Július 11. (március 21.)

Mons. Koller Gyula atya rovata

Benedek életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától származnak. Elsősorban életszentségének rendkívüli vonásait emelte ki, de azért életének főbb eseményeit és szentté válásának útját is megismerhetjük a nagy pápa által írt ,,életrajzból“.

Benedek 480 táján született a szabin hegyvidék kis városában, Nursiában (ma Norcia). A szülők fiukat egész fiatalon Rómába küldték tanulni. Így Benedek abba a városba került, amely még az antik kultúra fényét mutatta, s már apostolok és vértanúk sírja is ékesítette. De azzal, hogy a császárság székhelye átkerült Konstantinápolyba, Róma szinte vidéki várossá fejlődött vissza. Ezenkívül állandó baj volt politikai, egyházi, gazdasági, művelődési és erkölcsi szempontból is. Az istenkereső fiatalember otthagyta a várost, hogy mindentől szabaddá válva egyedül Isten keresésének élhessen. Megismerkedett a monasztikus élet különféle formáival, egy ideig egy falusi templom papja mellett élt aszkéta életet. Majd Subiaco mellett egy barlangba teljes magányba vonult, és a tökéletes lemondást kereste. Három esztendeig tarthatott ez az előkészületi idő, amely alatt átélhette a szerzetesség és a lelki fejlődés minden fokozatát. Ezután Benedek megvált a remete élettől és a különféle kísértéseket legyőzve megfontoltan készült arra, hogy a lelki élet tanítómestere legyen. Vicovaro mellett, mint elöljáró megkísérelt egy szerzetesi közösséget kolostori fegyelemre nevelni. Ekkor megtanulta, nincs igazi szerzetesi élet, ha nincsenek a szabályai. A szerzetesi közösség felépítésén fáradozva Benedek megtapasztalta, mily sok törődést kíván, alázatot és engedelmességet.

Július 5.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Antal Mária valószínűen 1502. decemberében született Cremonában. Genovai apja korán meghalt, édesanyja egész fiatalon özvegy maradt, de nem ment újra férjhez, hogy egészen fia keresztény nevelésének szentelhesse magát.

Antal Mária még egész fiatal volt, amikor szüzességi fogadalmat tett és a könyörületességet, a szeretetet és a lemondást gyakorolta. 1520-ban lemondott apai örökségéről, és beiratkozott a páduai egyetem orvostudományi karára. 1524-ben doktorrá avatták és visszatért szülővárosába, szilárd hittel, élettapasztalatokban gazdagon.

Apostoli lelkületű modern világi keresztényként érzékelte kora megújulást sürgető kívánságait. Ezért a domonkosrendi szerzetesekhez csatlakozott, akik bevezették a teológia tudományába és a  Krisztus-központú lelkiségbe.

1528-ban pappá szentelték, utána nekifogott az apostoli munkának. Fiatal papként reformeszméitől teljesen áthatva nem kívánt ,,egyházi karriert“ befutni, csak hogy feddhetetlennek bizonyuljon, és erejét maradéktalanul latba vethesse a szeretet minden téren való érvényesüléséért.

Július 4.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Erzsébet 1277-ben született. Apja III. Péter aragóniai király, anyja Konstanza, Manfréd szicíliai király leánya. II. Endre magyar király dédunokája és Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga volt. A keresztségben a harmincöt évvel korábban szentté avatott nagynénjéről, Erzsébetről kapta a nevét.

Tizenkét éves volt, amikor férjhez adták Déneshez, Portugália királyához. Két gyermekük született: Alfonz, aki trónörökös lett, és Konstanza, akit később IV. Ferdinánd, Kasztília királya vett feleségül. A házasság politikai meggondolások alapján jött létre, és Erzsébetet nem tette boldoggá. Dénes király, a férje kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet azonban mindent türelemmel viselt, és úgy imádkozott és vezekelt férje megtéréséért, mintha szerzetesnő lett volna. Önmagáról teljesen megfeledkezve csak férje bűneit siratta, melyekkel Istent bántja. Jóságában odáig elment, hogy férje törvénytelen gyermekeit is anyai szeretettel nevelte. Ennek ellenére férje a maga hűtlensége „magyarázatára” hűtlenséggel rágalmazta meg Erzsébetet, és képmutatónak nevezve hamis tényeket híresztelt róla.

Július 4.

Mons. Koller Gyula atya rovata

*Augsburg, 890. +Augsburg, 973. július 4.

993-ban került első ízben sor arra, hogy a Lateráni bazilikában a pápa nyilvánosan szentté avasson valakit; addig az egyházmegyék és a kolostorok maguk emelték oltárra szentjeiket. Ettől kezdve a Kúria igyekezett a szentté avatás jogát a kezébe venni, a különféle egyházak pedig arra törekedtek, hogy egy-egy szent tiszteletéhez megszerezzék Róma jóváhagyását. Az első, aki így került a szentek sorába, Augsburg püspöke, Szent Ulrik volt. ,,Miután segítségül hívta a Szentlelket a zsinat ‒ a Szentszék és az egybegyűltek egyetértésével ‒, úgy határozott, hogy a tiszteletre méltó Ulrik augsburgi püspököt Isten templomaiban mindig megünnepli, és ezzel is gyarapítja a fölséges Isten dicséretét“ ‒ hirdeti a pápai bulla, amelynek Gallia és Germánia püspöki kara volt a címzettje. Ulrik harmadik utóda, Liutolf érte el, hogy húsz esztendővel azelőtt elköltözött előde, akit mindenütt szerettek és már előbb szentként kezdtek tisztelni, a kanonizált szentek sorába kerüljön. Így az augsburgi egyházmegyének a saját püspöke lett a patrónusa Szent Afra vértanú mellett, akinek templomában Ulrikot ‒ saját kérése szerint ‒ eltemették. (A Szent Ulrik és Szent Afra templom ‒ mai alakjában a kései gótika és a reneszánsz alkotása ‒ a dómon kívül Augsburg leglátogatottabb zarándokhelye lett.) Az augsburgi szent neve csakhamar ismertté vált a német határokon túl is. Otloh Sankt Emmaram-i szerzetes 1050 körül azt írta, hogy Ulrik szentségének ,,jó illata“ az egész keresztény világot betöltötte. A kései középkorban gyakran folyamodtak hozzá segítségért mindenféle gondban, bajban.

Július 2.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Ottó 1060 körül született Schwabenben, feltehetően egy kevésbé vagyonos sváb nemesi családban. Szülei papnak szánták, ezért a Würzburgban élő bencések kolostorába adták. Ott nevelkedett, de mivel szülei váratlanul meghaltak, nem tudta befejezni iskoláit. Útnak indult, hogy alkalmat keressen tanulmányai befejezéséhez. Lengyelországban kötött ki. Ott tanítóskodott, közben lehetőségéhez képest teológiát tanult. Pappá szentelése után Ulászló lengyel herceg udvari káplánja lett. Ügyessége és bölcsesége láttán az uralkodó különféle ügyek elintézését bízta rá. Ottó összeköttetései révén kapcsolatba került a császári udvarral, sőt magával a császárral is. IV. Henrik császár személyes szolgálatára akarta megnyerni. Először a lassan haladó speyeri dómépítés felügyeletét bízta rá, majd 1097-ben királyi káplánná tette, kevéssel utóbb a birodalom kancellárjává, 1102-ben pedig Ottó minden tiltakozása ellenére, bambergi püspökké.