:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

SZENT MÁTÉ evangélista

Szeptember 21.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Máté név a latin Matthaeus és a görög Matthaiosz közvetítésével a héber Mattajból ered, ami annyit jelent mint „Jahve ajándéka” vagy „a hűséges”.

Evangéliuma azt mondja, hogy Máté vámos volt és a Lévi nevet is viselte. Márk evangéluma még azt is megírja, hogy Alfeus fia volt.

Lévi-Máté, a vámos Kafarnaumban élt. Kafarnaum határváros volt, több vámos is élt benne. Nem tudjuk, hogy Heródes negyedes fejedelemnek vagy a városnak volt-e adószedője.  Tudjuk viszont, hogy Máté, mint vámos pénzügyi és politikai értelemben elkötelezett volt, ezért a zsidók szemében nyilvános bűnösnek számított. Jézus ennek ellenére megszólítja: ,,Kövess engem!” És Máté az Úr követője lesz. Amikor fölkelt a vámasztal mellől, tudta, hogy nem egy dúsgazdag ember társaságába került, hanem olyanéba, akinek még hajléka sincs, ahol lehajthatja a fejét.

Máté apostolról, nem sok olyan adat maradt ránk, amely történetileg hitelesnek tekinthető. Euszébiosz, a történetíró püspök azonban közöl egy fontos tényt: Máté, mielőtt a pogány országokba ment volna, Palesztinában héberül hirdette az evangéliumot. Távozása előtt anyanyelvén írásba foglalta, amit hirdetett, és hátrahagyta a zsidó-keresztények számára. Euszébiosz e közlését a 2. század elején élt Papias presbiterre alapozza.

Az evangélium révén elég mélyen megismerhetjük az evangélista gondolatvilágát, mert alkotása teológiai mestermű. Ezt annak ellenére mondhatjuk, hogy vannak a Szentírásnak olyan tudósai, akik szerint Máté csak elindítója volt „evangéliumának”. A kész mű nem az ő tollából származik, hanem valamelyik tanítványa foglalta írásba röviddel az ő halála után. Nagyon könnyen elképzelhetjük, hogy Máté, aki vámosként az írás és a számolás művészetében jártas volt, a mennybemenetel után különös figyelemmel őrizte magában az Úr szavait és beszédeit, majd összegyűjtötte és írásba foglalta azt az anyagot, melyből később a Máté-evangélium lett. Az Úr mondásait Máté úgy foglalta gyűjteményébe, ahogy az ékszerész foglalja aranyba a drágaköveket. Egymáshoz fűzte-alakította a hasonló tartalmú, de eredetileg függetlenül elhangzott beszédeket ‒ így jött létre a hegyi beszéd, a példabeszédek, a farizeusok feletti jajkiáltások és az eszkatologikus beszédek gyűjteménye.

Máté az apostolok névsorában a hetedik illetve a nyolcadik helyen áll. Jézus legszűkebb tanítványai köréhez tartozott. Neki köszönhetjük Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető godolatát, azt, hogy „az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani!” Jézus az irgalmasság evangéliumát hirdeti és éli, Máté pedig azzal, hogy meghívást kapott tőle, az isteni irgalmasság részese lett, evangéliuma pedig az isteni irgalom evangéliumává.

Máté evangéliumának utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki nemcsak azért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa, hanem apostolait is azért küldi szerte a világba, hogy ezt mindenkinek elmondják és Jézus tanítványaivá tegyék mind a népeket: „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28,19-20)

Máté apostol Palesztinában kezdte hirdetni az evangéliumot. A hagyomány szerint ezután Etiópiában, a pártusok között és Perzsiában is működött. Az ellenséges pogányok akkor szúrták le hátulról, amikor kitárt karral imádkozott az oltárnál.

A Jeromos-féle martirológium szeptember 21-én hozza Szent Máté ünnepét. Rómában a 11. századtól fogva szintén ezen a napon emlékeznek meg róla.

***

Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus nagyon tudatosan vállalta a közösséget a vámosokkal és a bűnösökkel. Ezzel a tettével igazolja azt, amit hirdetett: azért jött, hogy a bűnösöket hívja a bűnbánatra és a bűnbocsánatra. Máté esetében a meghívottból tanítvány, tanú és apostol lesz, aki maga is annak az irgalmasságnak a hirdetője, amely Jézus Krisztusban testet öltött és emberré lett. Jézus igéje mindenkihez szóló hívó szó, mert az emberek valamennyien bűnösök, de ez a szó csak azoknak a szívében talál otthonra, akik tudatában vannak nyomorúságuknak, és engedik, hogy meghívják őket, vagyis fölkelnek és követik Jézust. Föl tudok-e kelni – bűneimet bánva - akár többször is -, hogy kövessem Jézust?

Máté tudta, hogy amikor fölkelt a vámasztal mellől, nem egy dúsgazdag ember társaságába kerül, hanem olyan „emberébe”, akinek nincs elvámolni valója. Az, akihez ő   csatlakozott, szegényen született, szegényen élt, és a szegények s elhagyatottak számára áldozta életét. Máté-Lévi nemcsak fölkelt az adópénzt gyűjtő asztaltól, hanem Jézushoz csatlakozik, hogy rajta keresztül közelebb kerüljön a számára eddig távollevő szegényekhez és elhagyottakhoz. Jézus mennybemenetele után Máté így lesz a szegények és nincstelenek evangélistája. Evangéliumában közelebb hozza Jézust azokhoz, akik vállalják sorsukat, mert megtanulták, hogy „Isten tudta nélkül egy veréb sem esik le, egy hajszál sem hulik ki.” Üzenetéből nekünk is meg kell tanulnunk a bajbajutott ember bizalmát, amelyet a költő így fejez ki: „Övéit el nem hagyja, ki mindnyájunk édesatyja” (Arany János)

***

„Én veletek vagyok minden nap a világ végéig”

(Jézus búcsúszavai Máté fogalmazásában: Mt 28,18-19).