:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

SZENT XXIII. JÁNOS pápa

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Október  11.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Szent XXIII. János pápa családi neve Angelo Giuseppe Roncalli.Sotto il Monte községben, Bergamo közelében született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként 1881. november 25-én. Az alapiskola elvégzése után papi hivatást érezve jelentkezett a bergamói püspökség szemináriumába. Papi tanulmányait Bergamóban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol teológiai doktorátust is szerzett. 1904. augusztus 19-én szentelték pappá.

A bergamói püspök magántitkárává nevezte ki, és egyúttal lelkipásztori feladatot is bízott rá: a fiatalokkal való foglalkozást. Közben professzorként egyháztörténelmet, hitvédelmet és ókeresztény irodalomtörténetet tanított az egyházmegyei szemináriumban. Egyúttal társadalmi kérdésekkel, a világiak apostolkodásával, a környék vallási életének múltjával is kezdett foglalkozni.

Az első világháborúban eleinte betegápolóként tevénykenykedett, majd Bergamo katonai kórházainak lelkészévé nevezték ki. 1918-ban a frontról hazatért kispapok lelki vezetője lett, és az egyetemek lelkipásztorainak irányítója. 1921-ben XV. Benedek pápa Rómába rendelte a Hitterjesztési Kongregációhoz, ahol fő feladata a missziók anyagi támogatásának szervezése volt. Az 1924/25-ös tanévben a pápai Lateráni Egyetemen patrológiát (ókeresztény irodalomtörténetet) tanított.

XI. Piusz pápa 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává nevezte ki, és püspöki méltóságra emelte címzetes érseki ranggal. Roncalli ekkor választotta ki püspöki jelmondatát: Obedientia et pax (engedelmesség és béke). 1934-ben Görögország és Törökország pápai delegátusa lett. E helyeken számos ortodox (görög keleti) főpappal alakított ki jó kapcsolatot.

1944-ben párizsi nunciussá nevezték ki, ami akkoriban kitüntető, de nehéz „feladat” volt. Nemcsak Franciaországra figyelt, foglalkoztatták nemzetközi problémák is, ezért beutazta Itáliát, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot, sőt Észak-Afrikában is megfordult. A második világháború alatt a zsidók tízezreit mentette meg, később pedig segítette a francia hadifogságba esett németeket is. Az UNESCO munkáját eleinte megfigyelőként követte, majd 1952-től a Vatikán állandó képviselője lett. 1953-ban kapta meg a bíborosi kalapot, s még ugyanebben az évben kinevezték velencei pátriárkává.

1958. október 28-án a konklávé őt választotta meg Szent Péter 261. utódának. A János nevet vette fel, s így lett a János-pápák között a XXIII. Pápaként is igyekezett közel maradni a hívekhez, közvetlen egyszerűségével és humorával hamar népszerűvé vált.

1959. január 25-én, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában bejelentette, hogy 500 év után először római egyházmegyei zsinatot akar tartani. Ekkor jelentette be azt is, hogy szeretné befejezni az I. vatikáni zsinatot, és összehívni a II. vatikáni zsinatot. Szándékát sikerült megvalósítania, és 1962. október 11-én megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot.

Nyolc enciklikát adott ki, ezek közül a Pacem in Terris (Béke a földön) kezdetű enciklikája lett a leghíresebb. Ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló nemzetek közötti békét szorgalmazta. Szerte a világon sokszor és sokféleképpen idézték szavait.

Ellenséges erők merényletet követtek el ellene. Végül sikerült életét megmenteni, de  utána élete végéig sokat betegeskedett. Rómában halt meg 1963. június 3-án gyomorrákban. Haláltusáját a média segítségével az egész világ nagy együttérzéssel végigkövette. Szent Péter apostol 261. utódaként 1958 – 1963 között volt az Egyház látható feje.

2000. szeptember 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta. Szentté avatása 2014. április 27-én, az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban beatifikáló II. János Pál pápával együtt történt. Emléknapját október 11-én (a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a katolikus egyház.

János pápa egyszerű parasztcsaládból származott, s ezt sohasem felejtette el: élete végén hálát adott, hogy szegényen halhat meg. Egyszerűségének, szerénységének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt. A „nép” többféleképpen is nevezte XXIII. Jánost: A „jó pápa”, mert mindenki irányában igazán jószívű volt; a „világ plébánosa”, mert időről időre elhagyta a Vatikánt. Tudok-e szerényen viselkedni? Képes vagyok-e kilépni önmagam „fontosságából”?

Bár János pápa pápasága viszonylag rövid ideig – kevesebb, mint öt évig – tartott, mégis tudott ez alatt maradandót alkotni. A katolikus egyház és a világ közti kibékülést, az elítélés helyett a megbékélést valamint az ökumenizmust hirdette. Sokat jelentett, hogy összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az egyház reformja, valamint a többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal való viszonyának rendezése volt. Nyitottan igyekezett közeledni hívők és nem hívők felé egyaránt. Ezzel új korszakot nyitott a katolikus egyház történelmében. Nekünk szóló fontos üzenete, hogy tanuljunk meg nyitottak és megértők lenni a másvallású és másnemzetiségű embertárs iránt.

*

„Az ágyam oltár, amely áldozatot követel. Kész vagyok feláldozni magam.”

(Szent XXIII. János pápa súlyos betegségben mondott szavai)