Nagyböjt harmadik vasárnapja (2020.3.15., 8:00)

Kezdőének: SzvU 57/1-2

Buzgó szívvel ünnepeljük Üdvözítőnk kínjait,
Szívtörődve elkísérjük Golgotára lépteit.
Ó kegyelmek fő kegyelme, mely miránk, nagy bűnösökre, vére által árad itt.

Ó nagy Isten, mind az ég, föld megdicsőít tégedet,
S minden, ami él azokban, áldja nagy Fölségedet.
De Fiadnak áldozatja legfőképpen megmutatja végtelen kegyelmedet.

*

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből (Kiv 17, 3-7)

Refidimben a nép szomjas volt, azért zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, talán azért, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket gyermekeinkkel és állatainkkal együtt?'' Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez.''
Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra csaptál és menj. Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.''
Mózes úgy is tett Izrael véneinek jelenlétében.
A helyet Masszának és Meribának nevezte el, ami annyit jelent mint Kísértés és Pörölés, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Közöttünk van-e az Úr vagy nincs?''

Ez az Isten igéje.

*

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 94, 1-2. 6-7. 8-9)

Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára,* „Népem, ne légy kemény szívű.“

*

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 5, 1-2. 5-8)

Testvéreim! Mivel a hit révén megigazultunk, békében élünk Istennel, Urunk Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.
Reményünkben nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus az erre alkalmas időben meghalt a bűnösökért, pedig az igazért is alig hal meg valaki, legfeljebb a jótevőért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.

Ez az Isten igéje.

*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS

Valóban te vagy a világ Megváltója, Uram. * Adj innom az élő vízből, hogy ne szomjazzam soha többé!

*

+ EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 4, 5-15. 19b-26. 39a. 40-42)

Abban az időben:
Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt.
Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!'' Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?'' A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.''
Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?''
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.''
Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.''
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.''
Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.''
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.''
Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.''

Ezek az evangélium igéi.

*

Felajánlásra: SzVU 57/5-6

Az áldozat az oltáron most megújul csendben itt,
Melyet értünk a keresztfán Jézus egykor végbevitt.
Drága vére bő harmatja mi lelkünket mosogatja, amit a bűn elrútít.

Üdvözítőnk szenvedése fájdalmunknak enyhe lett,
Gyötrelmével, halálával nyert ő nekünk életet.
Ó Jézus, te vagy reményünk, vigasztalónk, üdvösségünk, te vagy édes mindenünk.

*

Áldozásra: SzVU 70/1-3

Jézus, világ Megváltója,
Üdvözlégy, élet adója,
Megfeszített Istenfia,
Szent kereszted szívem hívja.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.

Általszegve kezed, lábad,
Átvert tested roskad, bágyad,
Mezítelen tépett melled!
Ó siratlak, ó ölellek!
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.

Virágoknak szép virága,
Honnét orcád sárgasága?
Hegyes tövis koronázott,
Édes orcád vérrel ázott.
Jézus, add, hogy hozzád térjek,
Veled haljak, veled éljek.

*

Kivonulásra: SzVU 65/1-3

Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át,
Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött szent magzatán,
Egyszülött szent magzatán.