:

Szent István király ünnepe Pozsonyban

Magyarnak lenni, Szent István népéhez tartozni, ahhoz a néphez, amelyet szent királyunk a Nagyboldogasszonyra bízott, kitüntetés, de megtisztelő és felelősségteljes feladat is egyben – hangzott el augusztus 20-án a pozsonyi Szent Márton Székesegyházban. Ennek tudatában gyűltünk, gyűltek össze magyarok százai Pozsonyból és a környező településekről a koronázótemplomban az államalapító szent királyunk tiszteletére bemutatott ünnepi szentmisére, hogy az ő magasztos példájából is erőt merítve, a „nem porladó Szent Jobb“ irányítása és a Szűzanya oltalma alatt meg tudjuk őrizni és továbbadni értékes örökségünket.

A szentmise előtt litániát mondtunk Szent István tiszteletére, közbenjárását kérve napi küzdelmeinkben. Ennek szellemében kezdte beszédét az ünnepi liturgiát bemutató Molnár Tamás atya is. „Magyar szentet ünneplünk, szent magyar ünnepe van – jelölte meg szentbeszédének három fő gondolatát a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora.

Nemzetünk történelmének minden korszakából, évszázadából tud oltárra emelt jeles egyéniségeket felmutatni, számos szentet tisztelhet sajátjaként, akikre városunkban is templomok, műemlékek, műalkotások emlékeztetnek. De ma, az informatika világában, olyan korban, amikor távoli, idegen kultúrájú bevándorlók százezrei rónak ránk erőnket meghaladó terheket, amikor a valaha természetes dolgok, mint az élet, a házasság, vagyis a férfi és nő által alapított család védelemre szorul, amit felvonulással, népszavazással, különféle fórumokon már kérnünk kell, vajon lehet-e ma is valaki szent? – tette fel a kérdést a szónok, majd így folytatta:  – A szentek nem rendkívüli korok, rendkívüli emberei. Valamennyien meghívottak vagyunk az életszentségre. „Boldog az a föld, melynek nemes királya vagyon“ – idézett egy 1700-as évekből származó szónoklat szövegéből. István király nemcsak származása okán volt nemes, hanem szíve, lelke, életvitele is nemes volt, mert Krisztusra szegezte tekintetét. Ha ebben követjük szent királyunkat, itt és most is szentté lehetünk, mert Isten az ő kegyelmével a megszentelődés, az életszentség útjára segít minket.

A kérdésre: Mit jelent magyarnak lenni? – beszámolónk első mondata volt Tamás atya válasza. Majd Prohászka Ottokárnak 1893. augusztus 20-án a székesfehérvári bazilikában elhangzott kérdését tette föl, amely ma is rendkívül időszerű: „Vajon száz év múlva mit fog mondani ezen a helyen az ünnep szónoka?“ Szerencsére eddigi történelmünk során mindig akadtak olyan emberek, akik a Szent István által kijelölt útra terelték népünket... Ám, rajtunk is múlik, hogy száz év múlva ebben a koronázótemplomban lesz-e pap, aki magyarul szól, és lesznek-e hívek, akikhez magyarul szólhat – mondta. – Mit teszünk anyanyelvünkért, kultúránkért, egyházi közösségeinkért, hogy döntünk, amikor óvodát, iskolát választunk gyermekeinknek? Imádkozunk-e papi hivatásokért, s ha szólítja az Úr, elengedjük-e, segítjük-e gyermekünket a hivatás útján? – hangzottak el a lélekbe markoló, egyéni, személyes válaszra késztető kérdések.

Végül Ferenc pápát idézve az ünnep fontosságára hívta fel a figyelmet a miséző atya. Szánjunk rá időt, hogy számba vegyük jól végzett munkánkat, és örüljünk neki. „Az ünnep Isten találmánya...  Az ünnep az az idő, amikor valaki rátekint fölcseperedő gyermekeire, unokáira..., végighordozzuk tekintetünket otthonunkon, vendégül látott barátainkon, a körülöttünk élő közösségen, és azt gondoljuk: milyen szép ez! Isten tett így, amikor a világot teremtette. És folyamatosan így tesz, mert Isten állandóan teremt, ebben a pillanatban is!“  – fejtette ki a pápát idézve Tamás atya, végül arra buzdított: – Szent István közbenjárását kérjük, hogy tudjunk szentül élni, a másokét is tiszteletben tartva, hűségesen ragaszkodni kultúránkhoz, anyanyelvünkhöz, vallásunkhoz, irodalmi és művészeti kincseinkhez, azaz magyarságunkhoz. És végül családi, egyházi és nemzeti ünnepeink töltsenek fel bennünket új erővel, lelkesedéssel, nyerjünk általuk új lendületet napi feladataink teljesítéséhez.

A nemes célok és kérések széles körét felölelő egyetemes könyörgések is ünnepelt szentünk közbenjárását kérve szálltak az ég felé. Az ünnepi eseményen elhangzottak foglalataként a pápai himnusz és nemzeti Himnuszunk éneklésével több száz ajak együttesen zengett záró fohászt egyházunkért és nemzetünkért.

Gyepes Aranka írása

* * *

A pozsonyi koronázótemplomban, a Szent Márton Székesegyházban az augusztus 20-i ünnepi szentmisében az alábbi fohászokkal fordultunk Istenhez:

1.
Istenünk, te Szent Istvánban, Boldog Gizellában és Szent Imrében az első magyar család szent eszményképét adtad nekünk, segítsd a magyar családokat, hogy őket követve a szent élet útján járjanak!

2.
Szent István nemcsak szavával, hanem elsősorban példájával nevelte családját és nemzetét, segítsd a mai szülőket és nevelőket, hogy az ifjúságnak az élet minden területén jó példát mutassanak!

3.
Szent István király tőled kapott hivatásának tekintette fiatal nemzete megtérítését, adj ifjúságunknak készséges lelkületet az isten- és emberszeretet megvalósítására!

4.
Apostoli szent királyunk szívén viselte a szerzetesek működését népe körében, az Istennek szentelt élet évében arra kérünk, ajándékozd meg pozsonyi magyar közösségünket és egész népünket újabb papi és szerzetesi hivatásokkal!

5.
A te erőddel István király bőkezű volt a szegényekhez, és megbocsátott az ellene lázadóknak, add, hogy mi is tudjunk jóságosak lenni a rászorulókhoz, és megbocsássunk az ellenünk vétőknek!

6.
Szent István a tőled kapott királyi és atyai tekintéllyel „Intelmek”-ben buzdította fiát, add, hogy tanítása szerint mi is jó keresztények és magyarok legyünk!

7.
A nem porladó kezű király gondoskodott népéről, add, Uram, hogy Egyházunkban, nemzetünkben, helyi közösségeinkben, családjainkban szeretettel gondoskodjunk egymásról, s az egymásért végzett munka által is legyen mindig kenyér minden család asztalán!

8.
Szent István vendégszeretete is ismert volt, áldd meg, Uram a ma itt összegyűlt ünneplő vendégeket, otthonmaradt családtagjaikat, s mindazokat, akik városunkban tanulnak, dolgoznak, vagy épp a város valamelyik kórházában fekszenek!

9.
Szent Istvánban égi pártfogót tisztelünk, add, hogy közbenjárásában bízva kérjük áldásodat a pozsonyi magyar közösségre, amelyért e szentmisében is imádkozunk, hogy egyházi közösségünk, anyanyelvünk, kultúránk, óvodáink, iskoláink és további intézményeink éltetésében állhatatosan kitartsunk!

10.
Halála előtt Szent István király a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta népét és annak jövőjét, a mennybe felvett Szent Szűz közbenjárására fogadd az égi hazába elhunyt testvéreinket!

* * *

Pázmány Péter: Fohászkodás a hazáért
„Oh, áldott Szűz!
Oh, Magyarországnak kegyes asszonya!
Tekints a mi sok fogyatkozásunkra:
szánd meg a mi romlásunkat.
Csaknem megholt, akit te szerettél,
csaknem elfogyott a te országod,
nemes asszonyunk.
Azért állj elő a te szent Fiadnál.”

Fotó: Vician András