Pozsonyban két templom is Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére van szentelve: az egyik a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek temploma, a másik pedig az ún. Kék-templom – Erzsébet királyné emléktemploma, amelyet Lechner Ödön tervezett, és 1913. október 11–én szentelt fel Kohl Medárd püspök.
A pozsonyi magyar hívek már évek óta ez utóbbi templomban ünneplik meg szentmisével Szent Erzsébet ünnepét november 19-én. Idén is teljesen megtelt a templom nemcsak helyi, hanem a környékről érkezett hívekkel is. Molnár Tamás atya, a pozsonyi hívek lelkipásztora a szentmise elején szívélyesen üdvözölte a szentmise főcelebránsát és ünnepi szónokát, Myjavec Pál somorjai iskolaesperest, a többi lelkiatyát: Zsidó János féli esperest, Tomasek Lászlót és Németh Rezsőt, valamint a híveket.
Pál atya beszédében Szent Erzsébet erényei közül a szegényekhez való odafordulását emelte ki, ami a 13. században egy várúrnőtől teljesen szokatlan volt. Erzsébet radikális szegénységi fogadalmát éppen egy nagypénteki napon tette le, amikor is lemondott összes vagyonáról, s így nemcsak lelkileg kapcsolódott a szegény és szenvedő Krisztushoz. Isten ezt mintegy visszaigazolni kívánta, amikor csodákkal is megerősítette Erzsébet cselekedeteit. Például amikor helyszűke miatt férje ágyában helyezett el egy leprást. Amikor ezért Lajos kérdőre vonta Erzsébetet, egyszeriben meghökkenve látta a beteg ember helyett magát a Keresztrefeszítettet. A legismertebb csoda az ún. rózsa-csoda, amely Túry Gyula festőművész alkotásán, a templom főoltárképén is látható.
A szentmise ünnepi fényéhez nem kevéssel járult hozzá Pogány Lajos gútori kántor, az ottani énekkarral együtt. A templom terére kiözönlő híveket a szentmise után a pozsonyi magyar ferences harmadrendiek kis agapéra várták.
Kirschhofer Bernadette írása a Remény c. hetilapban jelent meg
A felvételeket Vician András készítette