természetfeletti szeretet valójában Istentől kapott ajándék marad, s lehetővé teszi számunkra önmagunk megtagadását, valamint a kereszt elfogadását (vö. Opuscula theologica).

Reménytelen eset! – hangzott, talán egy fejcsóválás vagy leintő kézmozdulat kíséretében. Bizonyára találkoztunk ilyen helyzettel, vagy éppen passzív esetleg aktív részesei is voltunk. Olyankor szokás ezt valakivel kapcsolatban mondani, ha nem tűnik valószínűnek, hogy az érintett személy valamely dologban megváltozna, vagy ha esélytelennek tűnik, hogy megváltoztassa véleményét, esetleg nehezen elképzelhető róla, hogy valamely rossz szokásával szakítani igyekezne.  Talán már az is előfordult, hogy saját magunkkal kapcsolatban jutottunk ehhez a kijelentéshez.

Dióhéjban összefoglalva az alábbi erkölcstani ismeretek segítségével is megközelíthetjük a hitet (latinul: fides), amely mint erény egy belénk öntött természetfeletti tulajdonság arra, hogy képesek legyünk szilárdan elfogadni az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat, mégpedig Isten autoritása miatt. Hitünk elsődleges anyagi tárgya maga az Isten és az Ő tulajdonságai, másodlagos tárgya pedig minden Isten által kinyilatkoztatott igazság, amelyeket az írott és hagyományozott forrásokban találunk, miként az Egyház elénk tárja. A hit formális tárgya az Isten autoritása, amely alapján az ember biztos lehet abban, hogy nem téved.

A hitről

Olyan témáról van szó, amiről hosszasan érdemes elgondolkodni, aminek egyre elmélyültebb megismerése kapcsán, mint egy feneketlen kút mélységébe zuhanunk, mert egyre több összefüggésre találunk életünk egyes elemei és az említett isteni ajándék között. Éppen ezért, a teljesség igénye nélkül, csupán néhány szempontból megközelítve szeretnék belekóstolni valót kínálni a hitről szóló részben e csodálatos kincsünk örömteli megízleléséhez.

A hit témáját a művészet is megpróbálta kifejezni az évszázadok során. Képzeljünk el két festményt magunk előtt. A 17. században élő Vermeer alkotásai között „A hit allegóriája” elnevezésű olajfestmény egy fehér és kék színű ruhába öltözött női alakot ábrázol, aki baljával egy asztalra támaszkodik, amelyen misekönyv, kehely és feszület található. A hölgy háta mögött a keresztrefeszítés jelenetét látni. Jobb kezét a szívéhez teszi, lábát egy földgömbre, arckifejezése pedig önkívületi…

A pozsonyi ferences templomban bemutatásra kerülő szerdai magyar szentmisék keretében katekézis-sorozat indult az idei nagyböjtben, mégpedig az erényekről. Hétről hétre újabb ismeretek rendszerezésére és elmélyítésére kínálkozik alkalom e kezdeményezésnek köszönhetően is. Az elhangzott gondolatok írásos foglalata rendszeresen közzétételre kerül a közösség honlapján. Kérjük, legyen aktív résztvevője e katekézis-sorozatnak, meghallgatva a szerda esti misében, vagy pedig elolvasva a világhálón, ám mindkét esetben továbbgondolva, alkalmazva azt.