Március 15.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Johann Klemens Maria Hofbauer (eredetileg Dvorak) Tasswitzben (Znojmo morva város mellett) született 1751. december 26-án. Apja morva, anyja német volt. Jellegzetes szláv és német vonások határozták meg Hofbauer emberi sajátosságát. Jámbor anyja hatása alakította ki Isten kegyelmével azt a fáradhatatlan munkást és pihenés nélküli tervezőt, aki Varsó, majd Bécs városának apostola lett.
Hofbauer ifjú korában péknek tanult, mert nem volt anyagi eszköz a taníttatására. Huszonegy éves volt, amikor elkezdhette tanulmányait. 1772-től 1777-ig járt Klosterbruck premontrei iskolájába. Ahhoz, hogy egyetemre mehessen, újra hiányoztak az anyagiak. Ezért remete lett. Először Olaszországban, ahol felvette a Kelemen nevet. Később szülőföldje közelében remeteként hitoktató és plébániai kisegítő volt. Eközben négy évig kateketikai tanfolyamra járt Bécsben, s mert a jozefinista állam erősen beavatkozott a papok képzésébe, barátjával, Hübl Tádéval Rómába ment. Ott beléptek a redemptoristák fiatal rendjébe, s így folytatták tanulmányaikat.
1785. március 19-én mindketten letették a fogadalmat, március 29-én pedig az alatri dómban pappá szentelték őket. Október végén azzal a szándékkal hagyták el Rómát, hogy a redemptorista rendet meghonosítják Ausztriában. Itt azonban ez lehetetlen volt, ezért Varsón át Fehéroroszországba indultak. A varsói Szent Benno testvérület éppen német papokat keresett, ezért Hofbauer és Hübl szíves fogadtatásra talált. Ott maradtak, és átvették Szent Benno elhanyagolt templomát, és vele a varsói németek lelki gondozását.
Hofbauer húsz évig tevékenykedett a lengyel fővárosban. A kis Szent Benno-templom munkája nyomán az egész város számára vallási központtá vált. A kezdeti nehézségek ellenére megalapította a szegények iskoláját, ahol csakhamar 350 fiatalt oktattak. Szükség esetén Hofbauer maga ment koldulni kis védencei számára, és ő volt, aki az utcán szedett fel elhagyott gyermekeket és mosdatta ki őket a piszokból.
A hit és erkölcs felemelkedése érdekében új utakat járt a lelkipásztorkodásban. A Szent Benno-templomban ,,állandó missziót” tartott, a világiak számára pedig ,,laikus apostolságot” szervezett, hogy szembeszálljon „az erkölcstelenség és a hitetlenség sodró áramlatával”.
A redemptorista rend eszményét, az elhagyatott emberek megsegítését Hofbauer hivatásának érezte, ezért élete állandó fáradozás volt, hogy a redemptoristákat meghonosítsa az Alpoktól északra is. Ezirányú fáradozása azonban nem járt egyik országban sem sikerrel. Varsóban pedig húsz év után, máról holnapra megszüntették a Szent Benno-központot. Amikor Varsó 1808 júniusában Napóleon uralma alá került, a szerzeteseket katonai őrizettel vitték el, majd négyhónapi fogság után visszaküldték őket hazájukba. Hofbauer Bécsbe ment és haláláig ott is maradt.
A bécsi évek Szentünk életének legjelentősebb időszakát jelentették. Személyiségének kisugárzó erejével Hofbauer Bécsben a katolikus reform kiindulópontjává vált. Mindenekelőtt a gyóntatószékben és a szószéken tevékenykedett. Nemcsak apácák és egyszerű emberek, hanem diákok és professzorok tartoztak gyónógyermekei közé.E tevékenységei mellett a betegek lelki ellátása és a családlátogatások és a szegények gondozása tartozott napi munkájához. Kelemen nem volt született szónok, mégis egész Bécs ott tolongott, amikor prédikált, mert beszédeiből kiérezték az imádságból fakadó szavakat, a szilárd hitét és az alázatot.
Élete utolsó éveiben Szentünket megfigyelés alatt tartották, sőt röviddel halála előtt arra akarták kényszeríteni, hogy írja alá száműzetését. Ekkor Ferenc császár vette őt pártfogásába azzal a határozattal, hogy beengedi a redemptoristákat Ausztriába. Hofbauer részt vett az előkészületekben, a határozat aláírásának napját azonban már nem érte meg.
Varsó és Bécs e nagyrabecsült apostola 1820. március 15-én halt meg. 1888-ban boldoggá, 1909. május 20-án szentté avatták.
*
Szentünk életére jellemző történet: Amikor gyermekotthona számára koldult, adomány helyett valaki arculköpte. Erre ő csak ennyit mondott: ,,Ez nekem szólt. Adjon már valamit a szegény gyermekeim számára is!” Erre az megszégyenülten nagy összeget adományozott. Ilyen „arculköpés” sokszor érte életében. De elviselte a magasabb cél érdekében. Ezért lehetett 20 évig Varsó apostola addig, amíg 1808-ban Napoleon emberei életművét teljesen lerombolták. Ezután Bécsben telepedett le és ott maradt haláláig, mint a város katolikus újjáéledésének legfőbb mozgatója. Üzenetéből tanulhat mindenki, aki mögött hirtelen összeomlik valami, amit magának vagy övéinek „épített”. Soha ne essünk kétségbe, mert Isten a mi jóban való kitartásunkra vár, hogy a görbe vonalon is egyenesen írhasson.
Kelemen péksegédből lett pap. Egyszerű szerzetespapként kezdett működni. De mélységes imaélete és adakozó szeretetre épülő alázata naggyá tette a neki kedves szegények és előkelők előtt is. Ha valaki nyomorúságos bécsi lakásában találkozott vele - közli egyik életrajz írója - nem tételezte volna fel róla, hogy előzően nemesekkel ült egy asztalnál, sőt pápai követek és a koronaherceg tanácsadójaként közvetlen befolyást gyakorol a bécsi kongresszus tárgyalásaira.Életével egyaránt üzen a nagy tudású és kisebb képességű embereknek is. Nem az számít, ami adottságként bennem van, hanem az, amit Isten dicsőségére és embertársaim javára el tudok végezni.
*
"Amit Isten akar, - amint Isten akarja, – mert Isten akarja, – amíg Isten akarja!" (Hofbauer Szent Kelemen imája)