Január 18.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Margit Dalmáciában, Klissza várában született 1242. január 27-én. Szülei, IV. Béla király feleségével, Laszkarisz Mária bizánci hercegnővel a vesztett muhi csata után menekültek Dalmáciába. A királyi pár — a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésében — felajánlotta őt Magyarország megmentéséért. És a lehetetlen megtörtént: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. Ezzel lehetővé lett, hogy Béla király hazatérjen és megkezdje az ország újjáépítését.
Szülei fogadalmának megfelelően Margit hároméves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került és ott gondos nevelésben részesült. A Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti odaadás, valamint a vezeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes vonásai. A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg.
Ebben a szellemben nőtt fel Margit. A király leánya részére új kolostort építtetett Buda közelében, a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete, ma Margitsziget). Itt tett szerzetesnői fogadalmat Margit 1254-ben. Különböző kijelentései értésünkre adják, hogy a tizenkét éves leány tudta mit tesz, amikor letette fogadalmát Humbert rendfőnök előtt. Isten kétszer is nagyszerű lehetőséget adott neki arra, hogy az egész világ előtt bebizonyítsa: ő teljesen szabadon, szívének odaadásával szentelte magát az Úrnak. Atyja kétszer kereste föl a kolostorban házassági ajánlattal, amelyek az ország számára nagy politikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengyel király volt, a második Ottokár cseh király. Margit mindkettőt határozottan visszautasította. Atyját pedig —életrajzának írói szerint —emlékeztette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek, és a cseh királyság összes kincsével és dicsőségével együtt siralmas látvány ahhoz az országhoz képest, melyet az ég és föld Királya tartogat számára.
Boldoggá avatási aktái megmaradtak, nővértársainak és kortársainak vallomásai sok értékes és hitelt érdemlő „adatot” tartalmaznak. Megtudjuk belőlük, hogy Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, s a nyomorúságos, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás.
Nem volt hajlandó politikai érdekből „férjhez adatni magát”, de édesapjával sokszor találkozott, és gondjaival, terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban állt. Vezekléseinek és imádságainak nagy részét erre ajánlotta fel. Szülei azért ajándékozták Istennek, hogy ezzel kieszközöljék Magyarország megszabadulását a tatároktól. Margit a maga részéről tudatosan, többször is megerősítette ezt a fölajánlást. Remélte —írja egyik életrajz írója —hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta egykor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
Huszonnyolc éves korában, szeretettől és vezekléstől „elégve” halt meg 1270. január 18-án a Margit-szigeti kolostorban. Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek
Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül XII. Piusz pápa 1943-ban avatta szentté. Liturgikus ünnepe január 18-án van.
*
Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, s az utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Lemondott királyi kérőiről, mert —ahogy nővértársainak meglehetős fölháborodással mondta —inkább levágatja az orrát, minthogy ilyen hűtlenségnek kitegye magát. Szülei felajánlását többször is megismételte, mert az volt a meggyőződése, hogy az ő jegyese egyszer s mindenkorra az ég és föld Királya. Ígéretek és fogadalmak megszegésének korában élünk. Ezért sok a becstelenség, hamisság és képmutatás, amely köröskörül szorongat minket. Tanuljuk hát meg: az adott szó szolgálatához, az ígéret megtartásához nemegyszer önmegtagadás is szükséges!
Szent Margit fogadalma és Jézushoz való teljes odaadása ellenére sem mondott le arról, hogy atyjának országos gondjaiban részt vegyen. Nyilvánvaló, hogy a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Nem volt hajlandó politikai érdekből férjhez menni, de a királyi apa terveivel és erőfeszítéseivel közösséget vállalt. Apja, tanácsot és vigaszt kérve tőle szívesen látogatta. Ő békítette ki lázadozó fiával, a későbbi V. Istvánnal. Margitot hazájáért való elhivatottsága olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte öngyilkosságnak tűnik. A hazához és nemzethez való hűségről szól számunkra Szentünk üzenete: Tanulj meg népedért áldozatot is hozni! Legyen bármi a foglalkozásod vagy hivatásod, ha népedet és anyanyelvedet megtagadod, áruló vagy!
*
„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni!” ( Árpád-házi Szent Margit életének alapszabálya)