:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

CHICHESTERI SZENT RICHÁRD püspök

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Április 3.

Mons.Koller Gyula atya rovata

Richard 1197/98-ban született. Születési helyéről (a Worcestershire grófságban levő mai Droitwichról) Richard Wychnek hívták. Szülei korán meghaltak, Richárdot, bátyját és nővérét gyámok gondozták, akik azonban kötelességeiket annyira elhanyagolták, hogy alig maradt meg valami a családi örökségből, amikor az idősebb fiú nagykorú lett. Richárd, aki már korán érezte papi hivatását, abbahagyta a tanulmányait, hogy segítsen a család vagyonának visszaszerzésében. Paraszti, szolgai munkát végzett. Ez annyira megindította a bátyját, hogy Richárdra ruházta a családi örökség birtoklását. Ám amikor minden rendbe jött, Richárd visszaadta testvérének örökrészét, elhárította egy kedvező házasság lehetőségét és visszatért Oxfordba. Itt megismerkedett Rich (Szent) Ödönnel, aki rövidesen Canterbury érseke és Richárd különleges támogatója s barátja lett. Richárd Párizsban folytatta tanulmányait, majd visszatért Oxfordba, hogy megszerezze a magister artium fokozatot. Ezt követően Bolognában hét éven át kánoni jogot tanult. Visszatérése után, 1235-ben kinevezték az oxfordi egyetem hivatalának vezetőjévé, majd kevéssel ezután Rich érsek kancellárjává. 1240-ben elkísérte az érseket római útjára, és mellette maradt, amíg az érsek elhunyt.

Richárd ezután két éven át az orléans-i domonkos kolostorban folytatott tanulmányokat. Nagy vonzódást érzett a domonkosok iránt. Bizonyára itt ismerte meg Ralph Bochingot, aki gyóntatóatyja és elválaszthatatlan társa lett, s aki később megírta az életrajzát. Richárdot 1243-ban Orléans-ban pappá szentelték, majd visszatért Angliába, s egy ideig a deali templomban tevékenykedett. Csakhamar felkérte Canterbury új érseke, Boldog Savoyai Bonifác, hogy töltse be kancellári hivatalát. Amikor 1244-ben a chichesteri püspök meghalt, III. Henrik király egy bizalmi emberét tette püspökké. Ezt a "választást" elsősorban Bonifác érsek támadta meg, aki zsinatra hívta össze megyéspüspökeit; ott üresnek nyilvánították a püspöki széket, és Richardot választották püspökké. A király azonban megtiltotta, hogy elfoglalja hivatalát, és lefoglalta az egyházmegye vagyonát. A következő két évben egyházmegyéje egy papjánál talált menedéket, de azért vizitációs utakat végzett egyházmegyéjében. Püspöksége első két éve alatt - a király tudta nélkül - még zsinatokat is tartott a papság számára, és a lateráni zsinat határozataira támaszkodva a Constitutiók figyelemre méltó gyűjteményét alkotta meg. Eközben mindig szem előtt tartotta a papság javát. Amikor Henrik király végül - félve a kiközösítéstől - visszaadta a püspöki szék vagyonát, Richárd tovább folytatta szigorú és igénytelen életét. Egy alkalommal az intézője felpanaszolta, hogy az általa nyújtott alamizsnák nagyobbak a bevételeinél. A püspök azonban nem hallgatott rá, megbízta, hogy adja el arany- és ezüsttálait, s abból adja az alamizsnát. Richárd mintaszerű püspök volt, fáradhatatlan egyházmegyéje vizitációjában, prédikációs tevékenységében és a szegényekről való gondoskodásban. Megvetette a nepotizmust, és megtagadta, hogy barátai vagy hozzátartozói bármelyikét előnyös álláshoz juttassa. Szigorúan megbüntette azokat a papokat, akik megsértették a keresztény erkölcsöt. Mindenekelőtt azzal törődött, hogy papsága jó kiképzést kapjon, és alkalomszerűen maga is belekapcsolódott a növendékek oktatásába. A pápa megbízta, hogy Dél-Angliában hirdesse meg a keresztes hadjáratot; utazásai során lázroham fogta el, és röviddel 1253 húsvétja előtt a szegény papok doveri otthonában meghalt. Könyveit a domonkosokra és a ferencesekre hagyta, s elrendelte, hogy többi tulajdonát adják el, és a kapott összeget fordítsák egyházmegyéje rászoruló szerzetesei, kórházai, özvegyei és árvái javára, valamint utak és hidak karbantartására. Richárd püspököt a chichesteri székesegyházban temették el. (Sírja 1538-ban elpusztult.) Kilenc évvel halála után szentté avatták.

*

Richárd életében megfigyelhetjük, hogy sokat tanult. Még püspöki irodaigazgatóként is bejárt az ismert egyetemekre, hogy teológiai tudását bővítse. Mindezt később püspökként bölcsen és eredményesen fölhasználta egyházmegyéje javára. Szentünk jó papként  - a mondás szerint  -  holtig tanult. Ez azonban ne csak a papokra, hanem a világiakra is legyen érvényes. Egyházi éltünk megújításához egyre több teológiai tudományt ismerő világiakra lenne szükség. Szentünk püspökként nemcsak abban tűnt ki, hogy mintaképpen kormányozta egyházmegyéjét –még akkor is, amikor a király miatt nagy nyilvánossággal nem tehette. De különösen a szegények iránti nagylelkűsége volt különlegesen „pazarló”. Ha segíteni kellett valahol, még azt is odaadta volna, amire szüksége volt. Gyakran az intézőjének kellett szinte erőszakkal megfékeznie, hogy legalább a napi élet szükségleteire valami maradjon. Richárd püspököt e kérdésben inkább csodálhatjuk, mint utánozhatjuk. Viszont, ha akkor is, amikor segíteni lehetne, szűkmarkúak vagyunk, a fukarság bűnével bántjuk meg  Istent és felebarátunkat is.

*

„Adj el nekem mindent, csak pénzem legyen arra, hogy a szegényeimnek adhassak!”(Szent Richárd gyakori utasítása intézője számára)