:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

Lelkinap a Csókay házaspárral

Jézust szemlélve járjunk a vízen

A Csókay házaspár tanúságtétele

     Rendhagyó adventi lelkinapot tartott a letűnt esztendő decemberében a pozsonyi magyar katolikus közösség. Eddig általában meghívott teológus-lelkipásztor segítette a hívek karácsonyra való lelki felkészülését, most egy tanúságtevő keresztény házaspár, dr. Csókay András, a közismert budapesti idegsebész és felesége, Altay Daniella példája által kaptak lelki impulzusokat a résztvevők családi és emberi kapcsolataik jobbá tételéhez. Tanúságtételüknek, amely témáját tekintve, meglehetősen szerteágazó volt, megkíséreljük rövid keresztmetszetét nyújtani.

    Minden ember egyedi alkotása Istennek

     Ma napi 122 legális, kórházban finanszírozott magzatelhajtás történik Magyarországon, 4500–5000 Európában és mintegy 120 ezer–150 ezer a világban – ezekkel a megdöbbentő adatokkal kezdte tanúságtételét Csókay doktor.  Ha valaki, ők tudják, mit jelent gyermeket elveszíteni. Legkisebb gyermekük, Marci a tizedik születésnapján fulladt a család kerti medencéjébe. Ezt a tragédiát, mint vallották, csak Jézusba kapaszkodva voltak képesek túlélni. Ezért érthetetlen számukra, hogyan képes annyi édesanya saját magzata életét elvenni, egyáltalán hogyan lehet képes orvos emberéletet kioltani. Hogy történhet annyi magzatelhajtás Magyarországon és a világban! Talán a nagyfokú tudatlanság az oka, hogy még mindig sokan filozofálnak arról, hol kezdődik az ember élete. Holott az örökítő anyagot, a génállományt hordozó DNS (dezoxiribonukleinsav) felfedezését követő évektől fogva már nem filozófiai, nem is vallási kérdés, hanem a tudomány által igazolt tény, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik. 1962-óta tudjuk, hogy a magzati lét nem a darwini törzsfejlődés megismétlődése. Igazolást nyert, hogy a felnőtt ember minden egyes sejtjében ugyanaz a génállomány, kromoszómaszám van meg, mint abban az első sejtben, amely az édesanya és édesapa két sejtje, a hím ivarsejt és a petesejt egyesülésével létrejött, vagyis az egyén teljes személyisége bele van kódolva a magzatba. Hogy lehet az, hogy ennek ellenére komoly szaktekintélynek számító orvosok is még mindig képesek magzatokat pusztítani. Csókay András nem titkolta, hogy 20 évvel ezelőtt, életének kisiklott szakaszában maga is érintett volt, mert abortuszra, valószínűleg a saját gyermeke megölésére adott tanácsot – tudatlanságból. A megoldás Csókay doktor szerint nem az, hogy gyilkost kiáltunk, hanem a higgadt felvilágosító munka, az, hogy beszélünk róla. Közéleti témává kell tenni ezt a súlyos kérdést. „Minden lélek Isten új teremtménye, melyet az emberi magzatba implantál” – idézte John Eccles neurológus szavait. Gondoljuk meg, mennyire fáj a szülőnek kis gyermeke elvesztése. Istennek is ugyanúgy fáj minden egyes gyermeke életének orvos vagy bárki közreműködésével történő kioltása. Osztoznunk kell ennek felelősségében. Attól, hogy nem én követem el, még rám is kifejti hatását. Akárcsak a környezetszennyezés, függetlenül attól, hogy magam is vétkes vagyok-e benne, káros következményei engem is érintenek. 

     Tudomány és hit között nincs ellentmondás

    „Az a nézet, mely szerint a gondolkodásunk fizikai folyamatok eredménye, egyszerűen babona, melyhez a dogmatikus materialisták ragaszkodnak”, utalt ismét a tudós Eccles szavaira. Az nem létezik, hogy az anyag kitermelje az emberi értelmet, hogy aztán a halállal visszahulljon az értelmetlenségbe. Az anyag nem tud kérdezni, sem állítani, csak az emberi személy, a bennünk lakó lélek képes erre. Darwin tévedése, hogy az embert fajba sorolta. Ez adott alapot a holokausztnak.

     Három olyan pont van, ahol a misztérium belép a világba. Az első a 15 milliárd évvel ezelőtti ősrobbanás, amit minden tudós szeretne megfejteni. A második, amikor az élettelen anyagból, kb. 4 milliárd évvel ezelőtt az első élő sejt keletkezett, amelyből az egész élő világ kifejlődött. A harmadik misztérium, amikor 150 ezer évvel ezelőtt megjelenik az első ember. Ezekről a mai napig nincs tudományos leírás, ezekre nincs tudományos magyarázat. Ezen a ponton a tudósnak le kell térdelnie, és Tamással mondani: én Uram, én Istenem!  

      A térden álló ember nem esik el, csak lábon állva, fennhordott orral eshetünk el, legyen szó akár orvosról is. De mindnyájan gyógyítókká kell válnunk, mert a környezetünk lelki sebeit kell gyógyítanunk, ami sokkal fontosabb, mint a fizikai gyógyulás, viszont sok esetben fizikai gyógyulást is eredményez. Hány olyan esetről tudunk, amikor az orvostudomány elérte lehetőségei határát, lemondott a betegről, aki mindezek ellenére meggyógyult.

     Lefelé a lejtőn

     Csókay András és felesége, Daniella diákkorukban találkoztak és szerették meg egymást. A kamaszkori szerelem hevében a lelkiséget hamar felváltotta a testiség. Elindult a láncreakció: minek gyónjunk, ha meg sem tudjuk bánni, mert már a gyóntatószékben tudjuk, hogy megint elkövetjük ugyanazt a bűnt. Ha nem gyónunk, nem áldozhatunk. Ha nem áldozunk, úgyse teljes a misén való részvételünk, akkor minek menjünk misére. Mivel nem bíztunk Isten irgalmában, már misére, templomba se mentünk. Kisiklottunk és zuhantunk, szabad prédájává váltunk a kísértőnek, vallott sorsukról Csókay doktor. Még gyermekkori álmát, hogy orvos legyen, is feladta, és a könnyebben elérhető építészmérnöki pályára lépett. Huszonnégy évesen kissé magába szállt, és házasságot kötöttek. Két gyermekük született, közben úgy döntött jelentkezik az orvosi egyetemre, úgy érezte mégiscsak ez az ő útja. Felesége, Daniella nagylelkűen vállalta a családfenntartó szerepét. Ám, amikor elérte célját, mint mondta, fejébe szállt a dicsőség, úgy gondolta, jó nevű orvosként megengedheti magának a nagyvilági életet. „Hálából” megcsalta a feleségét, és kis híján elhagyta a családját.

      Szabadulás a kísértő csapdájából

     Krisztus akkor is bennünk van, ha nem akarjuk is Őt fölfedezni. Amerika is létezett, mielőtt Kolumbusz felfedezte, a C-vitamin is megvolt, mielőtt Szentgyörgyi Albert felfedezte. „Életemnek ebben a tévelygő szakaszában én sem tudatosítottam Krisztus jelenlétét” – vallotta meg töredelmesen Csókay doktor. A felnőttnek az dolga, hogy megpróbálja a gyermekkor ajándékba kapott tiszta hitét visszaszerezni, és a tudatosság szintjén fejleszteni. Tapasztalata szerint, ha az ember nem tart naponta lelkiismeretvizsgálatot, nincs napi kapcsolatban Jézussal, akkor amint jön a kísértés, máris besétál a gonosz csapdájába. De még ez esetben sincs veszve minden, mert a lelke mélyén Jézus ilyen helyzetben is szólongatja az embert. „Meghallva ezt a halkan szólító hangot, az erkölcsi fertő fenekén kezdtem eszmélni”, mondta Csókay doktor. Csakhogy innen már cudar nehéz a visszaút: elsősorban nagyon kell akarni a szabadulást, a régi, homályos hitfoszlányokba kapaszkodni, bízni Isten irgalmában és alázattal elfogadni mások, a környezetünk segítségét és bocsánatát. A környezet viszonyulása kiemelten fontos, mert a megbocsátás ilyen helyzetben nem magától értetődő. Daniella képes volt rá, mint mondta: nem nehéz megbocsátani annak, akit szeretünk. A házasság nem elhasználódott bútordarab, amit kidobhatunk. Szépen induló kapcsolatuk megsérült ugyan, de „ha kivágják a rossz részt, a mételyt, összeragasztható a film, és folytatódik az Istentől megáldott szép történet”. Persze, ez nem volt ilyen egyszerű, a cél elérésének mindkét fél részéről kemény küzdelem volt az ára. Hiszen férje hol talpra áll, hol meg visszaesett. Ha Daniella „jó szándékú” barátnői „bölcs” tanácsaira hallgat, akkor nem itt tartanának. Ő azonban férje szüleinek, illetve jezsuita nagybátyjának Isten szeretetéből táplálkozó segítségét fogadta el, akik mindvégig tartották benne a lelket, akiknek őszinte tanácsait követve sikerült megmentenie házasságát. Tudta, a megbocsátás a kulcs a mennyországba.

      Az imádkozó orvos

      Csókay doktor megtérését, tanúsága szerint, misztikus élmények is segítették. Napra pontosan emlékszik, hogy tizennyolc évvel ezelőtt, december 12-én töredelmes bánattal térdelt a Tököly úti domonkos templom hatalmas keresztje előtt, amikor szinte érzékeivel tapasztalta, hogy Jézus lehajolt hozzá, mint a bűnös asszonyhoz, és azt mondta: menj, és többé ne vétkezzél. De ezt a mindent eldöntő misztikus élményt már hónapokkal megelőzően, vívódásai közepette be-betévedt gyermekkora templomaiba. Fokozatosan imádkozó orvossá vált. Mint vallja, az imádság során jut el az ember a lélek mélységeibe, és innen a mélyből már a Szentlélek sugallatára törnek fel a kreatív, intuitív gondolatok, amelyek nemcsak az élet kis és nagy döntéseiben, hanem minden téren, a munka, a szolgálat terén is megoldásokhoz vezetnek. Addig lelkiismeretesen, de figyelemre méltó sikerek nélkül gyakorolta hivatását. Miután imádkozó orvossá vált, több olyan idegsebészeti innovatív módszer kifejlesztésével gazdagította az orvostudományt, amelyek nemzetközileg ismertté és elismertté tették, itthon pedig kiérdemelte a Prima díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Ám, ami ennél is fontosabb, a Csókay doktor nevével fémjelzett agysebészeti innovatív technikákkal emberek ezreinek életét mentették meg. Az egyik legjelentősebb közülük az agytumor kezelésére 1989-ben kifejlesztett éralagút-technika, vagy említhetnénk az agyi mikro-sebészetben alkalmazott robottechnikát is. Ezek az életmentő ötletek a híres idegsebész gondolatainak mélyéről, tanúsága szerint, a rózsafüzér elmélyült imádkozása közben törtek elő. Így valósul meg a hit és kreativitás, a hit és ötletgazdagság kölcsönhatása az életünkben, mondta.

    „Jézus karjaiba hullottam”

     Miután Csókay András doktort 42 évesen visszatért családjához és Istenhez, megújult házaséletük megkoronázásaként a három mellé még két gyermekük, egy kislányuk és egy kisfiuk született. Az Úr évek múlva további megpróbáltatást mért rájuk. Kisfiuk, Marci, mint már említettük, a tizedik születésnapján, 2014. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén valószínűleg epilepsziás roham következtében beleszédült a kerti medencébe, és belefulladt az ott összegyűlt mintegy 20 centis vízbe. Amikor rátaláltak, orvosként kétségbeesve igyekezett újraéleszteni, de mindhiába. A család megsemmisülten állt a tragédia felett. Fia elvesztésén érzett végtelen fájdalmában az apa csak azért nem lett öngyilkos, mert tudta, az élet önkezű elvetése súlyos bűn. De képtelen volt úgy folytatni az életét, mint addig, teljesen visszavonult. Ez kb. másfél évig tartott. Felesége, Daniella a Szűzanya példája szerint megpróbált erős lenni, hiszen családjának ebben a nehéz helyzetben is gondját kellett viselnie. Az apát mint orvost folyamatosan önvád gyötörte, hogy nem tudta megóvni gyermekét a bajtól, de bízott az irgalmas Jézusban, Isten megbocsátó szeretetében. Ebben a nehéz helyzetben az Úr több misztikus élménnyel, látomással segítette. Kisfia halála után tíz nappal, amikor a temetkezési vállalatnál átvette az urnát, és a gyermek hamvait kezében tartva megsemmisülten kitámolygott az épületből, az utca túloldalán Marcit látta, és világosan hallotta a hangját, amint így szólt: „Apu, Jézus karjaiba hullottam.” Ebből és a további hangüzenetekből megértette: Marci boldog, hogy Jézusnál van. Csókay András gyötrődései és misztikus élményei során megtapasztalta: „szenvedéseinkhez, veszteségeinkhez, elhunyt szeretteinkhez csak Krisztuson át szabad közelíteni… Őt nézve, a vízen járva kell élnünk… Ha leveszem a szemem az Úrról, és csak a földi kisfiamat nézem, egyből süllyedni kezdek. Ha együtt nézem őket, békében vagyok.” Hitünkben kitartva, mondta, a legnagyobb tragédiákat is képesek vagyunk elviselni. Amint Pál apostol írja: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8, 28).

Gyepes Aranka írása
Pálinkás András felvételei