:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

BINGENI SZENT HILDEGÁRD bencés apátnő

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Szeptember 17.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Hildegárd 1098 nyarán látta meg a napvilágot a Rajna-vidéki Bermersheimben Vermersheim családban, melynek neve ma is él a falu nevében. A korabeli szokásoknak megfelelően Hildegárd nagyon fiatalon került a bencés apácák közé, hogy felneveljék. Első kolostori otthona Disibodenberg volt, ahol édesanyja barátnője, Boldog Jutta alapított kolostort. Hildegárd, akit szülei az apácák nevelő gondoskodására bíztak, hamarosan önként Istennek ajánlotta az életét. 1112-1115 között Bambergi Szent Ottó püspök kezéből kapta a szerzetesi fátylat.

Jutta apátnő halála után 1136-ban a nővérek Hildegárdot akarata ellenére választották apátnőjükké. Gyenge alkata és betegsége miatt tiltakozott a választás ellen. De csak a teste volt gyenge, lélekben erős volt, mint a bibliai erős asszony. Később írásaiban is, tevékenységében is férfias elszántságról és tetterőről tett tanúságot.

Szent Hildegárd a középkor nagy női szentjei közé tartozik. Clairvaux- i Szent Bernát mellett ő is világossága volt századának. Írásai közül a legjelentősebb misztikus látomásos trilógiája: a rupertsbergi Scivias-kódex. A természettel és a gyógyítással foglalkozó írásai miatt az első német tudósnőnek és orvosnőnek is szokták nevezni.

Ám Hildegárd valójában inkább művész, mint tudós. Költeményei és dalai a középkori irodalom szakértői szerint kiválóak. A muzsika is a vérében volt. Különösen a rupertsbergi kolostor építésekor mutatkozott meg, hogy mennyi szellemi energia rejlik benne. Ennek a bencés apácakolostornak volt aztán évtizedeken át apátnője.

Hildegárd kolostori szabályzatának fegyelme szigorú volt. Ennek ellenére nem szabad úgy elképzelnünk kolostorát, mint valami örömtelen börtönt. Épp ellenkezőleg: derű és mértéktartó bencés aszkézis hatotta át az életüket. A szigorú vezeklésről Hildegárd ezt írta: ,,Az olyan föld, amit az eke össze-vissza szabdal, aligha fog rendes termést hozni.”

Látnoki adottsága miatt ,,a német prófétanő” nevet kapta, ami nem annyira a jövendőmondást, mint a jelen események megértését jelentette. Éppen ebből fakadt sok fájdalma, mert különleges látása következtében gyakran kellett más tanácsokat adnia, mint amilyeneket az emberek vártak volna tőle.

Hildegárdot egyre többen keresték fel bonyolult, nehéz ügyekben jó tanácsért: papok és püspökök küldöttei, világi nagyságok követei és egyszerű emberek. Több száz a ránk maradt levelek száma, amelyeket Hildegárd a hozzá tanácsért fordulóknak, vagy olyanoknak írt, akiknek Isten általa üzent. Leveleit pápák, hercegek és püspökök olvasták. Mindenkinek megmondta nemcsak a véleményét, hanem lelkiismerete szerint számon is kérte őket. Háromszor vagy négyszer hosszú utakat kellett megtennie, mert hívták, vagy látomásban küldetést kapott.

A nép köréből férfiak és nők, elsősorban szomorú édesanyák is felkeresték kérdéseikkel és bajaikkal. Rupertsberg kolostora a rászorulók számára is menedékhely lett, sőt, a szent apátnő híre az ország határait is átlépte. Különösen a betegek áradtak seregestül a kolostor felé. Tudták, hogy a kolostornak gondosan ápolt gyógynövényei vannak, s hogy a falak között a gyógyteák és gyógycseppek nagyszerű gyógyszertára, és egy nemeslelkű  tudós gyógyító rejtőzik.

Hildegárd Rupertsbergben, 1179. szeptember 17-én hajnalban költözött át ebből a világból az örök hazába. Nemcsak a rupertsbergi apácák siratták, hanem messzi vidékek népe is, mert valamennyien anyjukat veszítették el benne.

Halála után főként az általa alapított kolostorokban tisztelték, sírjához zarándokok jártak, s a 13. századtól szentként tartották számon. A hivatalos szentté avatást többször is elindították, de a bencés rend csak 1916. szeptember 17-én vette fel ünnepét naptárába.

***

Hildegárd „az élet igéit” hirdette. Vigasztalt, bátorított, fölrázta a lelkiismereteket, bűnbánatra indította a lelkeket, és békét közvetített. Küldetése elsősorban a püspökökhöz, a papokhoz és szerzetesekhez szólt. A főpapok, a papság és a szerzetesség elvilágiasodott, sok tagja elmerült különféle evilági ügyekben. Ezért amikor egy alkalommal meghívták, hogy szóljon az eretnekek ellen, elmondta beszédjét, de utána megdöbbentő vádat emelt az egyházi vezetők ellen: ,,Istent nem ismertek, embertől nem féltek. Nem olyan prédikátorok vagytok, amilyennek Isten látni akar benneteket. Az Egyház pilléreinek kellene lennetek, de magatok is romokban hevertek a földön.” Ma is föltehető ez a kérdés: pillérek vagytok-e vagy csak díszítő oszlopok?

Hildegárd zseniális tehetségéről és látomásairól így számoltak be a pápának: „Ez apáca minden földi mérték fölött áll, gondolkodása és beszéde nem ebből a világból való.” Erre a Szentatya ‒ III. Jenő, akit később szentté avattak – egy bizottságra bízta Hildegárd megfigyelését. A vizsgálódás után a pápa megkérdezte: Gyakorolja a szeretet cselekedeteit? ,,Szeretetből mindenki szolgálója lett. Úgy bánik a nyomorékokkal és koldusokkal, mintha az anyjuk lenne,” ‒ válaszolták.  Alázatos lélek-e? „Egy nyomorult, törékeny nőszemélynek tartja magát, aki csak azt mondta, és azt írta, amit Valaki más oltott beléje” – szólt a második válasz.  Ha így van, akkor valóban minden földi mérték fölött áll - döntötte el a pápa.  Vajon a mi szeretetünk és alázatosságunk kérdésében milyen választ adnának a megkérdezettek?

***

„A túlságosan szigorú aszkézis megfosztja erejüktől az erényeket, és nem terem mást, csak büszkeséget. Mindent úgy kell elrendezni és szabályozni, hogy közben a szív öröme meg ne szökjék.” (Szent Hildegárd szavai)