:

Nemcsak a világhálón, de a közösségi hálón is

Keress bennünket

SOUBIROUS SZENT BERNADETT

Купить СНПЧ А7 Кемерово, оперативная доставка

Április 16.

Mons.Koller Gyula atya rovata

Soubirous Marie-Bernard, akit kiskorától kezdve Bernadettnek hívtak, Lourdesben született 1844-ben. Hat testvére között a legidősebb volt. Szülei molnárok voltak, és nagy szegénységben éltek. Bernadettnek, a kevéssé művelt, 14 éves lánynak 1858. február 11-én a Lourdes melletti massabiellei barlangnál látomása volt. Elragadtatásában egy ismeretlen "Hölgy" jelent meg, aki megtanította a rózsafüzér imádságára. Ez a jelenés február 11 és július 16 között 18 alkalommal megismétlődőtt. Amikor a dolognak híre ment, többen mentek oda, hogy lássák a jelenést. Ők nem láttak senkit, csak azt, hogy amikor a "Hölgy" megjelenik, Bernadett elragadtatásában természetfelettien megszépül, oly tisztaság és megilletődöttség sugárzik belőle, hogy a jelenlévők közt még a hitetlenkedők szemébe is könnyek szöknek. A látomások idején a Bernadett köré gyűlt tömegben semmi nyoma nem volt a hisztériának vagy más szokásos zűrzavarnak. A kislány elragadtatva imádkozik és  beszélget valakivel. Üzeneteket kap: "Imádkozz a bűnösökért!" - "Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!" - "Mondd meg a papoknak, azt akarom, hogy itt kápolnát építsenek nekem." - "Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!" A "Hölgy" fölszólítására a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás. Nézői egyre többen lesznek és bíztatják: kérdezze meg a "Hölgy" nevét. A kérdésre ez a válasz jött: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." Az 1858. július 16-i jelenés után Bernadett nem látta többé a Szűzanyát, aki megígérte neki, hogy boldoggá teszi, de nem itt a földön.

A barlangnál történt jelenések és a forrásnál egymást követő gyógyulások a hívő és a hitetlen világot egyaránt megmozgatták. A papság eleinte határozottan elutasította, hogy foglalkozzék az üggyel. A hivatalok ellenségesen fogadták a híreket, s mindent megtettek, hogy a lány ne találkozhassék a "Hölggyel". A jelenések utáni években Bernadettnek sokat kellett szenvednie. Zaklatták, hogy leleplezzék a „hazugságot”. Kérdezték, vádolták, csapdákat állítottak eléje, Bernadett pedig mindig ugyanazzal a nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt: "Minden úgy volt, ahogyan elmondtam." Nem díszítette, nem bővítette elbeszélését. Menekült mindentől, ami fölhívhatta rá a figyelmet, de soha nem vesztette el türelmét. Fogadott mindenkit, és válaszolt az őszinte érdeklődők és gonosz kíváncsiskodók kérdéseire egyaránt. 1868-ban fölvételt nyert a nevers-i Iskola- és Szeretet-Nővérek közé. Novícia idejét Isten iskolájaként járta végig. A mesternő és a főnöknő egyaránt attól félt, hogy Bernadettet kevéllyé teszik a jelenések. Ezért minden alkalmat fölhasználtak, hogy megalázzák. Isten azonban maga gondoskodott választottja alázatának növeléséről belső megvilágosodások által. Így ismerte föl Bernadett az igazságot: Minden, ami történik az Isten kegyelme, s nem az ember érdeme. Ezért minden megaláztatás mögött Isten akaratát látta. Bernadett a kolostorban sokat betegeskedett, de betegen is szolgálta nővértársait. Halálos ágyán mégegyszer megkérdezték tőle, hogy igaz volt-e látomása. Sírva így válszolt: "Minden pontosan úgy volt, ahogy elmondtam!" 1879. április 16-án halt meg Nevers-ben. 1925-ben boldoggá, 1933-ban pedig szentté avatták.

*

Bernadettünk zárdában vezetett naplóját tanulmányozó író mondja: Árad belőle a megaláztatásai fölött mosolygó öröm, és annak tudata, hogy ezzel részt vesz Jézus szenvedéseiben. Örülni a megaláztatásnak - ez olyan valami, amit megérteni s utánozni is nehezen tudunk. Pedig, ha igazi krisztushívők szeretnénk lenni, meg kell tanulnunk, nemcsak elfogadni a megaláztatásokat, hanem – ahogy Jézus akarja - szeretni ellenségeinket.  Az ellenségszeretet azzal kezdődik, hogy őszinte szívvel, megbocsátón elfogadom a megaláztatásokat, a másoktól jövő megbántásokat. A kolostorban egyik nővér megkérdezte Bernadettet: miért van mindig az utolsók között, miért végez alantas munkákat? Szentünk így felelt: A seprő addig jó, míg söpörnek vele; utána csak a sarokban a helye! A Szent Szűz dolgozott velem, aztán a sarokba állított. Bernadett megtanulta az igazságot: Isten eszközei vagyunk, arra és addig használ, amíg „kellünk”. Mi öregek, vegyük ezt nekünk szóló komoly üzenetnek: amíg jók voltunk a „söprésre”, szükség volt ránk, de ha elfogy az erőnk, húzódjunk meg a sarokban! Ámde ez üzenetet azok is fontolják meg, akiket fontos, vezetői állásból leváltottak, és „sarokba”, alacsonyabb beosztásba kerültek, ott is becsülettel végezzék dolgukat. Ez az élet menete, s ha elfogadom, közelebb kerülök Istenhez. Szent Bernadett példája szerint bárcsak megtanulnánk „sarokba húzódni” akkor, amikor „ez a jobbik rész!” (Lk 10,42).

*

„Ha erősödik a vihar, emlékezni akarok Urunk szavára: Ne félj, Én vagyok! Ha elöljáróim vagy társaim megaláznak, szívesen veszem a bántó szót, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessek Istenhez.” (Szent Bernadett írásaiból)