November 30.
Mons. Koller Gyula atya rovata
András apostol életéről az evangéliumokból keveset tudhatunk. Minden valószínűség szerint Betszaidából származott és Kafarnaumban lakott. Öccsével, Simonnal együtt a Genezáreti tó halászai voltak, akik az elsők között követték Krisztus hívó szavát. Szent János evagéliumának elbeszélése szerint - Keresztelő János tanúságtétele után - András Jánossal együtt Jézus után ment. Amikor Jézus meglátta őket, meghívta, hogy nézzék meg, hol lakik. Elmentek hozzá és „aznap nála is maradtak”. András kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, amikor azonban megbizonyosodott arról, hogy Jézusban megtalálta a Messiást, bizalmába avatta testvérét, Simont, akinek Jézus a Péter nevet adta, és elvitte hozzá. (Vö. Jn 1, 35-42).
A Jézushoz való végső csatlakozásról Máté és Mák evangéliuma számol be. András testvérével, Simonnal és társaival, a Zebedeus- fiúkkal együtt halászott a Genezáreti tavon (más szóval: Galileai tengeren). Amikor Jézus arra ment és meglátta őket, követésére szólította fel: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halásszá teszlek titeket!” (Mt 4,18). András és Péter otthagyták bárkájukat - a Zebedeus fiúk, Jakab és János pedig hajójukat -, és követték Jézust. (Vö. Mk 1,16-20)
Ezen kívül az evangéliumokban András szerepel még akkor, amikor Jézus az Olajfák hegyén leülve Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél (Mk 13,3). András az, aki a csodálatos kenyérszaporítás előtt jelenti Jézusnak, hogy „van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala” (Jn 6,9). Ő az, aki Fülöppel együtt a jeruzsálemi bevonulás után a görög pogányokat Jézushoz viszi. (Jn 12,22).
Az újszövetségi apokrif iratok - különösen az András Cselekedetei címet viselő -, sok részletet közölnek András apostol életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Szerintük az apostolok szétoszlása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. András Cselekedetei című irat még azt is elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban.
Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata, hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik a kereszt e formáját András-keresztnek.
András ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a II. vatikáni zsinat idején, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és így a fejereklye Petrába, vértanúsága helyére került vissza.
Ünnepét Rómában a 6. század óta november 30-án ünneplik.
*
András Jézus apostolai között a bizalmasok köréhez tartozott. Öccsét, amikor még Keresztelő János tanítványa volt, ő ismertette meg Jézussal. Ő vezette Jézushoz azt a fiút, akinek öt árpakenyere és két hala volt. Jézus ebből lakatott jól csodás módon több mint ötezer embert. Ott van a négy apostol közt is, akiknek Jézus az Olajfák hegyén leülve külön szól a jövőről, a hívőkre váró csapásokról. Ezek a kitűntetések nem teszik András apostolt sem dicsőséghajhászóvá, sem öccsével kapcsolatban féltékennyé. Legyen ez komoly üzenet minden féltékeny és dicsekvő számára! Tanuljuk meg tőle a buzgóságot, de a szerény háttérben maradást is!
Érdemes elgondolkodnunk András apostol missziós lelkületén. A zsidók felfogása szerint a pogányok illetéktelenek voltak ahhoz, hogy a Messiásról érdeklődjenek. András Fülöppel együtt ennek ellenére készségesen viszi el az érdeklődő pogány görögöket Jézushoz. Ezzel a készséggel előbb kezdi terjeszteni Jézus missziós parancsát, mielőtt még a mennybemenetel alkalmával Jézustól ünnepélyes küldetésként megkapták volna. Van-e bennünk ez üzenetnek megfelelő lelkület? Tudom, merem-e megfelelő módon hirdetni az evangélium örömhírét? Nem is annyira szóval, mint példamutató viselkedéssel.
*
„Üdvözlégy, drága kereszt! Fogadd magadra annak a Krisztusnak tanítványát, aki mint Mesterem rajtad függött.”(Szent András vértanúságának történetéből)