:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

HILDESHEIMI SZENT GOTTHÁRD püspök

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Május 5.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Gotthárd (Godehard) 960-ban született a Niederaltaich melletti Reichersdorfban. Apja, Ratmund az egykor jómódú kolostor szolgái közé tartozott. A kolostor azonban a háborús események következtében elszegényedett. Gotthárd a kolostori iskolában alapvető majd középfokú képzést kapott. Tanítójának, Udalgiusnak feltűnt kiemelkedő tehetsége, és az ő közbenjárására a salzburgi érsek magához vette a fiút, s biztosította számára a továbbtanulás lehetőségét. Salzburgból való visszatérése után Gotthárd 990-ben belépett a niederaltaichi kolostorba. Ott 993-ban pappá szentelték,

Ekkor történt, hogy a burgundiai Cluny kolostorából kiindult egy mozgalom, amely szentéletű szerzetesek vezetésével az ellanyhult egyházi élet megújítását tűzte ki célul. Ez a mozgalom a kolostori életet a bencés szerzetesség szigorú hagyománya alapján akarta megreformálni. Niederaltaich kolostora is elfogadta a reformot, és Erkanbert apát vezetésével kötelezte magát Szent Benedek regulájának szigorú megtartására. Amikor Gotthárd 996-ban e kolostor apátja lett, következetesen folytatta elődje művét. Rövid idő alatt elérte, hogy Niederaltaich a salzburgi érsekség egyik legjelentősebb kolostorává vált. Gotthárdban a gazdasági kérdések iránti körültekintés és tapasztalat alapos tanultsággal és klasszikus műveltséggel kapcsolódott össze. Gotthárd alkalmasnak mutatkozott arra, hogy a reformokat más kolostorokban is bevezesse. 1005-ben Szent II. Henrik császár kívánságára átvette a türingiai Hersfeld apátságának vezetését. A bajor Tegernsee is az ő vezetése alatt élte át első nagy virágkora kezdetét.

Gotthárd 1013-ban úgy látta, hogy Hersfeldben és Tegernseeben megbízatásának eleget tett, ezért visszatért Niederaltaichba. Kilenc éven át kizárólag a szemlélődésnek és kolostora vezetésének szentelte magát. Szent Bernward püspök halála után a hildesheimi káptalan 1022-ben II. Henrik császár javaslatára egyhangúan megválasztotta Gotthárdot utódjául. Gotthárdtól távol állt, hogy egyházi méltóságokra törekedjék, de megválasztása után a püspökségben olyan hivatást látott, amely alól nem vonhatta ki magát. Ezért 1022. december 2-án a mainzi érsek püspökké szentelte.

Gotthárd életmódjában alig változott valami, jóllehet Hildesheim püspökeként egyben birodalmi fejedelem is volt, és eleget kellett tennie világi kötelezettségeinek is. A fejedelmi gyűlésektől lehetőleg távol tartotta magát, politikai tevékenységéről is alig lehet hallani. Gotthárd minden gondja a rábízott püspökség vezetésére, lelki, szellemi és gazdasági jólétének emelésére irányult.

A népből jött Gotthárdnak megvolt az az adománya, hogy teljes közvetlenséggel tudjon bánni a néppel. Rendszeresen prédikált; elment a szegények és betegek házaiba, hogy ápolja és támogassa őket. Rezidenciájában személyesen fogadott minden kérelmezőt, akár lelki akár anyagi dolgot kért. A város falain kívül kórházat és zarándokházat emelt Szent Bertalan tiszteletére, amely sok betegnek, zarándoknak nyújtott menedéket és ellátást. Hildesheim püspöksége mintegy harminc templomának létrejöttét is Gotthárd püspöknek köszönheti.

Hildesheimtől délre levő Wrisbergholzenben is bencés kolostort építtetett s bevezette Szent Benedek reguláját. Itt tartózkodott 1038 húsvétján is, amikor érezte, hogy elhagyja az ereje. A Hildesheim melletti Szent Móric-kolostorba vitette magát, és ott halt meg 1038. május 5-én. A dóm püspöki sírboltjában temették el.

Gotthárd szentté avatását II. Ince pápa hirdette ki 1131-ben. Tisztelete rövidesen átlépte püspöksége határait; eljutott egészen Svéd- és Finnországba, sőt Svájcba is. Róla kapta nevét a Szent Gotthárd-hágó. III. Béla királyunk 1183-ban az ő oltalma alá helyezte a mai Szentgotthárdon alapított ciszterci kolostort.

*

Gotthárdnak ifjú korától kezdve az elvonult csöndben végzett imádság és a szemlélődés volt élethivatásának célja. A szemlélődésre - azaz a bensőre irányuló, az isteni igazságok fölötti elmélkedésre, az önmagába néző csendes elmélyülésre - a rábízott hivatalok és küldetések nem adtak neki elég lehetőséget.  Ezért lelkiismerete megnyugtatására gyakran elhagyta „rezidenciáját”, hogy legalább egy időre az imának és szemlélődésnek éljen.  A ma embere, aki gondokkal teli, tevékenységgel fűtött s elvonulni nem tudó életet él, sokat tanulhatna Gotthárd püspöktől. Sem az állandó rohanás, sem a túlfeszített munkatempó nem teszi az embert értékessé!

Megszívlelendő, hogy Szent Gotthárd a szemlélődést és elvonultságot szerető életvitele ellenére apátként és később püspökként is gondoskodott arról, hogy a rábítzottak rendelkezzenek a szükséges anyagi javakkal is. Nemcsak prédikált, és liturgiát végzett, hanem gyóntatta a bűnösöket, vigasztalta és anyagilag is támogatta a szegényeket. Fejedelmi méltósággal felruházott püspök létére elment a szegények és betegek házaiba, és minden elképzelhető módon a segítségükre sietett. Megtanulhatjuk tőle, hogy az elvonuló és szemlélődésre törekvő embernek észre kell vennie a körülötte lévő anyagi problémákat is. Kérjük az Urat: „Tégy minket figyelmessé szükséget szenvedő embertársaink iránt!”

*

„A megtérő bűnösnek nemcsak megbocsátani kell, hanem gonoskodni kell a földi szükségletekről is, hogy tartózkodni tudjon a bűnbe való visszaeséstől.” (Szent Gotthárd püspök)