Heti SZÓ
Advent első vasárnapja (A év)
Olvasmány: Iz 2, 1-5 / Zsoltár: Zsolt 121
Szentlecke: Róm 13, 11-14 / EVANGÉLIUM: Mt 24, 37-44
„Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból” – halljuk a szentleckében. Az új egyházi év kezdete, az adventi liturgikus időszak is meghívás arra, hogy lelki éberségben éljük az életünket. A napokban alkalmat kapunk az időről gondolkodni. Jézus eljött, Jézus el fog jönni. Már és még – a két úrjövet. Mi pedig e két úrjövet közti időben élünk, konkrétan 2019 adventjének egyes napjait kezdjük átélni.
Jézus első eljövetelekor időbeli létezést vállalt. Kegyelmi síkon ennek az egykori, két évezreddel ezelőtti történelmi eljövetnek hatásait azonban meg tudjuk tapasztalni. Az advent nem csak emlékezés Jézus földre jöttére, itt és most közel jön hozzánk, hagyni kell, hogy közelebb kerülhessen hozzánk. Éberen fel kell figyelnünk Rá, arra, hogy szükségünk van Rá, arra, hogy időt kell Rá szentelnünk.
A mi időbeli létezésünkben itt a földön a jelen az, amikor cselekedni tudunk. Jelen adventünk első hetének feladata lehet számunkra az időről gondolkodni. Méghozzá a saját időnkről: mennyi időt szükséges feltétlenül munkával töltenem ahhoz, hogy a magam és a rámbízottak számára az elegendőt előteremtsem? Mennyi időm jut a családtagjaimra, barátaimra? Mennyi időm jut a lelki életre, egy számomra kedves hobbira, mozgásra, kikapcsolódásra, pihenésre? Mennyi minőségi időt tudok kimondottan az Isten-kapcsolatomra fordítani? Az időről gondolkodva, ezt akár papírra vetve, talán az értékrendünkre is könnyebben felfigyelünk, esetleg ennek függvényében időbeosztásunkon is módosítunk. Ne fosszuk meg magunkat és másokat sem a karácsonyvárás igazi szépségétől és belső örömétől. Viszont ennek érdekében, a lehetőségekhez mérten az időbeosztásunkat is szabjuk értékrendünkhöz.
MT
*
https://boldogozseb.hu/mise-olvasmanyai-a-ev-cimlap/1426-advent-1-vasarnapja-a-ev