Ha az isteni élet a súlyos bűn miatt, a gyenge emberi természetnek is köszönhetően veszett el, éppen a Karácsonynak kell jelentenie a visszatérést a kegyelemhez az alapos, bűnbánó szentségi gyónás és a megjavulás elhatározása által. Jézus megbocsátani is érkezik; a személyes találkozás Krisztussal fordulattá válik, újra születéssé, az ember és a keresztény felelősségének teljes elfogadásává.
(Homília, 1979. december 18.)
Nyilvánvaló, hogy az új adventet átélő Egyház, az Egyház, amely állandóan készül az Úr új eljövetelére, az Eukarisztia és a bűnbánat Egyháza kell, hogy legyen. Életképességének és tevékenységének csakis ezzel a lelki profiljával válik az Isten küldetését teljesítő Egyházzá, missziós Egyházzá.
(Redemptor hominis enciklika, 20)
Az adventnek – mint a felkészülésnek a Megtestesülés nagy ünnepére – össze kell kapcsolódnia a megtisztulással. Bárcsak megújulna az igazi bűnbánat gyakorlata: ahhoz, hogy örömünk az Úr közelségéből hiteles legyen, meg kell tisztítani a szíveket. Jelenlegi örömünk a mindennapi kötelességek becsületes teljesítéséből fakad, valamint a szentségi megtisztulásból és a bűnöktől való feloldozásból, amelyek lelkünket nehezítik.
(Homília, 1979. december 16.)
Krisztus emberi családfája a megtestesülés titkában csúcsosodik ki. Ebben a titokban az ember nemcsak Istenre talál, aki a legnagyobb, mert a legkisebbé lett, aki különböző és hozzánk hasonlóvá lett, aki határtalan és olyan közelivé lett… A megtestesülés titkában az ember egyszerre saját magát is újra felfedezi: az igazság az emberről nem kevésbé beíródott valami a megváltás titkába, mint az igazság Istenről.
(Homília, 1981. december 18.)
A gyermekben van valami, aminek nem szabad hiányoznia az Isten országába bemenni igyekvő emberből. Csak az egyszerű emberek haladnak a menny felé, akik olyanok, mint a gyermekek; akik mint ők, tele vannak bizalmas ráhagyatkozással, jósággal, tisztasággal. Csak ezek képesek Istenben újra Atyára találni, s akkor Jézusnak köszönhetően Isten gyermekeivé válni.
(Levél a gyermekekhez a Család Évében)
Az embert, aki a mindennapi ügyek fölé kerekedve keresi a közösséget Istennel, advent és főképp Karácsony arra emlékeztetik: Isten kezdeményezése volt az ember elé jönni. Gyermekké lett és felvette a mi természetünket: ezzel mindörökre létrehozta szövetségét az egész emberiséggel.
(Általános kihallgatás, 2003. december 17.)
3. oldal / 6