:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

Pozsonyban is csatlakoztak a sok ezer egy időben imádkozó nagy közösségéhez

Krisztus Király ünnepének előestéjén, november 25-én este 17 órai kezdettel egyórás szentségimádásra gyűltek össze a pozsonyi magyar hívek a Ferences templomban. A Budapesten megrendezendő 2020-as 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve indult el az a kezdeményezés, hogy egy időben, különböző helyszíneken együtt imádkozzon legalább húszezer ember. Ily módon Jézus Krisztust az Oltáriszentségben imádva egyre jobban tudjuk felismerni és szeretni.

A pozsonyi hívek is csatlakoztak e szentségimási órához Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyarok lelkipásztora buzdítására. Az ide illő evangéliumi rész felolvasása mellett énekek, imák, könyörgések váltakoztak, közbe-közbe a szent csend beiktatásával. Az így eltöltött idő szinte repülve múlt el. Az összegyűlt több mint százhúsz hívő minden korosztályt képviselve nagy buzgósággal ajánlotta fel imáit engesztelésül a sok bűnért és megbántásokért Istennek. Közösen esedeztek irgalmáért, kérték, védelmezze a családokat, a nemzetet, a hazát, Európát és az egész világot.

Kirschhofer Bernadette tudósítása
Vician András felvételei

Olvasson többet az egész kezdeményezésről ide kattintva: https://krisztuskiraly.iec2020.hu/#/

Az elhangzott könyörgések a szentségi áldás előtt:

-          Az itt egybegyűltekért, és a további helyszíneken szentségimádást végzőkért, valamint a lélekben otthonaikban hozzánk csatlakozó beteg vagy idős testvéreinkért imádkozunk, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          Közösségünk családjaiért, a családtagok közti békéért és őszinte szeretetért, a megbocsátás és elfogadás ajándékáért imádkozunk, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          A kisgyermekekért, a volt és leendő elsőáldozókért és bérmálkozókért imádkozunk, hogy Benned igaz Barátra leljenek és bátran forduljanak hozzád, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          Az ifjúságért, az élethivatásukat keresőkért, jó házastársi, szülői, hívő keresztény, szerzetesi és sok új papi hivatásért imádkozunk, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          A gondokkal küzdőkért, reményvesztett testvéreinkért, a magukkal és másokkal is békétlenségben élőkért imádkozunk, add ránk, urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületein fáradozó és minden jószándékú segítő és résztvevő személyért imádkozunk, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          Elhunyt szeretteinkért, közösségünk meghalt tagjainak lelki üdvéért, s azért imádkozunk, hogy egykor velük a mennyben találkozhassunk, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

-          A pozsonyi magyar katolikus közösséget a Te oltalmadba ajánlva, Krisztus Király, magunkért és közömbös testvéreinkért is imádkozunk, hogy örömmel tudatosítsuk, mekkora kincset kaptunk, hogy köztünk maradtál az Oltáriszentségben, add ránk, Urunk áldásodat!

Kyrie, kyrie eleison!

* * *

Videófelvétel (részlet) – ide kattintva tekinthető meg: https://youtu.be/_HnDcz8EVMs

* * *

Elmélkedés Versegi Beáta Mária nővér gondolatai alapján:

A Jóisten ajándékozó szeretetét látjuk abban, hogy 2020-ban Budapesten kerül megrendezésre az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Ünnepelhetjük Jézust az Eucharisztiában, megemlékezhetünk az Ő hűségéről és kifejezhetjük belé vetett reményünket. S tesszük ezt már az előkészület éveiben is, tesszük ezt ma is, ezrekkel egy időben, mi konkrétan itt, helyi templomunk oltára előtt térdelve. Azzal a vággyal gyűltünk össze, s kapcsolódunk lélekben a számos további helyen összegyűlt hívő és kereső testvéreink nagy közösségéhez, hogy egyénileg, családonként és közösségileg is közelebb kerüljünk az Eucharisztiához és ráhangolódjunk arra a kegyelmi ajándékra, amit a kongresszus ünnepe által Jézus készített számunkra, nemzetünk, Európa és a világ számára.

 „Mennyei Atyánk, minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban megszeressük!”

A Mennyei Atya minden élet forrása. A Szentháromság egy Isten életének dinamikáját a szeretet lendülete adja. A szeretet olyan belső erő és elköteleződés, ami arra késztet, hogy önmagunkat odaadjuk, és eggyé váljunk a szeretett személlyel. A szeretet erő, elköteleződés, figyelem, gyengédség és jóakarat.

Mi nem rendelkezünk olyan műszaki eszközzel, amivel érzékelhetnénk Isten belső életét. Mikor azonban mély és igaz szeretetet élünk meg, valamiként ráérezhetünk Isten valóságára, életére: teremtő, szabaddá tevő, gondoskodó szeretetére.

Az Oltáriszentségben velünk levő Jézus valóságos mennyország közöttünk. A kenyér és a bor színe alatt meghív arra, hogy a Szentháromság életébe lépjünk be. Nincs itt a földön műszaki eszközünk, hogy észleljük az „isteni szívdobbanást”. Ennél több van itt: Ő maga.

Az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust szemlélve felfedezzük, milyen az, aki szeret. Egészen önmaga marad, miközben isteni valósága a kenyér és a bor színe alatt rejtőzik el. Képes arra, hogy egyszerű legyen. Elérhetővé teszi magát. Van bátorsága önmagát másoknak odaajándékozni. Áldozatot hoz. Fel tudja vállalni a törékenységét és kicsinységét. Erejét és méltóságát azáltal valósítja meg, hogy szabadsággal ajándékozza meg a másik személyt: kiszolgáltatja magát a szeretetnek.

„Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk,
orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!”

Jézust Urunknak, Istenünknek valljuk, Ő a Mesterünk. Olyan személy, aki rendelkezik azzal a méltósággal és tekintéllyel, amivel a szeretet és az élet útjára tud vezetni bennünket. Amikor szemléljük és befogadjuk őt az Eucharisztiában, akkor Ő maga közvetlenül kíván bennünket alakítani, formálni.

Barát számunkra, aki mélységesen ismeri az ember valóságát. Semmi sem idegen tőle, ami emberi. Ezért bármilyen helyzetben bizalommal fordulhatunk hozzá. Barát, aki bátorít, biztat, és néha szembesít is bennünket azzal, amiben változásra, fejlődésre van szükségünk. A vele eltöltött csendes időkben – szentségimádások alkalmával – két barát időzik egymással. Egyszer az egyikünk szól, máskor a másikunk. Van, amikor hallgatunk. Nézzük egymást. Odafigyelünk a másikra. A baráti együttlétek alkalmával néha nagy dolgok történnek, máskor csak az együttlét számít. Előfordul az is, hogy nehéz vagy fájdalmas dolgok fakadnak fel bennünk éppen a szentségimádás – a baráti találkozás ideje alatt.

Jézus nem retten meg azoktól a fájdalmaktól és gyengeségektől, amiket hordozunk. Az Eucharisztiában velünk lévő Jézus az orvosunk. Ő gyógyítani kívánja félelmeinket, legmélyebb aggodalmainkat. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Egyedül ő képes arra, hogy a végességünkből fakadó szorongásainkat, a veszteségek és hiányok felett érzett aggodalmunkat, az elmúlás miatti fájdalmainkat orvosolja. Az Eucharisztia jelenlétében az örök Szeretet valóságában találjuk magunkat. Ennek a tapasztalatnak gyógyító ereje van.

Az eucharisztikus Jézus táplálékunk és békességünk. Mikor magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget, Jézus teljes valójában belép lelkünkbe-testünkbe. Ő jön hozzánk, az értünk meghalt és feltámadott. És egészen személyes módon mondja ki a mi bensőnkben: „Békesség nektek!” Mi pedig az első tanítványokhoz – Mária Magdolnához, Tamás apostolhoz hasonlóan – mondhatjuk: „Láttuk, tapintottunk, érzékeltük az Urat!”

A szeretet arra késztet, hogy együtt legyünk, eggyé váljunk a szeretett személlyel. Ugyanakkor mindig meglepetés is. Az igaz szeretetkapcsolatban mindig több van annál, amit gondolnánk, remélnénk. A szeretet túlmutat magán a szeretettapasztalaton. Továbbvezet, kitágít, türelemmel teljes, és ha szükséges, megbocsát. Bátorságra van szükségünk, hogy a lelki meghittség tapasztalatából elindulva továbblépjünk. Ezért kérjük az Atyát, hogy bátorítson bennünket Szentlelke által, hogy a Jézussal megtapasztalt örömet másokkal is megosszuk.

„Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk, fővárosaink, népünk,
Európa és a világ lelki megújulását szolgálja.”

Az Eucharisztia ünneplése az egész világot beemeli Isten szent jelenlétébe. Jézus egyszerű és természetes anyagi dolgokkal azonosítja magát: a föld termésével, a kenyérrel és a szőlőtő gyümölcsével, a borral. Mindkettő feldolgozásához emberi munka, fáradozás, törődés szükséges. A szentmisében a felszentelt pap ezeket a teremtett dolgokat veszi a kezébe, és ezek lényegülnek át Jézus testévé és vérévé. A pap szolgálata főként abban áll, hogy összekapcsolja a hívők önátadását Jézus áldozatával, és megszentelje a népet.  A papi szolgálat hozzájárul, hogy Isten és az emberek közötti szeretetkapcsolat, kommunió megerősödjön.

Az általános papság révén minden keresztény arra hivatott, hogy a világ megszentelésén fáradozzon. A pap kezébe veszi a kenyeret és a bort, és felajánlja Istennek. A keresztények hivatása, hogy mindazt, ami a teremtett világban rájuk van bízva, Istenhez emeljék fel. A teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak, mert az egész teremtés arra hivatott, hogy átragyogjon rajta Isten jelenlétének szentsége. Amikor városaink, népünk, Európa és a világ lelki megújulásáért imádkozunk, átérezzük felelősségünket azért a világért, amiben élünk.

Az előkészületi időszak gyakran mondott imádsága követi az Eucharisztia logikáját, küldetést ad: lépjünk ki belső lelki szobánkból, induljunk el templomainkból, keressük a világunkban is azt, ahol Isten megszentelő jelenlétére szükség van. Figyeljük, miként sóhajtozik a teremtett világ Isten fiainak megnyilvánulására, hol van szükség a cselekvő szeretetre, az irgalmasság tetteinek megnyilvánulásaira.