:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

Erdélyi zarándoklat és kirándulás

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Erdély védőszentjének, Szent László királynak Emlékévében – ugyanis idén emlékezünk I. László király trónralépésének 940., szenttéavatásának pedig 825. évfordulójára – hatnapos körútra került sor Pozsonyból indulva, két és fél ezer kilométert megtéve, a festői környezetbe illő Erdély számos pontját felkeresve. Az alábbiakban az egyik fiatal résztvevő, Balogh Márta útinaplóját olvashatják.

„Néhány nappal ezelőtt, július 3. és 8. között a pozsonyi magyar katolikus közösség tagjaival egy nagyon színvonalas és értékes erdélyi zarándoklaton és kiránduláson vettünk részt. Az út lelkivezetője Molnár Tamás atya, kísérő-szervezője Szerda Tamás, kalauzolója pedig a székely Bokor Judith volt, aki rögtön kijelentette, hogy nem idegenekként tekint ránk, felvidékiekre, hanem mint magyar testvéreire, ezért nem tartja magát az idegenvezetőnknek, inkább a testvérvezetőnknek. 

Az első megállót Nagykárolyban tettük, a Károlyi-kastélyt tekintettük meg, ami arról híres, hogy itt találkozott először Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A zarándoklat első szentmiséjére Szatmárnémetiben került sor, a püspöki székesegyházban, az Urunk Mennybemenetele Székesegyházban. 

Másnap a koltói Teleki-kastélyban kezdtük programunkat. Ez az a kastély, ahol Petőfi Sándor feleségével, Szendrey Júliával a házasságuk utáni heteket töltötték. A kastély ablakából kitekintve láthattuk a bérci tetőt, ami a „Szeptember végén” című híres költeményben is szerepel: „már hó takará el a bérci tetőt”. Utunkat Nagybánya felé folytattuk, itt egy rövid városnézés után tiszteletünket tehettünk a Szentháromság tiszteletére szentelt jezsuita templomban. Nagybánya után Désre érkeztünk, ahol a ferences templomban Tamás atya szentmisét mutatott be. A zarándoklatra magunkkal vittük a fatimai Szűzanya vándorszobrát is, melyet minden héten más pozsonyi család visz haza. Napunkat a Böjte Csaba ferences szerzetes atya által alapított szovátai Szent József Gyermekotthonban tett látogatással zártuk. Betekintést nyerhettünk az itt nevelkedő gyerekek és nevelőik mindennapjaiba.

Utazásunk harmadik napján Székelyudvarhelyre látogattunk, itt a város fő nevezetességeinek megtekintése után a ferences templomban szentmisén vettünk részt. A szentmise után Szejkefürdőre érkeztünk, ahol a székelykapuk sora alatt áthaladva a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs sírja előtt a székely himnusz eléneklésével tisztelegtünk. Következő állomásunk Farkaslaka volt, itt született és helyezték örök nyugalomra Tamási Áront. Az ő sírjánál szintén fejet hajtottunk és koszorúztunk. Farkaslaka után Parajdra vitt utunk. Itt megcsodálhattuk Európa egyik legnagyobb sóbányáját. Következő úti célunk Korond volt, majd a napot traktoros kirándulással zártuk. Székelyszentléleken a helyiek traktorokkal vontatott kocsikon szállítottak fel minket a falu határában, a Gordon-tetőn felállított Jézus-szoborhoz, s a magas kilátóból csodálatos panoráma tárulkozott elénk, beláttuk az egész vidéket.

Utunk negyedik napján értünk el zarándoklatunk csúcspontjához, mikor is ellátogattunk a csíksomlyói Szűzanyához. A kegytemplomban bemutatott szentmise után a „magyarok keresztútjával” egybekötött nyeregmászás következett. Ezután megcsodálhattunk a Gyilkos-tó vidékét és a Békás-szorost. A gyönyörű természeti képződményektől elbúcsúzva Székelyszentléleken egy népművészeti bemutatónak lehettünk tanúi. Gyerekek, fiatalok mutatták be népviseletben táncaikat.

A következő napon ismét Petőfi nyomában jártunk. Pénteken az első állomásunk Fehéregyháza volt, ahol megtekinthettük a Petőfi-múzeumot. A költő szobránál közösen elénekeltük „Távolból” című versét, Varga Anita előadásában pedig a „Szerelem és bor” című költeményt hallgathattuk meg. Ezután Segesvárra látogattunk el, ahol városnézéssel töltöttük az időt. Következő úti célunk Kolozsvár volt, itt elsőpénteki szentmisén vettünk részt a Szent Mihály tiszteletére szentelt templomban. Utána pedig rövid városnézés következett, melyen többek között megtekintettünk azt a házat is, ahol Mátyás király született.

Zarándoklatunk utolsó napját a magyarfenesi katolikus templomban kezdtük és Nagyváradon folytattuk. Nagyváradon a város nevezetességeinek megtekintése után a Szent László Emlékév tiszteletére a lovagkirálynak ajánlott templomban mutatott be szentmisét Tamás atya. Prédikációjában kiemelte, hogy a Szent László Emlékévben zarándoklatunk utolsó napján épp abban a városban vagyunk, ahol Szent László püspökséget alapított és lovagkirályunk itt lett a szentek sorába iktatva. A szentmise után hazafelé indultunk erről a csodálatos, tartalmas, gazdag zarándokútról, ami nem csak arra volt jó, hogy testileg-lelkileg felüdüljünk, hanem arra is, hogy megismerjük erdélyi testvéreinket, akik a román tenger kellős közepében magyarul álmodják jövőjüket, magyarul imádkoznak, beszélnek, számolnak. 

Ezúton is szeretnénk megköszönni ezt az utat a szervezőknek, Molnár Tamás atyának és Szerda Tamásnak, akik mindent megtettek a zarándokutunk sikeréért. Óriási köszönet jár testvérvezetőnknek, Bokor Judithnak is, aki történeteivel, útmutatásával megismertette velünk nemcsak Erdély csodálatos vidékét, de a székelyek életét, sorsát is, valamint köszönet illeti autóbuszvezetőnket, ifj. Tomanovics Györgyöt is, aki egész héten biztonságosan irányította a kormányt és végig kedves és segítőkész társunk volt az úton. Erdélyben teleraktuk lelki tarisznyánkat, sok mindent pakoltunk bele, amikből nehezebb élethelyzeteinkben majd erőt meríthetünk. De, kincseinket ne csak őrizzük, hanem adjuk is tovább!”

Egyébként, már hagyománya van annak, hogy a pozsonyi magyar hívek a nyári szünidő idején közösen töltenek néhány napot valamilyen kirándulás vagy zarándoklat alkalmával. Így például tavaly, az Irgalmasság szentévében egy lengyelországi körúton az irgalmasság nagy apostolainak, Szent Fausztina nővérnek és Szent II. János Pál pápának nyomában jártak a közösség tagjai, két éve Kassa, Bártfa, Eperjes, Gaboltó volt az úticél, előtte pedig leggyakrabban Mariazellben, Árva vidékén vagy a Tátrában töltötték együtt a közösségi szabadság idejét az érdeklődő fiatalok, felnőttek, szépkorúak egyaránt.

Vician András felvételei