:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

MAGDEBURGI SZENT NORBERT püspök

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Június 6.

Mons. Koller Gyula atya rovata

Norbert 1080 körül született, valószínűleg a hollandiai Gennepben, nemesi családból. Az ifjú Norbertnek másodszülöttként egyházi javadalmat kerestek, és már nagyon korán el is helyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban. Felvette a kisebb egyházi rendeket, mert így már élvezhette az egyházi jövedelmeket, anélkül, hogy vállalta volna a papi hivatal kötelezettségeit. Ezért hát gazdag és pompakedvelő életet élt. A vígkedélyű ifjút származásánál fogva szívesen látták Frigyes kölni érsek és V. Henrik császár udvarában. Az udvari élet tetszett neki, és otthonosan mozgott benne, ezért életét inkább a földi örömökre rendezte be, mint a lelkiekre.

1110-11-ben a kölni érsekkel együtt elkísérte Rómába V. Henrik császárt, aki  követelni ment a pápához a maga számára az egyházi hivatalokba való beiktatás (az invesztitúra) jogát. Amikor a tárgyalások nem a császár kedve szerint haladtak, rabságba vetette a pápát. Ezzel Norbert, mint a császtár kísérője nyilván egyetértett. A források arról szólnak, hogy 1113-ban V. Henrik fölajánlotta Norbertnek Cambrai püspökségét. Akkoriban egy-egy püspöki szék jutalom volt a hű királyi szolgálat éveiért. Norbert azonban nem fogadta el. Lehet, hogy azért mert eléggé gazdag volt úgyis,  de az is lehetséges, ‒ mivel már nem is volt teljesen a császár híve ‒ attól félt, hogy ezáltal összeütközésbe kerül az egyházi előírásokkal.

1115-ben visszavonult Siegburg kolostorába, ott kapcsolatba került néhány reformra törekvő személlyel, és megtörtént a megtérése: hatásukra a reform híve lett. A kölni érsek elé járult, és kérte, hogy szentelje pappá. Papként aztán lemondott javadalmairól, birtokait eladta, pénzét szétosztotta a szegények közt. Vándorprédikátorként járta az országot és szembefordult a kanonok és papok eddigi életstílusával. Mezítláb járt és vezeklő ruhában: úgy érezte, hogy az Isten küldte és a Szentlélek világosította meg. Minden gondja a szegénységre és az apostoli életre irányult, amelyet nagyon fontosnak tartott.

Rendkívül jól tudott prédikálni. Elment az akkor ülésező reimsi zsinatra, hogy II. Kallixtusz pápával megújíttassa prédikációs engedélyét. Bertalan laoni püspök, aki szintén részt vett a zsinaton, Norbert segítségével szerette volna megreformálni egyházmegyéjét. Norbert megkapta a laoni káptalan vezetését, ámde szigorú követelményeit a kanonokok vonakodtak elfogadni. Ekkor a püspök fölajánlotta neki egy kolostor alapítását. A lehetséges helyek közül Norbert Prémontré völgye mellett döntött, erről a helyről kapta nevét az új közösség. Társait az ágostonos regula megtartására és közös életre kötelezte. A premontreieknek a kolostori tanulást, elmélyedést és lelki életet társítaniok kellett a világban folytatott munkával, hogy így legyenek az evangélium tanúi. Norbert maga azonban továbbra is vándorszónok akart maradni, anélkül, hogy egyetlen apátsághoz kötné magát.

A norberti életmód nagyon gyorsan terjedt. Egymást követték az alapítások, és gyakran a fennálló közösségek is átvették a premontrei reformot. Norbert 1126 tavaszán Rómába ment, ott kérte és megkapta a pápától rendjének jóváhagyását.

1126 júniusában vagy júliusában magdeburgi érsekké választották Speyerben. Ez volt a második fordulópont Norbert életében. Ettől kezdve jelentős szerepet kellett játszania korának történetében. III. Lothár császár kíséretében többször végigjárta a birodalmat. Ez  rendben folyt a kor szokásainak megfelelően. De amikor Norbert érsek a rá jellemző buzgósággal és keménységgel meg akarta újítani egyházmegyéjét, számos nehézségbe ütközött. Ellenségeket szerzett magának, amikor visszakövetelte az egyházi birtokokat, amikor egyházmegyéje káptalanját és papságát meg akarta reformálni. A nagy ellenállás miatt a végén menekülnie kellett.

Visszatérte után történt II. Ince pápa és II. Anaklét közti egyházszakadás. Norbert az elsők között állt Ince pártjára. A császárral együtt 1132-ben és 1133-ban is Rómában járt és a pártok tárgyalásában jelentős szerepet játszott abban, hogy a törvényes pápát sikerült visszahelyezni jogaiba.

Püspöki városába betegen érkezett vissza, s nemsokára, 1134. június 6-án meghalt. 1582-ben XIII. Gergely avatta szentté. Ünnepét 1620-ban vették föl a római kalendáriumba.

*

Egyes hírforrások beszélnek Norbert csodás megtéréséről, amely egy villámcsapás következtében történt. Ezt azonban nehéz bizonyítani. Viszont lelki megtérése „kézzelfogható”.Amikor Kölnben pappá szentelték, korábbi pompás udvari ruhájában jelent meg, majd mindenki szeme láttára levetette, és birkabőrből készült egyszerű ruhát öltött. Érseki székének elfoglalásákor is mezítláb és a legegyszerűbb ruhában vonult be városába. Megtanulhatjuk tőle, hogy nem a ruha teszi az embert. A feltűnősködés és divatmajmolás nem való a keresztényhez.

Norbert megtérése után nemcsak önmagához volt irgamatlanul kemény, hanem a rábízottakkal és alattvalóival szemben is. Emiatt fellázadtak ellene, és menekülnie kellett. A történtek után a lázadókat szemrehányás helyett olyan jóságosan fogadta, hogy egészen megrendültek. Ez eseményből megtanulta, hogy az igazsághoz ragaszkodni kell, de nagyon szükséges, hogy ezt finom megértéssel adjuk a másik tudtára. Ezért volt az egyházszakadáskor nagyon jó tárgyaló fél, ezért tudott országokat érintő dolgokban is közös megegyezést „kicsikarni”. Szükséges, hogy megtanuljuk tőle a szenmbenálló nézeteket elsimítani. Az irgalmas megértés lágyítsa meg konokságunkat!

*

„Kerüld a rosszat, tedd a jót, és menekülj irgalmasságomhoz!” (Az Úr szavai a megtérő Norberthez)