:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

CASCIAI SZENT RITA szerzetesnő

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Május 22.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Rita Cascia város melletti Roccaporena faluban született 1380 körül. Idős szülei  reménykedés és sok imádság után kapták Istentől ajándékba. A hegyek között elterülő kis birtokukon istenfélelemben nevelték. Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, és a fáradságos napi munka jellemezte. Közben szívében fölgyulladt az istenszeretet, és apáca akart lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával. Fogékony lélekkel vesz részt a szentmiséken. Amikor a napi munkák után visszavonul a házukban kialakított kicsiny imahelyre, legtöbbször Jézus szenvedésén elmélkedik és vágyódik arra, hogy Jézussal együtt szenvedhessen.

Legszívesebben belépne valamelyik kolostorba, de idős, szüleit nem akarja magukra hagyni. Közben tizenötéves szép leánnyá fejlődik, s kérője is akad. Rita tiltakozik és bevallja szüleinek, hogy fogadalmat tett: Jézus menyasszonya akar lenni. Amikor azonban a jómódú, de iszákos és durva Paolo Mancini feleségül kéri, szülei igent mondanak. Rita, a szüleit szerető lány engedelmeségből feleség lesz. Önfeláldozásra hajlamos lelke bízott abban, hogy férjét majd sikerül megtérítenie.

Rita férje rossz természetét hősies türelemmel viselte. Mindenben engedelmeskedett neki, azzal az egy föltétellel, hogy imádkozhat és templomba járhat. Szelídségével és jóságával végül is sikerült legyőznie férje rossz természetét, és lelkét Istenhez vezetnie. Megtérésének az egész falu örült, mert korábban a férj összeférhetetlensége miatt pártoskodások és viszálykodások voltak.

Ritának Paolótól ikergyeremekei születnek: Paolo és Giacomo. Nevelésükhöz nagy türelemre volt szüksége, mert apjuk természetét örökölték, és fékezhetetlenek voltak. Közben meghaltak a szülők. Gyászában vigasztalásul szolgált, hogy férje kezdte őt tisztelni és szeretni. A fiúk pedig Rita türelmes és szelíd nevelése folytán lehiggadnak és elcsendesednek. Ekkor, tizenöt éves házasság után megtörténik a tragédia. Férjét egyik ellensége bosszúból megöli. A gyilkos elmenekül, hiába keresik. Ekkor a két tizenötéves fiú bosszút esküszik, hogy apjuk gyilkosát megölik. Rita mindent megtesz, hogy fiait viszatartsa a vendetától, amely a régi szokás szerint a gyilkos halálát jelenti. Mikor a jó szó nem használ, Rita imádkozni kezd azért, hogy fiai lelkét gyilkosság ne szennyezze be. Imája úgy talál meghallgatásra, hogy a fiúk egymás után megbetegszenek és meghalnak. Rita rémülten veszi tudomásul, hogy imáinak ilyen vége lett. „A testi halál megmentette őket a lelki haláltól” –nyugszik bele Isten akaratába.

Miután a sok fájdalom árán feloldódtak a földi kötelékek, Rita vágyait követve a casciai Mária Magdolna ágostonrendi kolostorba jelentkezik. Ott azonban özvegysége miatt, háromszor is visszautasítják. Végül 1407-ben csodálatos módon mégis bejut a kolostorba. „Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós hoztak be éjnek idején” –válaszol a kérdezőknek.

A kolostorban türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnik ki. Közben azonban csodálatos dolgok történnek vele, amelyek ismertté tették a kolostoron kívül is. Egyik napon, amikor a feszület előtt térdelve imádkozott régi vágya beteljesüléséért - hogy osztozhasson Jézus kínjaiban - , hirtelen nagy fájdalom tölti el és érzi, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély seb keletkezett a homlokán, amely később elmérgesedett. A belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítik a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor a zarándoklat idejére a seb csodamód eltűnik.

A betegségek és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötve töltötte. 1447. május 22-én hívta magához az Isten. Halálát egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is.

Ritát már halála előtt a nép szentnek tartotta, halála után méginkább, mert az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének” nevezte őt. Testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita-templomban őrzik.

***

Rita az áldozatkészség mintaképe. Minden áldozatra készen szolgálta szüleit, férjét és  gyermekeit. Jézus iránti áldozatkészségből pedig magára akarta vállalni üdvözítő szenvedését. Kérése meghallgatást nyert, amikor megjelent homlokán Jézus töviskoronája tüskéjének egyik sebe, amelyet mindhalálig nagy fájdalommal viselt. Ezért hívjuk őt a szenvedő Jézussal való azonosulás szentjének. Szenvedésre vágyni csak a nagy lelkek képesek, de a „köznapi hívőt” is kéri Jézus, hogy „kibéküljön” a kereszttel és vállalja azt.

Szentünk szelídsége és megbocsátásra való készsége csodálnivaló. Sem gyűlölet, sem bosszúállás nem volt lelkében. Férje durvaságait szelíden elfogadta. Férje gyilkosának nemcsak megbocsátott, hanem segítette menekülésében. A kolostori életben is szelíden tűrte, hogy lenézzék és félreállítsák műveletlensége miatt. Megbocsátotta azt is, hogy homloksebe „bűze” miatt elöljárói és társnői kizárták a közösségből. Üzenetként alázattal nekünk szegezi a kérdést: Képesek vagyunk-e eltűrni a jogtalan megbántásokat, a lenézést és félreállítást?

***

 „Szent Rita, a lehetetlen és kilátástalan ügyek pártfogója, könyörögj érettünk!”