:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

Meglátni Krisztust az embertársban – így is készülhetünk az Eucharisztikus Kongresszusra

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

A Remény c. hetilapban immár Pünkösdvasárnap óta – vagyis amióta megkezdődött a hároméves előkészület a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra – cikk-sorozat indult „Jöjjetek, imádjuk!” címmel. Hétről-hétre Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkipásztor írásai kívánnak segíteni az olvasóknak ráhangolódni az Oltáriszentség-imádás elmélyítésére minden korosztálynak. Az egyik írás arról szól, amit a legkisebbek egyikének teszünk, Krisztusnak is tesszükazt.

Volt már szó az eucharisztikus kongresszusok történetéről, a szentmise és szentségimádás lehetőségeinek ajándékáról, a témához kapcsolódó apostoli levelek ismertetéséről, az előkészületi időre vonatkozó konkrét ötletekről, a 2020-as kongresszus logójáról, a kongresszusért folytatott háttérimáról, a rózsafüzér hónapja kapcsán több héten keresztül a Mária-tisztelet és máriás-lelkiség beilleszkedéséről az eucharisztikus lelkületbe.

A 22. részben arról gondolkodhat el az olvasó, mennyire fontos, hogy Isten imádása a felebaráti szeretet parancsának gyakorlására is hatással legyen. „Uradat, Istened imádd és csak neki szolgálj!” – hangzik a Tízparancsolatban. Az imádás egyik fontos pillére lehet a szentségimádás, hiszen az Oltáriszentség előtt adorálva az élő Isten előtti hódolatunkat fejezzük ki. Az emberi létezést vállaló második isteni személy köztünk maradt az Eucharisztiában. De nem feledkezhetünk el arról sem, hogy ugyanez a Jézus Krisztus míg emberi testben egy konkrét időben és konkrét földrajzi helyen élve tanított, példabeszédekben szólva hozta közelebb az emberekhez a mennyek országának titkát, s hirdette az örök életre vezető igéket, ezt az Ő tanítását, evangéliumát is lelki eledelként hagyta nekünk, amit a sugalmazott Írásokban olvasva ma is a helyes élet útmutatójaként tarthatunk szem előtt.

Az utolsó ítéletről szóló szentírási szakaszban (Mt 25, 31-46) a király jobbjára állítja azokat, akik enni adtak neki, amikor éhes volt, vagy akik meglátogatták, amikor beteg volt, s folytatja még a felsorolást, később pedig megmagyarázva nekik, hogy amit legkisebb testvérei közül egyel is tettek, azt vele tették. Mindazt, amit embertársainknak teszünk, Jézusnak is tesszük. Mindaz, ahogyan másokkal bánunk, ahogyan a másikra odafigyelünk, ahogy a másikon segítünk, kifejezése Jézus Krisztus iránti szeretetünknek is. Nem mindig könnyű észrevenni a másikban Jézust. Gyakran az emberi gyarlóság képes nagyon eltorzítani a jézusi képet az emberben. Egy durva, szeretetlennek tűnő, lezüllött, csaló, bűnös emberben nem egyszerű Jézus arcát felfedezni. Pedig Krisztus szavai ma is érvényesek. Szent Kalkuttai Teréz anya és az ő munkáját folytató Szeretet Misszionáriusai ezt hősies fokon gyakorolták, s gyakorolják napjainkban is. A hajléktalan, kitaszított vagy elzüllött embert olyan szeretettel veszik pártfogásba, mintha Krisztusnak tennének szeretetszolgálatot. Hasonlítanak a kendőjét nyújtó Veronikához.

Vagy figyelemmel kísérhető Böjte Csaba ferences atya napjainkban végzett munkája, amelybe számos önkéntes is besegít. Csaba testvér írta egy alkalommal alapítványuk honlapján: „Járjunk Jézus kedvébe, keresünk egy egyszerű, kis embert, egy koldust és hívjuk meg egy kávéra, egy süteményre! Vagy valakit, akinek amúgy nem írtunk volna levelet, írjunk egy pár kedves sort! Gondold csak át, magát Jézust viszed el a cukrászdába, Jézust hívod fel telefonon. Mekkora öröm, mekkora kegyelem, ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget! Egy dolog a fontos, olyant ajándékozzunk meg figyelmes szeretetünkkel, aki nem tudja viszonozni…”

Majd a következő személyes élmény megosztásával folytatódik az írás a Remény újságban: „A minap az Apostoli Alamizsnahivatal vatikáni épülete melletti kis udvaron egy érdekes szoborra lettem figyelmes: egy padon fekvő, hajléktalan személyre emlékeztető emberi alakot jelenít meg, ám a takarója alól kilátszó lábán szög okozta sebhely látszik. A padon fekvő szobor mögött a falon egy óra látható, amely mindig épp három órát mutat.”

Krisztust, akit imádunk az Oltáriszentségben, vegyük észre embertársainkban is. Az Eucharisztia elé térdelve kérjünk erőt ahhoz, hogy megláthassuk és szeretetteljesen vehessük Őt körül az embertestvérben is, legyen az házastárs, nagyszülő, munkatárs, papkolléga, osztálytárs, szerzetestestvér, koldus, ismerős vagy ismeretlen, akivel az Isteni Gondviselés épp összekapcsolja életutunkat, annak egy szakaszát, annak egy pillanatát.

A sorozat előző részeiből készült összeállításokat a pozsonyi magyar közösség honlapján is olvashat.