Augusztus 25.
Mons. Koller Gyula atya rovata
Kalazanci József egy tekintélyes spanyolországi családból származott. Születési éve 1556/57. Az okos és jámbor ifjút apja továbbtanulás céljából a valenciai egyetemre küldte. Ő később átment az alcálai egyetemre, s ott fejezte be tanulmámyait
1583-ban pappá szentelték. Néhány évi káplánkodás után püspöke kinevezte az egyházmegye egyik részének helynökévé. Munkája dicséretes elvégzése után általános helynökké nevezték ki.
József papi pályája fölfelé ívelt, ő azonban szíve mélyén érezte, hogy Isten másra hívja. Ezért 1592-ben lemondott állásáról, atyjától örökölt tekintélyes vagyonát eladta, árát szétosztotta a szegények között, majd elköltözött Rómába. Öt éven át egykori diáktársa házában lakott. Naponta éjfélkor felkelt és még pirkadat előtt végigjárta a hét főtemplomot. Utána pedig ahol csak tudott, segített a szegényeken és a betegeken. Az 1595. évi járvány idején Lellisi Szent Kamillal együtt fáradtságot nem kímélve enyhítették a nyomorúságot.
Amikor Józsefnek feltűnt, hogy sok gyermek otthontalanul csavarog Róma utcáin, ráébredt küldetésére: az ifjúság nevelésére és tanítására. A vasárnapokon és ünnepeken tartott templomi katekézist kevésnek tartotta. Érezte, hogy a szegény gyermekeket rendszeres, mindennapos iskolázáshoz kell juttatni. E kérdésben először a római plébánosokhoz fordult, de azok pénz híján nem tudtak segíteni. Utána József a szerzeteseknél zörgetett tervével, de azok a meglévő feladataik túlteheltsége miatt nem vállalták.
A végén József rájött arra, hogy életét feljánlva neki magának kell megoldást találnia. Sikerül megtalálnia Don Brendanit, Szent Dorottya-templom plébánosát, aki rendelkezésére bocsátott két termet, és magát is Még további két pappal, azaz négy ,,tanerővel”, 1597 novemberében megnyílt a Szegény Gyermekek Ingyenes Iskolája, a Schola Pia. Néhány hét múlva már száz gyermek szorongott a két teremben, és a számuk egyre nőtt. Ezért hamarosan több papot kellett segítségül hívni a tanításhoz. Két év múlva már egy egész házat béreltek. Ekkor József a piaristáknak nevezett tanító atyákkal az új épületbe költözött, ahol az ő irányítása mellett közösségi életet éltek.
További két év alatt a növendékek száma hétszázra nőtt, ezért a termek számát ismét növelniük kellett. Amikor az iskola udvarán harangtornyot állítottak és feltették a harangot, József leesett a létráról és eltörte a lábát. A törés rosszul forrt össze, ettől kezdve haláláig fájós lábbal sántítva járt.
De a testi fájdalom semmi volt ahhoz képest, amit ezután lélekben el kellett szenvednie. Közben ugyanis a piarista iskola jó híre miatt módos családok is kezdték oda járatni a fiaikat. Emiatt más iskolák vezetői féltékenységből József intézetét egymás után két pápánál is megrágalmazták. Ellenőrzés nyomán mindkét alkalommal kiderült a vádak alaptalansága, s ennek eredményeképp a pápák sorra személyes oltalmukról biztosították az intézetet.
1611-ben József iskolájában már ezer növendék tanult. Ekkor már olyan helyzetben voltak, hogy megvásárolhattak egy nagy házat. 1617-ben a társulatot hivatalosan Kegyes Iskolák Rendjének (Ordo Scholarum Piarum), avagy Piaristák rendjének nevezték el, és József lett az első általános rendfőnök Nem sokkal később Rómán kívül is egymás után nyíltak a piarista iskolák nemcsak Itáliában, hanem Európa más országaiban, így nálunk is.
Utolsó éveiben egy nagyon kemény próbatétel várt Józsefre: Belépett a rendbe egy pap, aki egy idő után gyalázatos rágalmaival elérte, hogy Józsefet megfosztották a rendfőnöki tisztségétől. Ezzel a rend méltatlan és avatatlan kezekbe került, aminek az lett a vége, hogy X. Ince pápa 1646-ban feloszlatta.
József halálos ágyánál derült ki, hogy a nép milyen tisztelettel nézett föl rá: végeláthatatlan sorokban jöttek az emberek a betegágyához, hogy még egy utolsó áldást kapjanak. 1648-ban halt meg. Száz évre rá boldoggá, 1767-ben pedig szentté avatták. Ünnepét 1969 óta augusztus 25-én ünnepeljük.
*
József atyánkat a számtalan megaláztatás, meghurcoltatás és vádaskodás nem törte össze. A lelki gyötrelmek sem tudták megzavarni szent, belső békéjét. Az ószövetségi Jóbhoz hasonlóan mindezekre csak ezt mondta: ,,Az Úr adta, az Úr elvette. Legyen áldott az Úr neve!” Fontos üzenete ez számunkra, akik nem tudjuk túltenni magunkat a megbántásokon, gáncsoskodáson és vádaskodáson. Pedig csak az lehet jó keresztény, aki mások gyöngesége ellenében legyőzi önmaga indulatait.
Kalazanci Szent József életét tette rá, hogy kora nevelési hiányosságain szívvel-lélekkel segítsen. A szentképeken úgy szokták ábrázolni, mint a kereszt alatt álló öregembert, aki Jézussal együtt keresztre feszítettek. Ő a rárakott keresztek ellenére sem veszítette el Istenben való mélységes bizalmát. Még rendje feloszlatása után is ezt mondta azoknak, akik kitartottak mellette: ,,Oktalanság elakadni a másodlagos okoknál, és nem Istenben bízni, aki minden történésnek az első oka, és mindent a javunkra akar.” E mélységes bizalomból fakadt a jövendőlés is, amit övéinek mondott. „Halálom után rövid időn belül rendünk újra működni fog!” Ami mindmáig érvényes valóság! – Tanuljunk tőle növekedni az Istenben való bizalomban, mert csak ily módon tudjuk elviselni a sikertelenségeket és csalódásokat. Ma is érvényes: Aki Istenben bízik, nem csalatkozik!
*
„Semmit sem adtál Krisztusnak, ha nem egész szívedet adtad neki.” (Kalazanci Szent József)