Március 14-én, szombaton nagyböjti lelkinapon vettek részt a főváros magyar hívei. A reggeli szentmisét a ferencesek templomában a pozsonyi magyar lelkipásztor, Molnár Tamás atya és az ő egykori kápláni szolgálata helyén, Somorján megismert, majd római tanulmányai alatt szintén a Szent Kereszt Pápai Egyetemen továbbtanuló Bodó Zoltán vajkai születésű lelkipásztor, jelenleg mosonmagyaróvári plébános mutatták be.
Zoltán atya homíliájában a bűnről, illetve annak kezdeményezőjéről a Sátánról szólt, aki – mint mondta – az ember megkísértését mindig a legkisebb hibával, a legcsekélyebb törvényszegéssel kezdi, kifigyeli az ember leggyengébb oldalát – pl. az alázatosság hiányát, a túlzott élvezetvágyat, az önzést stb. Ezért a lelkiismeretvizsgálatnál a bűnök forrásait is szemügyre kell venni, a hét főbűnt, az idegen bűnöket...
A lelkinap a Quo Vadis pasztorációs központban folytatódott. A szentmise jelentőségéről, végtelen értékéről beszélt Zoltán atya. Minden misében a „Szent Háromnap” cselekménye valósul meg: az utolsó vacsora, Jézus keresztáldozata és feltámadása. Ez az áldozat nemcsak időben történik, de transzcendentálisan kiemelkedik az idő fölé. A szentmise kegyelme a legnagyobb kegyelem a világon. A legtöbbet akkor tesszük, ha teljes áhítattal részt veszünk a szentmisén. Ez keresztény életünk forrása, belőle tudunk meríteni. A nagyböjt hívja fel figyelmünket arra, hogy életünket rendbe téve meríteni is tudjunk e forrásból. Ha nem értjük a szent cselekményeket, unalmassá válik a szentmise, pedig nem mint színházi előadást kell szemlélnünk azt. A szentmisét nem hallgatni kell, hanem aktívan részt venni: a pappal együtt a Mennyei Atyát magasztaljuk, Jézust kérjük, a Szentlelket dicsőítjük. A szentáldozásban Jézussal egyedülálló módon találkozunk, amikor szentségileg magunkhoz vesszük Őt. Jézus Krisztus a kenyér és bor színe alatt adja oda magát, életét nekünk. Ahogy a kenyér beépül sejtjeinkbe, úgy akar Jézus is átitatni, krisztusivá változtatni.
Hasznos önvizsgálatot tartani e téren! Hiszem-e az Oltáriszentségben való jelenlétét? Az Ő és önmagam feltámadását? Az örök életet? Tudjuk-e életünket odaadni Jézusnak akár a vértanúságban is? Hagyjuk-e átváltoztatni magunkat általa? Merünk-e másképp élni, dolgozni, beszélni, öltözködni, mint esetleg ami a környezetünkben általánosan elfogadott, ún. „modern”? A szentmise küldetéssel végződik: menjetek békével – változtassátok, és javítsátok meg a körülöttetek való világot a Mennyei Atya akarata, Jézus tanítása és a Szentlélek kegyelme által.
A lelkinap végén kérdéseket is feltettek a jelenlévők, melyekre kimerítő válaszokat kaptak. E lelkinap teljesebbé tette készületünket a legnagyobb keresztény ünnep, a Húsvét mélyebb átéléséhez.
Kirschhofer Bernadette írása
Madi Dániel felvételei