:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

SZENT OLIMPIÁSZ (OLIMPIA) özvegy

December 17.

+ Mons. Koller Gyula atya egykori írása

Olimpiász (Olimpia) a kelet-római császárváros, Bizánc egyik főnemesi nemzetségéből származott. Születési éve 368 körül van. Korán árvaságra jutott. Gyámja, az egyik városi elöljáró átadta nevelésre egy rokonának, annak a Teodóziának, akinek a házába egy ideig bejáratos volt Nazianzi Szent Gergely, és akinek Nagy Szent Vazul a Szentlélekről szóló írását ajánlotta. Ennek köszönhetően a keresztény hit és a keresztény szeretet légkörében nőtt fel. Tizennyolc évesen férjhez adták Nebridiosz városi elöljáróhoz. Gazdagság és nemesség, a szellem és a szív adománya volt a hozománya.

A házasságkötés után néhány hónap múlva meghalt az ifjú férj. Olimpiász ebben Isten akaratát látta, és elhatározta, hogy ezután özvegyként szolgál az Úrnak. Korai özvegysége azonban Teodóziosz császár fülébe jutott, aki elhatározta, hogy férjhez adja egyik rokonához. Amikor Olimpiász minden rábeszélésnek ellenállt, a császár bosszúból megvonta tőle a nagykorúságot, vagyona kezelését pedig egy gyámra bízta. Ez mindenféle zaklatást kieszelt, hogy Olimpiászt meghajlítsa a császár kívánsága előtt. A szentéletű özvegy azonban állhatatos maradt; és hálát adott Istennek, hogy megszabadította a földi javak gondjától. Később, amikor császár értesült Olimpiász példamutató életéről, visszaadta vagyonát. Olimpiász pedig két kézzel osztogatta segítségét a rászorultaknak.

Az Egyház akkoriban kézrátétellel avatott fel nőket diakonisszává. Egyházi szolgálatot végeztek, és e szolgálatot legszívesebben idősebb özvegyekre bízták. Ezért rendkívüli eseménynek számított, hogy a konstantinápolyi püspök Nektáriosz a csupán huszonöt éves Olimpiászt a székesegyház diakonisszájává avatta. Ezután Olimpiász a templom déli oldalánál kolostort emeltetett, s ott több Istennek szentelt özveggyel és hajadonnal együtt aszkézisben és imádságban élt.

Nektáriosz halála után Bizánc püspöki székébe Aranyszájú Szent János került. A benne izzó krisztusi szeretet Olimpiászban visszhangra talált, és mély barátsággal tudtak együtt munkálkodni az Egyház ügyeiért.

Eudókia császárné azonban nem tudta elviselni a püspök-pátriárka kemény szigorát, ezért száműzetésbe küldette. Történetesen, ‒ nem tisztázott módon ‒ éppen akkor, amikor Aranyszájú János katonai őrizet alatt átkelt a Boszporuszon, a bizánci templomban tűz ütött ki, és a székesegyház elhamvadt. A gyújtogatással az elűzött pátriárka híveit vádolták. Így került Olimpiász is a bíróság elé. Rettenthetetlenül állt Optatus prefektus előtt, és ezt mondta: ,,Mostanáig arra fordítottam vagyonomat, hogy az Úrnak templomokat építsek, és fel is díszítsem. Ettől a templomok nem szoktak leégni!” Ekkor még megbocsátottak neki, mikor azonban megtagadta; hogy ismerje el az új, törvénytelen püspököket, száműzték Nikomédiába.

A száműzetés sorsa súlyosan nehezedett Olimpiászra. Ő, aki ujjongó hálával mondott le vagyonáról és önmagáról is, most ,,a szomorúság zsarnokságába” esett, és haláláig részesült az Úrnak az emberiség bűnei miatti szomorúságában – számolnak be róla életrajz írói. Elszomorította az Egyházban lévő elkeseredett viszálykodás. Belebetegedett abba, hogy akikre mindaddig tisztelettel nézett föl, meghasonlottak, és az általa nagyra becsült Aranyszájú Szent János életére törtek.

Nikomédiában, száműzetése helyén halt meg 408-ban. Alig egy évvel élte túl Aranyszájú Szent Jánost, akinek mindvégig odaadó híve volt.

 *

Olimpiászról tudjuk, hogy diakonissza volt. Így nevezték akkor azokat a nőket, akik a férfi diakónusok mintájára az oltár körül és a szegények s rászorultak fölkarolásában segítettek a papságnak. Nem voltak az egyházi rend tagjai, az imádság és a szeretet szolgálatára avatták fel őket. Aranyszájú Szent János püspök száműzetése előtt ezt mondta Olimpiásznak és a többi diakonisszáinak: „Egyet kérek tőletek! Egyikőtök se hagyja el megszokott szeretetszolgálatát! Ha másvalakit tesznek majd helyemre, hajoljatok meg előtte.”      Ezek a szent tanácsok fontos üzenetként szólnak az egyházközségben ma is szíves szolgálatot teljesítő híveknek, nőknek és férfiaknak egyaránt. Szolgáljanak jószívvel akkor is, ha a papot, az egyházközség vezetőjét lecserélik, és akkor is, ha azt, aki éppen ott van, nem szívlelik. Tudniuk kell, hogy nem a személynek, hanem Isten dicsőségére szól szolgálatuk!

Olimpiát jellemezte a krisztusi öröm. Vagyonából szívesen, bőven és örömmel adakozott. Amikor a császár megfosztotta vagyonától, örömmel viselte el a nincstelenséget  és a szolgáló szeretet jókedvével végezte munkáját a templomok és a szegények körül. Amikor száműzték, a „szomorúság zsarnokságába” esett - ahogy írják róla. Mindhalálig bántották a püspökök, a papok és a keresztény világiak „égbekiáltó bűnei”. Ezzel kettős üzenetet kapunk tőle. Először, hogy örüljünk akkor is, ha tudunk másokon segíteni, és akkor is, ha nincstelenek vagyunk, azaz élethelyzetünket mindig örömmel vállaljuk. Viszont tudjunk szomorkodni a magunk és mások bűnei miatt, hogy ezzel a megbántott Jézust engeszteljük.

*

„Királyom, Krisztus tudta, hogy nem vagyok alkalmas a házas életre, levette rólam a nehéz igát”. (Szent Olimpiász szavai férje korai halála után)