:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

SZENT KUNIGUNDA császárné

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Március 3.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Kunigunda 980 körül született Luxemburgban, grófi családban. Ifjúságáról csak kevés biztos tudósításunk van, jámbor szüleinél, számos testvére körében nőtt fel. Kolostori iskolában tanult, minden bizonnyal kolostori életre vágyódott. Később mégis szívesen követte szülei kívánságát, amikor eljegyezték Henrik bajor herceggel. Néhány évvel ezután Henrik hitveseként német királyné lett, 1014-ben pedig vele együtt fogadta a német császári koronát Rómában.

Fáradhatatlanul kísérte férjét a nagy birodalomban tett útjain. Mivel okos és nagyon képzett volt, tökéletes tanácsadóként állt mellette fontos politikai döntéseiben is. Kunigunda feladata azonban nemcsak abban állt, hogy segítsen egy császárnak politikai ténykedéseiben, hanem szívevágya szerint az, hogy a szentség megkezdett útján férjének kísérőjévé és lassanként vezetőjévé legyen. Teljes lelkéből támogatta az Egyház javát szolgáló műveit és alapításait. Amikor a német birodalom kelet felé kezdett terjeszkedni, megnőtt Bambergnek, annak a kis településnek jelentősége, amelyet Kunigunda szeretett. Henrik királyként felismerte a város jelentőségét. Bamberg iránti buzgósága közismert volt és kedvelt székhelye lett. Szerelme bizonyítékaként e koronabirtokát hitvesének ajándékozta. A házastársak egymással vetekedve a települést fényes várossá tették.

Közben Kunigunda komolyan megbetegedett. Betegségében fogadalmat tett, hogy apátságot alapít. Felépülve ígéretét teljesítette és felépítette a kaufungeni női bencés apátságot. Henrik megerősítette az alapító okiratot, és az alapítványt többszörösen is hitvesének ajándékozta. Egy okmányban Henrik feleségével kapcsolatban ezt írja: „mi ketten egy test vagyunk”. Elgondolkodtató, hogy milyen bensőséges lehetett viszonyuk, ha egy ilyen nyilatkozat helyet kaphatott egy hivatalos dokumentumban!

Ezért elképzelhető, milyen mélységes fájdalom lehetett számukra, hogy nem születhetett gyermekük. Úgy tűnik, hogy már 1007-ben tudatában voltak ennek. A bambergi püspökség alapításakor ugyanis Henrik kinyilvánította, hogy Krisztust akarja egyedüli örökösévé tenni, mert nincs reménye testi örökösre. Az egyik okmányban egy clunyi szerzetes magasztalja Henriket, mert minden vagyonát, amellyel a gyermekeinek tartozott volna, Krisztus Egyházára hagyta. „Bár a kor szokása szerint megengedett lett volna, hogy elbocsássa hitvesét, mivel nem szült neki gyermekeket.”

Henriknek 1024-ben bekövetkezett halála Kunigunda életében nagy fájdalmat okozott, de törést nem jelentett. Férje után a birodalmat az utód megválasztásáig erős kézzel vezette. Majd mindenről lemondva belépett a kaufungeni, általa alapított kolostorba. Férje halálának évfordulóján, az új kolostortemplom felszentelési miséjén letette császári öltözékét, s a püspök kezéből vezeklőruhát és fátylat vett magára. Egyszerű nővérként illeszkedett be a konventbe, és most már teljesen átadta magát Istennek. Szegényen és alázatosan élt a kaufungeni kolostor rejtettségében.

Minél inkább elfelejtették a világ nagyjai egykori császárnéjukat, annál inkább elbűvölte nagy szeretetével nővértársait és a kolostor környékének egyszerű hívőit. Amikor elérkezett a halála, a gyászolók mindent előkészítettek, hogy az egyszerű apácát császári méltóságához illően temessék el. Ezt azonban elutasította, de kérésként kinyilvánította, hogy szeretné, ha Bambergben temetnék el kedves testvére és ura, Henrik császár mellé.

1033. március 3-án halt meg Kaufungenben. 1200-ban avatták szentté. Mint magyaroknak tudnunk kell, hogy Kunigunda férje révén rokonságban volt Szent István királlyal és feleségével, Gizellával, aki. Henrik császár testvére volt.

*

A kolostorban élő Kunigunda alázatossága - olvassuk életrajzában - nem lett engedékeny gyengeséggé. Ezt unokahúgának esete mutatja, akit buzgónak és jámbornak látva az apácák apátnővé választották. Ő azonban hanyaggá vált, jobb kosztot és szebb ruházatot kívánt magának. Kunigunda anyai szigorral hiába intette. Egy napon az apácák körmenetre gyülekeztek, de az apátnő hiányzott. Kunigunda keresésére indult, és lakománál találta. Szent haragjában arcul ütötte. Később keményen vezekelt tettéért, de a nővérek ekkor fedezték fel Kunigundában az igazi szentet, aki a kötelességet mindennél fontosabbnak tartotta. Jézusról is olvassuk az evangéliumban, hogy szent haragjában ostorral űzte ki a kereskedőket és árusokat a templomból. - Nem ártana, ha a szülők és nevelők „néhanapján” – nem pofonnal vagy ostorral – de „szent haragból” fakadó szigorúsággal tartanák számon a rájuk bízottak Isten- és emberszeretetből fakadó kötelességét.

Kunigunda és Henrik házasélete kimagaslik az akkori kor uralkodóinak házassága közül. Ők annak ellenére, hogy nem született gyermekük, mindvégig kitartottak egymás mellett,valóban „ketten egy test voltak”.Annak ellenére, hogy a gyermekáldást nélkülözniök kellett, Henrik császár nemcsak az akkori szokással dacolva, - hanem a mostani „szokásnak” is ellentmondva - nem keresertt magának új feleséget. Értsük meg ebből az üzenetből: a házasságok az „égben köttetnek”, és halálig tartanak! A „férjcsere” is, a „feleség-elbocsátás” is Isten akarata ellen történik.  

*

"Vigyétek el ezt innen, ez nem az én öltözékem! Idegen számomra, mert ezzel nem kötődöm az éghez." (Szent Kunigunda mondta, amikor halála előtt császári pompába akarták öltöztetni)