:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

HOFBAUER SZENT KELEMEN szerzetespap

Március 15.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Johann Klemens Maria Hofbauer (eredetileg Dvorak) Tasswitzben (Znojmo morva város mellett) született 1751. december 26-án. Apja morva, anyja német volt. Jellegzetes szláv és német vonások határozták meg Hofbauer emberi sajátosságát. Jámbor anyja hatása alakította ki Isten kegyelmével azt a fáradhatatlan munkást és pihenés nélküli tervezőt, aki Varsó, majd Bécs városának apostola lett.

Hofbauer ifjú korában péknek tanult, mert nem volt anyagi eszköz a taníttatására. Huszonegy éves volt, amikor elkezdhette tanulmányait. 1772-től 1777-ig járt Klosterbruck premontrei iskolájába. Ahhoz, hogy egyetemre mehessen, újra hiányoztak az anyagiak. Ezért remete lett. Először Olaszországban, ahol felvette a Kelemen nevet. Később szülőföldje közelében remeteként hitoktató és plébániai kisegítő volt. Eközben négy évig kateketikai tanfolyamra járt Bécsben, s mert a jozefinista állam erősen beavatkozott a papok képzésébe, barátjával, Hübl Tádéval Rómába ment. Ott beléptek a redemptoristák fiatal rendjébe, s így folytatták tanulmányaikat.

1785. március 19-én mindketten letették a fogadalmat, március 29-én pedig az alatri dómban pappá szentelték őket. Október végén azzal a szándékkal hagyták el Rómát, hogy a redemptorista rendet meghonosítják Ausztriában. Itt azonban ez lehetetlen volt, ezért Varsón át Fehéroroszországba indultak. A varsói Szent Benno testvérület éppen német papokat keresett, ezért Hofbauer és Hübl szíves fogadtatásra talált. Ott maradtak, és átvették Szent Benno elhanyagolt templomát, és vele a varsói németek lelki gondozását.

Hofbauer húsz évig tevékenykedett a lengyel fővárosban. A kis Szent Benno-templom munkája nyomán az egész város számára vallási központtá vált. A kezdeti nehézségek ellenére megalapította a szegények iskoláját, ahol csakhamar 350 fiatalt oktattak. Szükség esetén Hofbauer maga ment koldulni kis védencei számára, és ő volt, aki az utcán szedett fel elhagyott gyermekeket és mosdatta ki őket a piszokból.

A hit és erkölcs felemelkedése érdekében új utakat járt a lelkipásztorkodásban. A Szent Benno-templomban ,,állandó missziót” tartott, a világiak számára pedig ,,laikus apostolságot” szervezett, hogy szembeszálljon „az erkölcstelenség és a hitetlenség sodró áramlatával”.

A redemptorista rend eszményét, az elhagyatott emberek megsegítését Hofbauer hivatásának érezte, ezért élete állandó fáradozás volt, hogy a redemptoristákat meghonosítsa az Alpoktól északra is. Ezirányú fáradozása azonban nem járt egyik országban sem sikerrel. Varsóban pedig húsz év után, máról holnapra megszüntették a Szent Benno-központot. Amikor Varsó 1808 júniusában Napóleon uralma alá került, a szerzeteseket katonai őrizettel vitték el, majd négyhónapi fogság után visszaküldték őket hazájukba. Hofbauer Bécsbe ment és haláláig ott is maradt.

A bécsi évek Szentünk életének legjelentősebb időszakát jelentették. Személyiségének kisugárzó erejével Hofbauer Bécsben a katolikus reform kiindulópontjává vált. Mindenekelőtt a gyóntatószékben és a szószéken tevékenykedett. Nemcsak apácák és egyszerű emberek, hanem diákok és professzorok tartoztak gyónógyermekei közé.E tevékenységei mellett a betegek lelki ellátása és a családlátogatások és a szegények gondozása tartozott napi munkájához. Kelemen nem volt született szónok, mégis egész Bécs ott tolongott, amikor prédikált, mert beszédeiből kiérezték az imádságból fakadó szavakat, a szilárd hitét és az alázatot.

Élete utolsó éveiben Szentünket megfigyelés alatt tartották, sőt röviddel halála előtt arra akarták kényszeríteni, hogy írja alá száműzetését. Ekkor Ferenc császár vette őt pártfogásába azzal a határozattal, hogy beengedi a redemptoristákat Ausztriába. Hofbauer részt vett az előkészületekben, a határozat aláírásának napját azonban már nem érte meg.

Varsó és Bécs e nagyrabecsült apostola 1820. március 15-én halt meg. 1888-ban boldoggá, 1909. május 20-án szentté avatták.

*

Szentünk életére jellemző történet: Amikor gyermekotthona számára koldult, adomány helyett valaki arculköpte. Erre ő csak ennyit mondott: ,,Ez nekem szólt. Adjon már valamit a szegény gyermekeim számára is!” Erre az megszégyenülten nagy összeget adományozott. Ilyen „arculköpés” sokszor érte életében. De elviselte a magasabb cél érdekében. Ezért lehetett 20 évig Varsó apostola addig, amíg 1808-ban Napoleon emberei életművét teljesen lerombolták. Ezután Bécsben telepedett le és ott maradt haláláig, mint a város katolikus újjáéledésének legfőbb mozgatója. Üzenetéből tanulhat mindenki, aki mögött hirtelen összeomlik valami, amit magának vagy övéinek „épített”. Soha ne essünk kétségbe, mert Isten a mi jóban való kitartásunkra vár, hogy a görbe vonalon is egyenesen írhasson.

Kelemen péksegédből lett pap. Egyszerű szerzetespapként kezdett működni. De mélységes imaélete és adakozó szeretetre épülő alázata naggyá tette a neki kedves szegények és előkelők előtt is. Ha valaki nyomorúságos bécsi lakásában találkozott vele - közli egyik életrajz írója - nem tételezte volna fel róla, hogy előzően nemesekkel ült egy asztalnál, sőt pápai követek és a koronaherceg tanácsadójaként közvetlen befolyást gyakorol a bécsi kongresszus tárgyalásaira.Életével egyaránt üzen a nagy tudású és kisebb képességű embereknek is. Nem az számít, ami adottságként bennem van, hanem az, amit Isten dicsőségére és embertársaim javára el tudok végezni.

*

"Amit Isten akar, - amint Isten akarja, – mert Isten akarja, – amíg Isten akarja!" (Hofbauer Szent Kelemen imája)