:

SZENT ISTVÁN király

Augusztus 20.

Mons. Koller Gyula atya rovata

A magyar törzsek fejedelmei között Géza volt az, aki nyugat felé fordulva megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit, akik keresztelték meg őt, Mihály testvérét és fiát, Vajkot. Vajk a keresztségen a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Géza udvarába fogadta Prágát elhagyó Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az, aki Istvánt megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is.

Amikor István atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne. Uralkodása kezdetén véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. Győzelmei egyrészt a pogányságba való visszaeséstől, másrészt a Bizánchoz való csatlakozástól szabadították meg az országot.

Az ország kereszténnyé tétele érdekében papokat hívott,és sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek.Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését.Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent. Ebben ő és ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. De nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, a népszokásokat pedig, ha új hittel nem ellenkeztek, megtöltötte keresztény tartalommal. István érdeme, hogy a kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett a jelentkező mongol és török veszély ellen, és védőfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.

A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

István 993-ban Asztrik szerzetes útján II. Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért, hogy a keresztény királyként eleve kizárjon mindenféle függőséget a szomszéd országoktól.Asztrik kieszközölte urának a koronát, és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson, és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki. Istvánt az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Esztergomban.

Élete alkonyát két fájdalmas esemény árnyékolta be. Imre fiát közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával egy vadkan halálra sebezte. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt. Ő azonban olyan összeesküvésbe keveredett, amelynek céja a király meggyilkolása és a pogányság visszaállítása volt. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István a halálbüntetés helyett az összeesküvés három vezetőjének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét. Ez a tett abban a korban kegyelmi aktusnak számított.

Ezek után tanácsosaival egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Majd halálát érezve Szűz Mária pártafogására bízta országát és népét. Közel hetven éves korában 42 évi uralkodás után Mária mennybevitelének napján halt meg. Székesfehérváron temeték el abban a bazilikában, amelyet ő emeltetett. Vajk unokája, László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, és előkelők jelenlétében oltárra emeltette István királyt (fiával, Imrével és Gellért püspökkel együtt). Ünnepét XI. Ince pápa 1686 novemberében az egész Egyházra kiterjesztette. Ma a világegyház augusztus 16-án, mi magyarok pedig mint az ország fővédőszentjét aug. 20-án ünnepeljük.

*

István királyt apja, Géza fejedelemmel ellentétben ‒ aki számításból lett kereszény ‒ , igazi mélyhitű keresztényként mutatják be a róla szóló híradások. István nemcsak tanítóitól ismerte meg a vallás igazságait, hanem levelezésben állt kora keresztény tudományosság és lelkiség szempontjából magasra tartott Cluny kolostor apátjával, Odilóval is. Keresztény lelkisége abban a „fejedelemtükörben” is visszatükröződik, amelyet fiának írt. Ezekben az Intelmekben (Admonitiones) többek között ezt ajánlja Imrének: „Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül!” István királyunknak a pogány környezet miatt sokszor keménynek kellett lennie, de a szigort szelídséggel tudta párosítani. Minden alkalommal bűnbánó alázattal vallotta meg hitét, és egész ország számára példamutató módon volt keresztény. Tanuljunk meg tőle a mi modernül pogány környezetünkben szelíd megértéssel és példamutató hittel kereszténynek lenni! Nagy szükség van rá!

Életrajzírói kiemelik, hogy István király halálakor a gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el. Erényei közül kiemelik a békeszeretet és igazságosságot. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta, de támadó hadjáratot nem kezdeményezett. Harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre és igazságosságra szoktatta. Tanuljunk meg tőle elsősorban kerülni a körünkben elharapódzó gyűlölködést, boszúállást és háborúskodást. Ennek elsajátításához segítsen hozzá az igazságosság. Vagyis az, hogy mindenkihez megértéssel fordulunk, megadjuk, ami jár neki. A béke kedvéért ne fukarkodjunk mások megbecsülésével és tiszteletével sem! Ugyanakkor tudatosítsuk, hogy a szegényeknek járó segítség is az igazságossághoz tartozik.

*

„Csak az alázatosság emel fel, és csupán a fennhéjázás és az irigység taszít alá.” (István király Intelmeiből)