:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

MATILD királyné

Március 14.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Matild a 785-ben megkeresztelkedett Widukind fejedelmi nemzetségéből származott. Mintegy száz évvel az ősapa megkeresztelkedése után, 895 körül született Enger városában. Apja a szász, anyja a fríz nemességből való volt. Szülei kisgyermek korától a herfordi kolostorban neveltették, ahol özvegy nagyanyja volt az apátnő. Életrajzírói nemcsak tanulékonyságát és ügyességét magasztalják, hanem nagy szépségét és bájosságát is. Hírneve áthatolt a kolostor falain. Az egyik napon megjelent Henrik herceg, a későbbi I. Henrik király, hogy feleségnek válassza Matildot. Amikor megnyerte a tetszését, megkérte a kezét az apátnő-nagyanyától, és fejedelmi kísérettel vezette Wallhausenbe az esküvőre.

 

Matild szerelemmel ragaszkodott férjéhez, az ő oldalán nőtt hercegnővé és királynővé, lett öt gyermek édesanyja, és egyben szász hazájának anyja is. Csodálatos harmóniában élt ez az első német királyi pár. Amikor Henrik uralmának a megerősítéséért és kiterjesztéséért harcolt, Matild intézte a királyi ház ügyeit, jóságosan és fáradhatatlanul. Henrik hazatérése után együtt örült vele a győzelmeinek, és a harcokban eldurvult viselkedését szelídségre és igazságosságra vezette. Közösen szentelték magukat templomok és kolostorok alapításának.

Quedlinburgban is új női kolostort alapítottak, amelyet Henrik 929-ben teljesen hitvesének ajándékozott. Hét évvel később Matild ott temette el férjét. A mélységes szeretet, amelyet férje életében érzett, olyan mély fájdalommá vált halálakor.

A király halála sürgetővé tette az utódlás kérdését. Matild három fia közül a legfiatalabbat, Brúnót papi pályára szánták (Köln érseke lett). A középső, Henrik volt anyja kedvence. A haldokló király felismerte legidősebb fiának, Ottónak képességeit, ezért őt jelölte ki utódjául. Matild királyi tapasztalatát és tekintélyét önzetlenül átadta Ottó fiának, és anyai büszkeséggel látta felemelkedését Németország, majd Itália királyává, végül pedig római császárrá.

A királynő özvegyi vagyonából és más, rendelkezésére álló forrásokból folytonosan adományozott. A szegények százai, vándorok és zarándokok mindenkor megvendégelésre találtak házában; templomok, kolostorok és alapítványok tapasztalták nagylelkűségét. A sok adakozás s a hozzá fűződő rágalmak gyanakodóvá tették fiait, és zárolták anyjuk özvegyi javadalmait. Matild zokszó nélkül vonult vissza vesztfáliai birtokára. A sajnálkozást azzal a derűs megjegyzéssel fogadta, hogy szívesen elvisel mindent, amit a fiai elkövetnek ellene, csak egymást ne bántsák.

Ottó és Henrik is hamarosan belátta hűtlenségét, és rájöttek, hogy igazságtalanságot követtek el anyjukkal. A bocsánatkérés után az anyakirálynő tüstént elhagyta önkéntes száműzetését, és szerető megbocsátással a fiaihoz sietett. Továbbra is mindenkor kész volt, hogy fiai birodalmának szolgáljon, ha segítségét kívánták.

Matild gyermekei közül Henrik halt meg elsőként 955-ben. Édesanyja feldúltan járkált, minden vigasztalást elutasított, és mély imába merült.Letette pompás királyi öltözékét, és ettől kezdve egyre visszavonultabban élt özvegyi állapotában.

Ezután Matild utolsó kolostoralapításának, a nordhauseni bencés apátságnak szentelte magát. Az apácákban meghitt társnőkre lelt, és csaknem állandóan köztük tartózkodott. 966-ban itt búcsúzott el Ottó fiától itáliai útja előtt. Matild tudta, hogy többé nem fognak találkozni.

967 telén érezte, hogy közeledik a halála. Fogyó erejével Quedlinburgba vonszolta magát, hogy ott temessék el, ahol a férjét. Királyi gesztusként mindent elajándékozott, és szegényként halt meg 968. március 14-én.

Hivatalosan nem avatták szentté, a szász és német nép azonban mindenkor első szent királynőjeként tisztelte és szerette.

*

Matild a szerető hitves és hűséges feleség mintaképe. Férjét nemcsak szerette, de szükség esetén mellette állt az ország irányításában is. A harcokban eldurvult férjét az otthon melegében szelíddé, és igazságszeretővé tette. Közös elhatározásuk eredményeként templomokat és kolostorokat építtettek. Szentünk kiválóságát a király még halála előtti utolsó szavaiban is a legjobb feleségként és édesanyaként dicsőítette. Matild férje halála után is hűséges feleség maradt. Sokat imádkozott és sok szentmisét szolgáltatott érte. Sírját gyakran látogatta, és halála után mellé temetkezve akarta várni a föltámadást.Krisztushívő asszonyaink sok szeretetet és mindhalálig való hűséget tanulhatnak tőle.

Szentünk mintaképe a családját szeretető, és mindent megbocsátó édesanyának. Apjuk halála után a szegényeket és rászorulókat bőséggel pártoló anyjuktól fiai elvették özvegyi javadalmait. Matild száműzetésbe vonulva elvisel mindent, amit fiai elkövetnek ellene, csak azt tartja fontosnak, hogy egymás közt megértők legyenek. Amikor a „királyi fenségek” ráébredtek szívtelenségükre, és bocsánatot kérnek, szívesen öleli magához őket, és gondos anyaként mellettük marad. A mai édesanyák, de édesapák is sokat meríthetnek megbocsátó és önzetlen viselkedéséből.

*

„Nem élt még a földön nő, aki náladnál hűségesebb és erényesebb hitves lett volna!“(Szent Matild haldokló férjének, I. Henrik császárnak szavai)