:

Magyarok Nagyasszonya főünnepéhez közeledve

Október 8-a, minden évben pirosbetűs ünnep: Szűz Máriát, Égi Édesanyánkat mint Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Az ünnep alkalmából szeretnék néhány gondolatot a kedves Olvasóval megosztani…

Immár hagyományosan, a szóban forgó ünnep kapcsán idén is sor kerül a máriavölgyi magyar búcsúra. Október 8-án, szombaton délelőtt 9 órakor kezdődik a lelki program, majd pedig 10 órakor az ünnepi szentmise a Mária-barlangnál. Milyen szép, amikor a völgy megtelik imádkozó és éneklő hívekkel, amikor egész családok közösen érkeznek a búcsúra, amikor a nagyszülők unokáikat is magukkal hozzák, amikor a közelebbről és távolabbról érkező csoportok lelkesen fejezik ki tiszteletüket közös Édesanyánk iránt, miközben megosztják Vele örömüket és bánatukat egyaránt. Vegyünk részt minél többen az idei magyar búcsún! Imádkozzunk egymásért, nemzetünkért, családjainkért! (Gyakorlati információk: a ferences templomban reggel nem lesz szentmise, a menetrendszerinti járat /37-es számmal/ egyenesen Máriavölgybe 7:40-kor indul a Szlovák Nemzeti Felkelés-híd alól)

Két évvel ezelőtt, 2014. október 8-án indítottuk el pozsonyi magyar katolikus közösségünk honlapját. A www.pozsonyikatolikusok.sk weboldal a két év alatt számos hírt juttatott el pozsonyi és Pozsonyon kívüli érdeklődőkhöz. Az aktuális programajánlók és a közösségben működő csoportok bemutatása mellett a honlapon kialakított Krónika rovat segít felidézni a közösen átélt eseményeket, minden korosztályt érintő színes programokat. A honlap hamarosan, második születésnapja alkalmából megújult köntöst ölt.

Múlt évben, 2015. október 8-án két csoport alakult a pozsonyi magyar közösségben: az ifjúsági rózsafüzér-társulat és a pasztorális tanács. Az ifjúsági rózsafüzér-társulat húsz tagja naponta imádkozik egy-egy tizedet egymásért, a helyi ifjúságért, a Pozsonyban tanuló magyarokért – a tanulmányok sikeréért, a nehézségek bölcs megoldásáért, a testi és lelki tisztaság megőrzéséért, az élethivatás felismeréséért és követéséért, a tisztán megélt párkapcsolatokért, újabb papi és szerzetesi hivatásokért, a keresztény hithez való hűségért, egymás családjáért. A pasztorális tanács feladata pedig a közösség programjainak megbeszélése és az azokkal járó feladatok szétosztása.

Az egy évvel ezelőtt a Remény c. katolikus hetilap általam írt vezércikkében írottakat szeretném ismételten a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani:

Hinni az ősi Mária-tisztelet megtartó erejében

Nemzetünk történelme szorosan összefügg a Boldogasszonnyal. A magyar nép Mária-tisztelete az elmúlt hosszú évszázadok során nagyon sok esetben összefonódott a hazát, népet, nemzetet menteni vágyódó fohászkodással, bízó könyörgéssel. Szent István király a Nagyboldogasszonyra bízta a Szent Korona oltalma alatt állók jelenét és jövőjét. Szent László király „Szűz Máriának választott vitézeként” a csatákban Mária segítségét kérte. Hozzá fordult IV. Béla is a tatárjárás idején. A török veszedelem során sem hiányzott Mária segítségül hívása. Hunyadi János, a nagy törökverő kardjára csavarva hordta a szentolvasót. A nándorfehérvári és egyéb győzelmeit is a rózsafüzér erejének tulajdonította. Boldog XI. Ince pápa személyéhez fűződik az érdekes gondolat Buda felszabadulásának idejéből, miszerint a Buda nevet összekapcsolta a latin „Beata Virgo Dabit Auxilium” (vagyis a Boldogságos Szűz ad segítséget) mondat szavainak kezdőbetűivel. És még hosszasan folytathatnánk a történelem-idéző sort…

A napokban Máriát mint Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük, illetve októberben jobban a figyelem középpontjába kerül a rózsafüzér. Idén is. Történelmünk jelenében, amikor azt hiszem, nagyon időszerű népünkért bízva könyörögni, az Égi Édesanya segítségét kérni. Imádkozni azért, hogy erkölcsi értékeink, keresztény és nemzeti önazonosságunk megmaradhasson a fergeteges menekült-vándorlás ellenére is. Imádkozni azért, hogy a felelős személyek helyi, európai és globális szinten a legbölcsebb megoldást keressék és vállalják az olykor már megoldhatatlannak tűnő ügyben. És hát az sem elhanyagolható, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk saját hitünk, kultúránk, anyanyelvünk, irodalmunk, iskoláink éltetéséhez – hogyan döntünk, mit választunk. A hűségért is imádkozhatunk. Akár éppen a rózsafüzért. Azt az imát, amit Szent II. János Pál újrafelfedezésre váró kincsként is említett. Idős és fiatal, nő és férfi egyaránt felfedezheti e kincs értékét, mélységét, szépségét. Annyi történelmi korban segített már a Szent Szűz közbenjárása Istennél, miért is veszítenénk el bizalmunkat a hittel felajánlott ima erejét illetően ma, a mi korunkban?! Követve az évezredek jól bevált hagyományát: legyünk hűséges Mária-tisztelők!

2013-ban, még római tanulmányaim idején az alábbi írást tettem közzé:

Élet-mozaikaink

Napraforgó-köteggel érkezve, amit a zarándokház kápolnájába szántam, örömmel csengettem be kedves római szerzetesnővér ismerőseimhez. Bár a késődélutáni forgalmi torlódás okozta késéssel, de a reggeltől tartó lelkesedéssel megérkeztem, hogy szentmisét celebráljak. Magyar nyelven, hiszen a házban Magyarországról illetve a mai Szlovákia, Románia és Ukrajna területéről érkezett magyar nemzetiségű és anyanyelvű kedvesnővérek élnek. Így akartuk megünnepelni az október 8-i liturgikus ünnepet, Magyarok Nagyasszonya főünnepét, ami azért is kedves számomra, mert ez az ünnep egyben szülőfalum templomának búcsúja is. A zarándokház kápolnájának oltára előtt virágok közt, a gyertya lobogó fénye mellett a Márianosztra-i Magyarok Nagyasszonya képe volt kiállítva. Diákkoromban több időt töltöttem ott. S nem egész két héttel ezelőtt, mikor egy Rómában velem tanuló mexikói osztálytársamnak mutattam be környékünket, éppen e kegykép előtt misézhettünk. Mint ahogyan előtte való nap a Szent Jobb-kápolnában. Ez a kéz ajánlotta a magyar koronát Máriának. A dolgok összefüggnek, összefonódnak. Nap mint nap. Nem csak Rómában. Csak nyitott szemmel, nyitott szívvel rá kell döbbennünk Isten állandó gondoskodására, mindennapi csodáira, amelyekkel megajándékoz minket. Sőt, még a nem éppen kellemes dolgok is megszépülnek ezen az élet-mozaikon. Lehet, kicsinek tűnő vagy mindennapinak látszó dolgok, apró mozaik-részek, de ha Isten ajándékaként fogadjuk azokat, boldoggá tesznek. Mint például ez az Örök Város magyar darabkájában lelkesen átélt Magyarok Nagyasszonya-ünnep...

Kívánom, hogy október 8-a idén is legyen mindannyiunk számára igazi ünnep. Köszöntsük Magyarok Nagyasszonyát és imádkozzunk közbenjárását kérve Istenhez a Máriára bízott népért: magunkért és mieinkért...

Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztora

(illusztrációs kép: internet)