2018. május 13-án a pozsonyi ferences templomban e fohászokkal is imádkozott a kilenc elsőáldozó:
Add Urunk, hogy Szent Tarzíciusz és Boldog Brenner János példája szerint mi is felbecsülhetetlen nagy kincsnek tartsuk az Oltáriszentséget!
Áldd meg Urunk szüleinket, testvéreinket, nagyszüleinket, lelkiatyánkat, hitoktatóinkat, hogy együtt haladjunk Feléd!
Add Urunk, hogy segítségeddel együttműködve szorgalmasak és hűségesek legyünk, s mai első szentáldozásunkat életünk végéig számos szentáldozás kövesse!
Kérünk Urunk, hogy lelkiismeretünk hangjára oda tudjunk figyelni és rendszeresen megtisztítsuk szívünket a szentgyónás szentségében!
Áldd meg Urunk a helyi közösség minden tagját, hogy mindenki tartsa benne fontosnak a szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás ajándékait és így is jól felkészüljünk az eucharisztikus kongresszusra!
Bartal Nátán
Konc András
Násali Roland
Násali Viktória
Nemes Máté
Schlosser Imre
Száraz Júlia
Vanda Maxim
Veres Viktória
Jöjjetek, imádjuk! (cikk-sorozat a Remény hetilapban, 46-47. rész)
E hetekben zajlanak az elsőáldozások sok egyházközségben. Sorozatunk következő részei is e témához kapcsolódnak. 2020-ban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében is terveznek majd egy nagyméretű első szentáldozási ünnepséget Budapesten, mint ahogy a legutóbbi kongresszus alkalmával, a Fülöp-szigeteken, Cebuban is sor került rá 2016 januárjában. Az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hetedik napján ötezer helyi gyerek járult első alkalommal szentáldozáshoz. Az ünnepi szentmisét Cebu nyugalmazott érseke mutatta be, aki az 1937-es manilai Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson volt elsőáldozó. Prédikációjában elmondta, milyen mély nyomot hagyott mindez benne. Érdekes, hogy úgy, mint a jelenben, az 1938-as budapesti kongresszus előtt is a Fülöp-szigetektől vette át Magyarország a házigazda szerepét a kongresszus szervezésében.
1938. május 26-án, Áldozócsütörtökön, a kongresszus első napján Verdier bíboros, Párizs érseke celebrálta „a gyermekek szentmiséjét” a magyar fővárosban. Százötvenezer gyermek, gyűlt össze az oltár előtt, köztük számos elsőáldozó gyermek is, s ahogy az Emlékkönyv írja „a kísérőkkel együtt legalább háromszázezer lélek – eljöttek, hogy az Eucharisztikus Krisztus Király valóban megvidámítsa ifjúságukat.” E szentmiséről olvassuk az alábbi visszaemlékezést is egy helyen: „Mindkét nem itt van: hat-nyolcéves leányoktól tizennyolcévesekig, inasleányoktól előkelő intézetek növendékeiig, a falusi leányok égő virágmezői és apácanovíciák fehér, szürke, kék, fekete galambcsapatai egyaránt itt vannak. Elemista fiúk és gimnazisták, cserkészek és tarkainges, virágoskalapos, falusi fiúk ülnek és térdelnek, az ének és az ég alatt, miközben felettük, a főoltár magasságában Verdier bíboros, Páris érseke mondja a szentmisét, ennek a napnak csodálatosan szép szentmiséjét.” A főváros és környékének fiatalsága, s az ország minden vidékének külön-külön jellegzetes tarka, magyaros motívumokkal dekorált ünneplőjű csoportja már a kora reggeli órákban elhelyezkedett a Hősök-terén és az oltáremelvény mögött, a tó területén. Szintén korabeli feljegyzés örökíti meg a gyermekek és fiatalok magaviseletét, mely szerint „az Andrássy-úton a Köröndtől kezdve katonás fegyelemmel vonultak fel az ifjúsági csoportok és pontosan mindegyik odatalált az előre megjelölt helyére.” A legtöbben szüleikkel, testvéreikkel érkeztek, „a búzavirágkéktől az égő vörösig minden szín képviselve volt az ifjúság nagy miséjén, s az egész csodálatos panoráma olyan volt, mint egy nagy, édes illatot árasztó magyar virágcsokor. A világ legszebb virágoskertje nyílott ki az Oltáriszentség tiszteletére.”
Most röviden nézzük, mióta szokás gyermekeket a szentáldozáshoz vezetni. Ennek bevezetése Szent X. Piusz pápa nevéhez fűződik. Fellapozva a Szentek életét, többek között ezt olvassuk róla: Különös gondot fordított az Eucharisztiára és a lelki életre. Tőle származik a liturgikus élet kulcsszava, az ún. tevékeny részvétel. Az volt a célja, hogy „a hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”. Indítványozta és szorgalmazta a gyakori, lehetőleg napi áldozást is: „Senkit sem szabad visszatartani az áldozástól, ha a kegyelem állapotában van, és jó szándékkal közeledik a szent asztalhoz.” Indítványozta, hogy a gyermekek az addigi gyakorlattól eltérően – általában tizennégy éves korukban járultak először szentáldozáshoz – korábban áldozzanak. Ösztönzésére előbbre hozták az elsőáldozás időpontját, hét éves korra, amikor – szavai szerint – a gyermekek már úgy gondolkodnak, hogy meg tudják különböztetni a Szentostyát az egyszerű ostyától.
Szülők, nagyszülők, keresztszülők, hitoktatók, pedagógusok, a gyerekekkel foglalkozó személyek, lelkipásztorok fontos feladata a gyerekeket az Eucharisztia mélységes tiszteletére nevelni. Főként saját hiteles példájukkal, viselkedésükkel a templomban, a rendszeres szentségi élettel, a liturgikus ünnepek és cselekmények elmagyarázásával, az aktív részvételbe való bevonással. A fiúk esetében nagyon sokat segíthet ebben a ministrálás is. Néhány nappal ezelőtt, Brenner János fiatalon meggyilkolt vértanú pap boldoggáavatásán Erdő Péter bíboros úr homíliájában így szólt a ministránsokhoz: „Kérjük hát Brenner Jánosnak, a jó pásztornak, az Oltáriszentség vértanújának közbenjárását. Különösen a ministránsokhoz fordulok most: Készüljetek gondosan és szeretettel minden szertartásra, minden szentmisére. Alakítsatok Brenner János köröket, ahol tanulással, gyakorlással is pontosan megismeritek a szentmise és az Oltáriszentség titokzatos méltóságát és ellenállhatatlan, felszabadító erejét. Készüljünk mindannyian a 2020-ban sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra! Kérjük vértanú papunk, Brenner János közbenjárását az előkészület idejének minden imájához és munkájához.“
A Brenner János közbenjárását kérő kilenced egyik fohásza által ily módon is imádkozhatunk mindazokért, akik idén járulnak először szentáldozáshoz, hogy azt további számos őszinte szentáldozás kövesse éveken, évtizedeken keresztül: „Áldd meg, Urunk, különösen is azokat a gyermekeket, akik idén voltak / lesznek elsőáldozók… Brenner János atya Fiad testét, az Oltáriszentséget védelmezve szenvedett vértanúhalált. Őrizd és erősítsd mindnyájunkban az Oltáriszentség hitét, s adj erőt a cselekvő szeretetre és a hitvalló életre!”
(Molnár Tamás atya írásai)
Foto: Tirinda Adrián