Az erősségről
Erős légy! – ilyen módon is szokás másoknak kitartást kívánni, különösen akkor, amikor rendkívüli helytállásukra van szükség, amikor gondokkal kell megküzdeniük, amikor valamilyen nehézséget kell átvészelniük, vagy amikor vigasztaló szándékkal egy bonyolult helyzetben nem igazán tudunk egyebet tanácsolni. Valami jót kívánunk a másiknak, szeretnénk, ha jóra fordulna sorsa, jól választana, jól megállná a helyét. Ám azt is tudjuk, hogy e kívánságot valóra váltani nem mindig könnyű, olykor elfogy az erő, néha erőtlennek érzi magát az ember a továbblépésre életútján. Itt elsősorban a lelki erőre gondolhatunk. S bár kívánjuk ezt másnak, mindig az adott személy saját erényéről van szó. Míg a sorozat előző részeiben bemutatott igazságosság erényének gyakorlása főként a másiknak kijáró, az azt megillető dolgok megadását jelentette, vagyis az Istenhez és embertárshoz való viszonyunkat szabályozta elsősorban, addig a hátralevő két kardinális erény, az erősség és mértékletesség az önmagunkhoz való viszonyunkat szabályozzák.
„Az erősség az az erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja az erősséget és állhatatosságot a jó keresésében. Megerősíti az elhatározást, hogy az ember az erkölcsi életben ellenáll a kísértéseknek és legyőzi az akadályokat. Az erősség erénye készségessé tesz a félelem, még a halálfélelem legyőzésére is, segít vállalni a próbatéteket és üldöztetéseket. Megadja a bátorságot az önmegtagadásra, sőt az élet föláldozására is az igaz ügy védelmében“ – tanít bennünket sorozatunk harmadik sarkalatos erényéről a Katolikus Egyház Katekizmusa (1808. pont).
Az erősség – latinul virtus – a bátorság részerénye, amely állhatatossá teszi az embert. Platón, Arisztotelész és a sztoikusok tanításában az erősség az ember önrendelkezési jogához kapcsolódott. Aquinói Szent Tamás szerint a vágyóképességet erősítő erényről van szó, amely az élet legnagyobb veszedelmeiben is segít, hogy akarjuk a jót bármilyen veszély vagy akadály ellenére is. Az első századok keresztényüldözései óta minden korban és kultúrkörben nélkülözhetetlen ez a kardinális erény a keresztény hivatás tökéletesebb megéléséhez. A keresztény még az üldöztetésben vagy vértanúságban, illetve a testi-lelki fáradtságban magában Krisztus látja és éli meg a keresztény erősség forrását. Akkor beszélhetünk erényről, ha az elviselés vagy a szembeszállás a józan értelem szerint történik, vagyis magatartásunkban nem válhat uralkodóvá sem a rettegő félelem, sem a meggondolatlan vakmerőség. A szóban forgó erény folyamatos továbbfejlődése együtt jár a jellem kialakításával, a személyiség nevelésével, s nagyon jelentős a keresztény nevelésben is, főként az egyéniség alakulásának kritikus időszakaiban (vö. Magyar Katolikus Lexikon).
A kitartáshoz, elfogadáshoz, túllépéshez valóban Krisztusból kell gyakran erőt merítenünk. „Uram Jézus, Te adj erőt, / Vagy elbukom az első durva szónál. / De hiszen minden stációnál / Te jársz, Uram, szolgád előtt!“ – írja versében Sík Sándor (A keresztút). És ne feledkezzünk el arról, hogy ennek az erénynek a gyakorlásához is megajándékoz minket Isten az ő Szentlelkével. A lelki erősség a Szentlélek hét ajándékának egyike. Kérjük ezt az ajándékot, s fohászkodjunk a pünkösdvasárnapi egyetemes könyörgések egyikével: Erősség Lelke, segíts, hogy semmi el ne térítsen bennünket az üdvösség útjáról!
Az erősség erényének gyakorlásában segítségünkre van a lelki erősség, mint a Szentlélek egyik ajándéka. Egyik szerdai katekézisében így tanított róla Ferenc pápa: „A lelki erősség ajándékával a Szentlélek felszabadítja szívünk földjét, hogy megvalósíthassuk a gyakorlatban az Úr Szavát, hitelesen és örömteli módon... Vannak olyan nehéz pillanatok és végsőkig fokozott helyzetek is, amelyekben a lelki erősség ajándéka rendkívüli, példaadó módon nyilvánul meg. Ez azoknak az esete, akiknek különösen nehéz és fájdalmas tapasztalatokkal kell szembenézniük, amelyek feldúlják életüket és szeretteik életét... Gondoljunk azokra a férfiakra és nőkre, akiknek nehéz az életük, akik küzdenek, hogy helyt álljanak a mindennapokban, eltartsák a családot, neveljék gyermekeiket, de ezt azért teszik, mert a lelki erősség segíti őket. Hányan és hányan vannak olyan férfiak és nők, nem ismerjük nevüket, de dicsőségére válnak népünknek, egyházunknak, mert erősek: erősek abban, hogy helyt állnak a mindennapokban, végzik kötelességüket a családban, a munkahelyen, helyt állnak a hitükben... Ha ők így tesznek, ha ők képesek így élni, akkor én miért ne lehetnék hozzájuk hasonló?... Ne gondoljuk azt, hogy a lelki erősség ajándéka csak egyes alkalmakkor vagy sajátos helyzetekben szükséges. Ez az ajándék legyen keresztény lényünk alaphangja mindennapi életünkben.“
A Szentírásban a lelki erősség az Isten erejébe és segítségébe vetett hit és remény gyümölcse. A bölcsességi könyvekben a lelki erősség nem fizikai erő, hanem az értelem és a bölcsesség szeretetének ereje. Az Újszövetségben a lelki erősség a megfeszített Krisztus erejében való részesedés. Az Ige testté lett, megismerte az ember gyengeségét, tehetetlenségét, minden szenvedését. Vállalta egész gyengeségünket, e gyengeség minden megpróbáltatásával együtt, a bűnt kivéve. Így tudott együttérezni gyengeségeinkkel, és így változtatta azokat lelki erősséggé. Isten fölkente Fiát Szentlélekkel és erővel, hogy emberi gyengeségében megmutatkozzék a lélek erőssége. Legyőzte a sátán minden kísértését, diadala a kereszt győzelmében és a föltámadásban vált véglegessé. Krisztusra, mint Megváltónkra tekintve mi is törekedjünk tudatosan ennek az erkölcsi erénynek a gyakorlására, amely kitartóvá teszi az embert a jóért folytatott küzdelemben és a szenvedés viselésében.
A néhány évvel ezelőtt elhunyt Martini bíboros szerint elengedhetetlenül szükséges az erősség erényének jelenléte korunkban, amikor az ember sok mindenben a könnyű kiutat keresi, a könnyelmű kompromisszumokat, amikor csak magának való világot akarva igyekszik megúszni minden áldozathozatalt, kiállást valami mellett. És az erősség nélkül nincs igazság sem a földön – írja egyik könyvében. Az erősség hiányát megszenvedi a világ, ami így az elégedetlenek és fruszráltak társadalmává válik. Aki viszont gyenge, de kéri Istentől az erősség ajándékát, győzedelmeskedhet rosszkedvűsége, belső megosztottságai felett. Istenben van az igazi erőnk.
„Jöjj el, Lélek, Életadó, örök Erősség! Lendületet te adj nekünk: szállj le népedre! Szívünket tedd kitartóvá, Erősség Lelkel!“ (ÉE 129) – kérjük a Szentlelket, hogy képesek legyünk az erősség erénye által Jézus Krisztusban erősnek maradni bármilyen megpróbáltatás közepette is.
Folyt.köv.
© Molnár Tamás
Kép: internet