A sokéves hagyományt folytatva, Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus közösség új lelkipásztora is a Szent Márton-székesegyházba hívta az ünnepelni vágyó hívőket augusztus 20-ára, Szent István király ünnepére. A szentmisét megelőzően, lelki ráhangolódásként, elhangzott első szent királyunk litániája, majd himnusza, és életének főbb mozzanatait is felidézték.
Tamás atya bevezetőjében a zsoltárt idézte: Boldog az a nép, amely ünnepelni tud. Mint mondta, nemcsak ünnepelni gyűltünk össze, hanem kérni is Szent István király közbenjárását a jelen magyarságáért.
Beszédében többek között Prohászka Ottokár püspök szavait idézte: a magyarság megmaradásának záloga a kereszténység volt. Ma, amikor annyi minden fenyegeti népünket – ateizmus, erkölcsi züllés stb. -, mit mondana István király? – tette fel a kérdést. Akarunk-e ma a hit, az erkölcs sziklájára építeni, ahogy ő tette egykor? Prédikációjának további részében a család, az ifjúság szerepét hangsúlyozta a hit továbbadásában, hogy utánunk is legyenek majd olyanok, akik ünnepelni tudnak és fognak. „A Mindenható Isten szerető gondviselésébe ajánlva a nemzetet, imádkozom azért, hogy minden magyar továbbra is egy igazságra, igazságosságra és egységre épülő társadalom megteremtését segítse elő” – idézte Ferenc pápának az ünnep alkalmából a magyarokhoz írt leveléből.
A dómban megtartott ünnepi szentmise – amelyet a gútori énekkar és kántor közreműködése tett még szebbé – sokat jelent a Pozsonyban szétszórtan élő magyaroknak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ezúttal is voltak néhányan, akik hívő reformátusként, evangélikusként együtt ünnepeltek a katolikus közösséggel.
Bertha Éva írása
