Beszámoló a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség által meghirdetett Lourdes-i zarándoklatról
Több hónapos lelki készület előzte meg a júliusi zarándoklatot, amit a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség a Via Sacra Zarándok Utazási Irodával együttműködve szervezett meg, s amelyre nem csak a megtelt autóbuszban utazó hívek jutottak el, sokkal több beteget vittünk lélekben és imáikban magukkal a Pireneusok festői tájában elhelyezkedő világhírű Mária-kegyhelyre. Februárban a 11-i Lourdes-i Szűz Mária emléknapja előtt – ami egyben a Betegek Világnapja is – kilencedet imádkoztunk. Májusban a pozsonyi Közösségi Házban a Lourdes-i eseményekről filmvetítést tartottunk. Heteken keresztül lehetett imakártyára felírva leadni azok neveit, akikért betegségükben a zarándokcsoport imáit szerették volna kérni a Lourdes-i Mária-barlangnál. A július 15-i indulás előtti vasárnapon kétszáz nevet számoltunk össze, ami az indulás előtti órákban és az út megkezdésekor újabb, még legalább száz névvel bővült. Sokan indultunk útra, ki fizikailag is, ki csak lélekben, de éreztük, együtt vagyunk, sokan vagyunk, az ima által összekötve együtt zarándokolunk.
Első megállónk Avignonban volt, ahol a rövid városnézés után szentmisén vettünk részt. Az Eucharisztiával megerősödve folytathattuk zarándokutunkat. Az úton imádkoztunk, énekeltünk. Lourdes-ba érkezve két teljes napon át örvendhettünk a kegyhely kegyelmi légkörének: imádkozva, sétálva, a jelenések-barlangjánál csendben időzve, annak közelében mártózva, a szenthely körmeneteibe bekapcsolódva, csoportunk szentmiséin együtt fohászkodva mindenki a maga módján mélyíthette el kapcsolatát az Úrral s az Istenanyával. Megtekintettük a templomokat, végigjártuk a keresztutat, Szűz Mária szemszögéből szemlélve Fia keresztútját együtt imádkoztuk végig az állomásokat. A bazilika Szent Gábor főangyal-kápolnájában került sor a szerdai magyar szentmisénkre, csütörtökön reggel pedig a jelenések-barlangjában volt magyar csoportunk szentmiséje. Mély élmény volt a világhálón keresztül is élő adásban világszerte közvetített misén átélni azt, hogy sokak egyesülünk az imában. Jelképesen ebben a szentmisében helyeztük el a barlangban a magunkkal hozott betegek nevével ellátott imakártyákat, főként értük ajánlottuk fel a szentmisét, a Betegek Gyógyítójának közbenjárását kérve. Felcsendültek magyar énekeink, népünk Mária-énekei, anyanyelvünkön énekeltük a Lourdes-i Ave Maria-t.
A délután öt órakor kezdődő körmeneten nap mint nap betegek ezrei vettek részt, ápolóik és további értük és velük imádkozók kísértük őket. A földalatti, huszonötezer főt befogadó templomban szentségi áldásban részesültünk, itt ért véget a körmenet. A betegek hite és bizakodása minket is buzdított. Esténként kilenckor pedig a gyertyás-körmenet részesei voltunk. Itt is ezrek hosszú sora fejezte ki hitét és bizalmát Isten jóságában, a Szent Szűz édesanyai szeretetében. A körmenetek alatt imádkozott rózsafüzérekben magyarul is felhangzottak Üdvözlégy-ek, valamint csoportunk fiataljaival magyarul énekelhettünk. Énekünk refrénjét, az Ave Maria-t pedig már minden nyelvű jószándékú zarándok együtt zengte velünk, mint ahogy mi is lelkesen csatlakoztunk a sok nyelven felcsendülő dallamokhoz. Ottlétünk idején nem hagytuk figyelmen kívül Lourdes magyar vonatkozású nevezetességeit sem, köztük a keresztút magyarok adományaiból épült tizedik állomását, Regőczi István atya Pietáját, a magyar tervezésű betegek keresztútját.
Hazafele megálltunk Carcassone templomában, a francia egyház egyik csodálatos építményében. Szentmisén vettünk részt, hálátadva a zarándokúton kapott kegyelmekért, imádkozvaazért, hogy otthon is tudjunk azokból meríteni, igyekezzünk azokat tovább mélyíteni magunkban. Sok beteget vittünk magunkkal, minden nap gondoltunk rájuk, közösen is imádkoztunk értük, éreztük, hogy lélekben ott voltak velünk. Éreztük, hogy sokan vagyunk. Itthon is imádkozunk értük, azokért is, akikkel ott találkoztunk, akiket ott Lourdes-ban láttunk, akiknek erős hite, bizakodása példaként szolgált számunkra. Talán azért is küldte őket utunkba az Úr, hogy elgondolkodjunk azon, mi mindenért kell hálát adnunk Neki, s hogy kisebb vagy nagyobb kereszthordozásunkkor is tudjuk, nem vagyunk egyedül.
Molnár Tamás írása
Fotók: Budai András (Via Sacra) és Árvai József
