:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

CLUNYI SZENT ODÓ bencés apát

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

November 18.

Mons. Koller Gyula atya rovata

+Tours, 942. november 18.

Odó I. Ebbónak, a burgundiai Déols urának a fia volt. Déols-ban született 878 vagy 879-ben. Apja Szent Mártonnak, Tours püspökének ajánlotta. Később Aquitániai Vilmos udvarába küldték, ahol a fiatal nemesek szokásos életét élte, és különös öröme telt a vadászatban. Lelke mélyén azonban kielégületlen maradt. Egy karácsony éjjel ráébredt eddigi hiábavaló életére és rátalált Máriára, az irgalmas Édesanyára.Lelke elfordult a világias vágyaktól és kialakult a Szűzanya különleges tisztelete, ami egész életében jellemezte.

19 éves korában Odó papi pályára lépett, és csakhamar kanonok lett a tours-i Szent Márton katedrálisban. Mint tours-i kanonok szigorúságban és szellemi munkában töltötte az életét. A tökéletesebb élet után vágyódva 909-ben a baume-i kolostorba ment, amely abban az időben Berno apát vezetése alatt állott, és a bencés regulát követte. A kolostori iskola tanítója lett. Alázatossága és egyszerűsége elnyerte az apát bizalmát, úgyhogy pappá szentelte, majd 927-ben kinevezte Cluny apátjává.

Aquitániai Vilmos herceg 909-ben baume-i Boldog Berno (850--927) apát rendelkezésére bocsátotta a burgundiai Cluny vidékét, hogy ott Péter és Pál patronátusa alatt kolostort építsenek. Ez a kolostor, amelybe Berno a bencés regulát és Anianei Szent Benedek szokásait vezette be, egyedülálló lett a nyugati szerzetesség történetében, mert gyorsan fejlődött, ezenkívül az élén csaknem két évszázadon át szent apátok álltak.

Odó volt Cluny nagy apátjai közül az első; ő a voltaképpeni kezdeményezője a ,,clunyi reformnak”, amely olyan mélyrehatóan befolyásolta a középkor kultúráját és történelmét. Utódainak egyikéből, a szerzetességből ugyanis csaknem egész Európában már csak az öltözék és a tonzúra maradt meg; Odó egyedül vállalkozott erre az isteni feladatra, és miközben lerakta Cluny alapjait, nem hagyott fel azzal, hogy erre is, arra is elvesse a kolostori élet magvait.”

XI. János pápa (931‒935) felhatalmazta Odót, hogy reformáljon meg számos kolostort Galliában és Itáliában; ennek olyan mértékben eleget tett, hogy kortársa, a Reimsi Flodoard krónikás ,,a kolostorok reformátorának és a szent regula megújítójának” nevezi.

Odó nagyon magas követelményt támasztott a szerzetesség iránt, s ezt számos írásában és beszédében kifejtette. Ezek nagyon érdekes utalásokat tartalmaznak különféle teológiai problémákra s megnyilvánul bennük patrisztikus és humanista képzettsége is. Leghíresebb költői műve, amely az Occupatio címet viseli, kétkötetes, terjedelmes fejtegetés az üdvtörténetről. Annak a nyomorúságos helyzetnek a hatására, amely évszázadában az Egyházat terhelte, hangsúlyozta, hogy a pénz szeretete, az önzés és a rátartiság a szerzetesi élet legnagyobb ellenségei. A szerzetesek ,,apostoli élete” pünkösd ünnepének megújító és megtisztító misztériumát folytatja. A kolostori élet így a mennyországra tekint, mert beteljesülését csak a mennyei Jeruzsálemben éri el. Ezt a tanítást Nagy Szent Gergely pápa írásai befolyásolták, akinek Jób könyvéhez írt kommentárjából Odó összefoglalást készített.

Odó reformtevékenységét néha maguk a szerzetesek akadályozták. A pápák bizalma azonban segített neki, hogy határozottan véghezvigye ezt a művet, amely az egész Egyháznak érdekében állott. 936-ban megbízták, hogy a clunyi szokásokat vezesse be a Róma falain kívüli Szent Pál apátságban és valamennyi római kolostor főapátjává nevezték ki. Ugyanebben az évben, majd még egyszer 939-ben VII. Leó pápa felhívta, hogy közvetítőként lépjen fel különféle vitás ügyekben, amelyekben a római Egyház érdekei forogtak kockán. VIII. István pápa 941-ben hasonló missziót ruházott rá.

Odó egész életét rendkívüli események jellemzik, amelyek kortársai szemében szentségét tanúsították. Maga Odó épületes történetekkel szőtte át az írásait; gyakran nagyon realista nyelvet használt, s ez stílusának erőt és tekintélyt kölcsönzött.

942 körül ismét Rómában tartózkodott. Makacs láz gyötörte, és csakhamar belátta, hogy Isten hazahívja, de látni kívánta még egyszer Szent Márton sírját. November 1. előestéjén érkezett meg Tours-ba; szerzetesektől körülvéve halt meg 942. november 18-án. Ereklyéit a l'Isle- Jourdainen (Gers) őrzik.

*

A pénz rendetlen szeretete és az önzés minden bűn forrása, s ezek állnak a szemlélődés útjában – tanította Szentünk szerzetestestvéreit. E szavai nemcsak a szerzeteseknek szólnak, hanem minden jóra törekvő hívőnek, tehát nekünk is!

Szent Odó életrajzírója, aki utazásai során el is kísérte, arról tudósít, hogy Máriát mindig így nevezte: ,,az Irgalmasság Anyja”. A Szűzanya részt vett Fia irgalmas szeretetében – írja – ,ezért hálával tartozunk neki. Ezt kellene nekünk is tudatosítanunk, valahányszor az ima szavaival kérjük Máriát: „Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya! Keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad…”

*

,,Odó a galliai szerzetesség legfőbb megújítója; a rend első clunyi apátjaként arra törekedett, hogy megújítsa a szerzetesek buzgóságát.” (Szent Péter Venerabilis szavai)