Július 21.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Lőrinc l559-ben szültetett Brindisiben. Iskoláit Velencében végezte. Már középiskolás korában engesztelő áldozattá akart válni az emberekért, akiknek tobzódó élete a szeme előtt zajlott, ezért lemondott a húsról és a borról. Tizenhat évesen belépett a kapucinusok rendjébe. Ott papságra készülve, míg a hittudományokkal foglalkozott, egy könyv kerítette hatalmába: a Szentírás.
Amikor pappá szentelték, már úgy olvasta a Bibliát, mintha tegnap, egészen frissen írták volna. És úgy szerette, mint semmi mást a világon. Annyira megtanult héberül, hogy anyanyelvükön prédikálni tudott a zsidóknak! S nemcsak olvasta, hanem megmaradt benne az olvasott szöveg annyira, hogy saját bevallása szerint, szóról szóra le tudta volna írni a Biblia szövegét.
Lőrinc, a fiatal kapucinus született szónok volt. Életszentségének és csodálatos szavainak híre messze megelőzte. Ha valahova készült, a templomot már órákkal előbb zsúfolásig megtöltötték az emberek, hogy hallhassák és láthassák. „Szent tábornokként“ gyalog járta végig Európa országait és mindenütt prédikált. Az emberek seregestül vonultak ki a fogadására, úgy érezték: egy új apostol jár köztük. Prédikációit tíz fólia-kötet őrzi.
Lőrincet negyven éves korában megbízták, hogy Olaszországon kívül is alapítson a kapucinusok számára rendházakat. Bécs, Prága, Graz kolostorai az ő munkálkodása révén jöttek létre. Magyarországon is járt, és Székesfehérvár törököktől való felszabadítására majd megvédésére vállalkozott. Kezében kereszttel, mint előtte Kapisztrán Szent János, járt a katonák közt és buzdította a hazát és a kereszténységet védelmező küzdelemre.
1601-ben a rend generálisává választották, később még négy alkalommal viselte a generális definitor tisztségét. Mindezek ellenére Lőrinc alázatos szerzetes maradt. Ha szükség volt rá, szívesen segített a konyhán a mosogatásban is.
Korának háborúkkal teli körülményei között diplomáciai feladatokat is kellett vállalnia. A pápa, a császár, hercegek és városi tanácsok bíztak rá nagyon kényes diplomáciai feladatokat. És Lőrinc nem bújt ki e megbízatások elől. Számára ez is elsősorban apostolkodás volt: alkalmat keresni és híveket szerezni az általa annyira szeretett Egyház számára. Szolgálatait egész Európa érdekében végezte, miként ezt a Székesfehérvár melletti ütközetben is megmutatta. Miksa bajor herceg jogosan mondta róla: ,,Egész Németország, sőt, az egész kereszténység örök hálára van kötelezve Lőrinc atya iránt!“ Mikor egy missziós útja alkalmával testőröket akartak melléje adni, Lőrinc ezt mondta: ,,Hitünket nem fegyverekkel, hanem a tanítók s prédikálók szent életével és az üldözések türelmes elviselésével kell terjeszteni.“
A sok munka, gond és fáradozás legyengítette Lőrincet. 1619. július 22-én meghalt Lisszabonban. 1881-ben avatta szentté XIII. Leó pápa. A római kalendáriumba 1959-ben vették fel ünnepét, július 21-i dátummal. XXIII. János pápa pedig érdemei miatt egyháztanítónak nyilvánította
*
Szent Lőrinc elsősorban a Szentírás szeretetével üzen nekünk. Tanulmányai közben ez volt az a könyv, amelyhez leginkább vonzódott. „Úgy szerette, mintha menyasszonya lenne!” Az olvasott szöveg annyira megmaradt benne, hogy az egész Bibliát kívülről tudta. Ez a vonzódás segítette abban, hogy világi feladatai és diplomácai küldetése közt is állandóan misztikus szemlélődésben éljen – közlik életrajzának írói. Tanuljuk meg szentünk közbenjárására köznapi békétlenségeink és gondjaink közepette mi is gyakrabban olvasni a Szentírást, szavain elmélkedve Isten jelenlétében élni, Isten gondviselésében bízni, tanításából megnyugvást meríteni! Hallgassuk meg Arany János tanácsát: „Vidd a Bibliát a házadba, és beviszed vele a férj szeretetét, a feleség hűségét és a gyermekek engedelmességét!”
Szentünk kiváló szónok volt. Beszédei szakszerűségükkel minden idők tudósait lenyűgözik. Egyszerű stílusa rendkívül modernnek hat ma is. Szónoki tehetsége azonban nemcsak szentbeszédeiben érvényesült, hanem akkor is, amikor diplomáciai tárgyalásokat kellett folytatnia: szavai alkalmassá tették arra, hogy békét közvetítsen. Nem a kard, hanem a meggyőzés nyeri meg a szíveket - vallotta. Sok beszédnek sok az alja – szól a közmondás. A költő után pedig anyanyelvünket féltve hozzátesszük: Fontoljátok meg jól, amikor beszéltek, s áhitattal ejtsétek a szót, – a nyelv néktek legyen menedéktek! Szent Lőrinc nyomán ne a nagy szavak harsonája, hanem a meggyőző beszéd kedvessége és az igazmondás egyszerűsége irányítsa életünket!
*
„Az Úr igéje az értelemnek fény, az akaratnak tűz, hogy az ember megismerhesse és megszerethesse Istent.” (Brindisi Szent Lőrinc beszédeiből)